A gyerekekek rengeteget tudnak adni

Nagy Erika, a Szemlőhegy Utcai Óvoda vezetőhelyettese a II. kerületben nőtt fel, itt volt óvodás, iskolás, és amióta elvégezte a Bem József Óvónőképző Szakközépiskolát, itt is dolgozik ugyanabban az óvodában. Egy, azóta már iskolás kislány édesanyja hívta fel figyelmünket a hivatását nagy odaadással, türelemmel, tapasztalattal, szakértelemmel, és mindenekelőtt a gyerekek iránti elkötelezett szeretettel végző pedagógusra.

 – Kislánykorom óta óvónőnek készültem – meséli Erika. – Tíz-tizenkét éves voltam, amikor gyakran mentem unokaöcséimért az óvodába, és otthon is sokat játszottam velük. Akkor határoztam el, hogy ha nagy leszek, óvónéni leszek, és soha azóta nem jutott eszembe, hogy mással szeretnék foglalkozni. A gyerekek, és különösen ez a korosztály rengeteget tud adni. Azt nem mondom, hogy a tanév végére nem fáradok el, de nagyon sok erőt és energiát jelent az a mérhetetlen szeretet, ami belőlük árad. Megszoktam, hogy figyelnem kell rájuk, ahogy az állandó zsongást is, ami másnak megterhelő lehet; például a nővérem, aki könyvelőként dolgozik, időnként bejön hozzám, de húsz perc után már panaszkodik a zajra, amit én meg se hallok. Én eleve is pörgős vagyok, szeretem ezt a zsizsegést, ezt a közeget, szeretem, hogy mindig történik valami.

Nagy Erika óvodavezető-helyettes

Az óvónő a pályán eltöltött évtizedek alatt folyamatosan képezte magát. Elvégezte az ELTE óvodapedagógus, majd fejlesztőpedagógus szakát, később közoktatás-vezető szakvizsgát is tett, emellett számtalan egyéb, a gyerekek testi-lelki-szellemi fejlődését elősegítő módszerrel ismerkedett meg, amelyeket hatékonyan használ mindennapi munkájában, jelenleg a középsős Cica csoportban. Mint mondja, az új módszerek és új ismeretek mindig új lendületet is adnak munkájában, és azt is hangsúlyozza, hogy Kis-Albert Mónika óvodavezető lehetőséget ad a módszertani szabadságra, és örömmel támogatja a jónak bizonyuló ötleteket.

– Ezek a gyerekek már nem ugyanazok, mint húsz vagy harminc évvel ezelőtt, nekik már mások az igényeik, hozzájuk már más pedagógiai módszerek kellenek. Ez a felismerés vezetett többek között a Blum-programhoz. Az óvodai foglalkozásokat hagyományosan a négy évszakra építjük, a Blum viszont egy meséből indul ki, annak konfliktusait oldjuk fel, az ottani szereplők bőrébe bújunk bele. A gyerekek aktív irányítói is a mese alakulásának, bár természetesen egy jól kidolgozott projekt alapján játszunk és tanulunk. Rendkívül jók a tapasztalataim a korábbi nagycsoportosaimnál is, de már a tavalyi tanévben, az akkor még kiscsoportos gyerekeknél is azt láttam, hogy a módszer remekül működik, egyebek mellett nagyon jó közösségépítő hatása van.

A differenciált bánásmód, az egyéni támogatás és tehetséggondozás ma már szinte minden óvodában jelen van, amihez nagy segítséget jelent Erikának fejlesztőpedagógusi végzettsége. A megváltozott, felgyorsult világ erre a korosztályra is hatással van; a mostaniak nagyobb tudással rendelkeznek, mint a korábbi generációk, ugyanakkor az egymáshoz való alkalmazkodás napjainkban nehezebben megy – véli az óvodapedagógus. Éppen ezért nevelési elveiben a legnagyobb hangsúlyt a közösségi nevelésre, egymás elfogadására helyezi, illetve arra, hogy mindenkiben megtalálják azt a pozitívumot vagy tehetséget, amit érdemes továbbfejleszteni.

– Ennek kapcsán találtam rá a jógára – fűzi tovább a gondolatot a gyerekjóga-oktatóként is dolgozó óvónő. – Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek megtanulják saját magukat megnyugtatni vagy adott esetben inspirálni. A megnyugváshoz a legjobb eszköz, ami mindig kéznél van: a légzés. Ezt tanítom a gyerekeknek is, illetve a jóga egy-egy elemét beemelem a csoport mozgásprogramjába, és a csoporton kívül tartok gyermeknek jógaórát.

Jelenleg leginkább a tehetséggondozás foglalkoztat. Szeptembertől zenei, drámapedagógiai és logikai tehetségműhelyeket indítottunk nagycsoportosok számára, ezeket én fogom össze, illetve egyik kolléganőmmel vezetem a matematikaalapú, logikus gondolkodást fejlesztő műhelyt. Mindezek mellett örömmel foglalkozom fiatal munkatársakkal is, olyan pályakezdőkkel, akik most végeztek, vagy még nem végeztek, de már nálunk dolgoznak. Segítek nekik munkájuk koordinálásában, „cserébe” rengeteg új ötletet, új színfoltot hoznak az óvoda életébe.

– Van egy húszéves lányom, aki pék-cukrász szakon végzett – meséli végezetül a magánéletét firtató kérdésemre Erika. – Nem követ engem a pályán, de van pedagógiai érzéke: a bemutatónapokon, amikor nyolcadikosok mennek hozzájuk, mindig szívesen vállalja, hogy kíséri őket és bemutatja a szakma alapjait. A családban nagyon szeretjük az állatokat, van otthon kutya, cica, és nagyon szeretünk utazni, főleg vízpartra. Ez az, ami leginkább feltölt és pihentet egyszerre.

Péter Zsuzsanna