Oktatás
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Kulcsfontosságú a pozitív megerősítés

2024. augusztus 2.

Bár vakáció van, a jó pedagógus fontosságáról, munkájának erejéről és különleges szépségéről ilyenkor is érdemes elgondolkodnunk.

Pozitív megerősítés, kommunikáció, humor és játékosság

Minél kisebb egy gyermek, annál fontosabb a vele foglalkozó pedagógus személye, hiszen egy óvó vagy tanító néni – jó esetben – szinte második anyukája a kisgyermekeknek.
Weimann-Kamarás Csilla, a Fillér Utcai Általános Iskola tanítónője pontosan megfelel ennek a szerepnek: úgy szereti, neveli kis nebulóit, mintha saját gyermekei lennének.
Érzik ezt a szülők is, nem véletlen hát, hogy egy, az első osztályt most befejező kisfiú édesapja hívta fel figyelmünket a hivatását elkötelezetten, szívvel-lélekkel végző pedagógusra.

Weimann-Kamarás Csilla Pécsről került a fővárosba, napközisként kezdte, majd tanítónőként folytatta munkáját. Két kisfia van, akik mindketten a Fillérben végezték az első hat osztályt.

– Amióta az eszemet tudom, mindig óvónő vagy tanítónő szerettem volna lenni – kezdi a beszélgetést Csilla.
– Huszonkét éve tanítok, tizennyolc éve ebben az iskolában. Megtisztelő és igazán zavarba ejtő a megkeresés, hiszen én csak teszem, amit jónak vélek, igyekszem a magam lendületét átadni, a hagyományos tanítást kicsit változatosabbá, érdekesebbé tenni a kooperatív munkával, játékossággal, és közben olyan lelkületet és értékrendet közvetíteni, amellyel azonosulni tudok. Ennek a hivatásnak élek, de nem csak én, minden kollégám lelkiismeretesen és odaadóan dolgozik, amit iskolánk jó hírneve, a tanulmányi és sportversenyeken való kimagasló eredmények is bizonyítanak. Olyan tapasztalattal és tudással rendelkeznek, amelyből magam is sokat meríthettem, és amely támaszt nyújt ma is.


Weimann-Kamarás Csilla

Csilla egyik pedagógiai alapköve, hogy úgy tanítson, ahogy szeretné, hogy az ő gyerekeit is tanítsák. Tyúkanyótípusnak vallja magát, aki leginkább a kisgyermekekhez tud kapcsolódni: – Egy húron pendülünk – mosolyodik el a tanítónő, hozzátéve, hogy nagyon tiszteli a felsőben tanító kollégákat, akik azzal a korosztállyal tudnak jól szót érteni.

– Kulcsfontosságúnak tartom a pozitív megerősítést. Ha valaki valamiben jó, azt igyekszem nagyon kiemelni, ugyanakkor persze elmondom a hibákat is, megbeszéljük, hogy kinek, miben kellene változtatni. Ha csak dicsérnék, az hamar értékét vesztené; a hitelességhez szükség van a visszacsatolásra, legyen az pozitív vagy negatív.
A biztatásban hiszek. Érdemes még a legkisebb eredményeket is hangsúlyozni, mert ezek a sikerek nagyon motiválóak, és jó példát mutatnak a többieknek.


„Mérhetetlen erővel lendít vissza a szeretet, amit a gyerekektől kapok”

 

Csilla néni óráin mindig van idő arra, hogy minden fontos dolgot – problémákat, konfliktusokat, eredményeket – megbeszéljenek. Semmit sem söpörnek a szőnyeg alá, a gyerekek már kiskorban megtanulnak nyíltan kommunikálni.
– Nem a barátjuk vagyok, de mellettük vagyok és számíthatnak rám. A szeretetteljes, tisztelettudó és őszinte kommunikációval, valamint a személyes mintával tudom őket a leghatékonyabban terelgetni, nevelni. Ahogy Móra Ferenc írja: „Szeretet az élet” – ez áll a középpontban, és persze a humor, amivel megtöltjük a mindennapokat.

A tanítónővel az utolsó tanítási héten beszélgettünk, amikor már gyerekek és pedagógusok egyaránt kicsit fáradtak, rájuk fér a pihenés, a feltöltődés.
– Év végére bizony elfáradok, de mérhetetlen erővel lendít vissza a szeretet, amelyet a gyerekektől kapok. Ez a pedagóguspálya legnagyobb szépsége, a legnehezebb része pedig, amikor négy év után az osztálytól búcsút kell venni; én ebbe négyévente mindig egy kicsit belehalok – de megmelengeti a szívemet, amikor régi tanítványaim visszajönnek, csak hogy elmeséljék, mi van velük, hol tartanak.

Fontos a szülői visszajelzés is; remek szülői közösség van az iskolában, mindannyian érezzük támogató hozzáállásukat. Van egy nagypapa, akinek a most már gimnazista unokáját tanítottam. Ő egyszer azt mondta, hogy amíg él, minden karácsonykor és minden tanév végén el fog jönni, hogy megköszönje a munkámat. És valóban: minden évben eljön hozzám.
Hát létezik ennél szebb és meghatóbb?!

Lejegyezte: Péter Zsuzsanna 

  

Príma pedagógusok

 Olvasóink segítségét várjuk: kérjük, írja meg, ha Önnek vagy gyermekének, unokájának van olyan szeretett pedagógusa, aki elkötelezetten, mások számára is példaértékűen végzi szép, ám cseppet sem könnyű hivatását.
Ajánlásaikat e-mailben, a szerkesztoseg@budaipolgar.hu címen vagy postai úton a Budai Polgár szerkesztősége, 1022 Budapest, Bimbó út 1–5. címre várjuk.

Volt_egyszer_Budan_boritok_162.jpg