A gyerekek még mindig tanítanak engem

Amikor közzétettük felhívásunkat, hogy keressük kerületünk príma pedagógusait, egymás után jöttek az ajánlások, amelyek a Virág Árok Óvoda óvónőjéről, Vasas Gyöngyiről meséltek szuperlatívuszokban. Gyöngyi valóban olyan, ahogy a levelekben leírták: kedves, vidám, energikus, tele ötlettel, szeretettel, humorral. Nevelésében nagy hangsúlyt kapnak a művészetek: a zene, a tánc, a színjátszás, kézműveskedés és persze a mese.

A Balassagyarmaton született Gyöngyi már gyerekkorában megismerte és megszerette későbbi hivatását, hiszen édesanyja egy közeli falu bölcsődéjének vezetőjeként dolgozott, és ő a szünidő egy részét ott töltötte. De nemcsak szüleire, hanem egykori óvó nénijére is szeretettel emlékszik:

– Valika néni és a dajkánk, Panni néni sok mindent tanított nekünk: hímeztünk, kézműveskedtünk, énekeltünk, néptáncoltunk. Valika néni figyelt fel énektudásomra és zenei fogékonyságomra, az ő támogatásával már óvodásként zenei előkészítőbe jártam, majd első osztálytól kezdve hegedülni és énekelni tanultam, később a zeneiskola zenekarának és énekkarának is tagja voltam – meséli Gyöngyi, aki nemcsak énekversenyeket nyert, de atlétikában is tehetségesnek bizonyult, középiskolás korára aranyjelvényes négypróbás lett. Sokoldalúságát már az óvónői szakközépiskolai felvételijén is megmutathatta, ahogy később hivatásában is kamatoztatta.

Valika nénivel sem váltak el útjaik; a szakközépiskola gyakorló óvodájában az egykori óvó néni lett a tanára, majd, amikor már ő is itt dolgozott, első munkatársa is. Valika néni bíztatta Gyöngyit, hogy ne hagyja abba a tanulást, így jelentkezett a Kecskeméti Óvónőképző Intézetbe, ahol 1980-ban végezett. Közben egy évet a csitári óvodában dolgozott:

– Korán reggel buszoztam a faluba, és mindig késő délután értem haza. Egy csoport volt 35-36 gyerekkel, ennek a negyede kis cigány gyerek volt. Sokat megtudhattam a cigány szokásokról, kultúráról, családi életről és sok szeretetet, figyelmet kaptam a gyerekek szüleitől. Megtanultam, hogy az óvónői hivatás elköteleződés a gyerekek és a családok felé, megismertem a falut, a templom papját, sokat beszélgettem az emberekkel, rendszeresen kirándultam a gyerekekkel, mentünk gyógynövényt gyűjteni vagy gyümölcsöt szedni. Már akkor sokat tanultam a gyerekektől, akik még mindig tanítanak engem.

Gyöngyi közben az éneklést sem hagyta abba, Budapesten jazzéneklést tanult, viszont az ingázás egyre nehezebbé vált, ezért végleg a fővárosba költözött.

– Itt ismertem meg zenész férjemet, majd megszülettek gyerekeim, Palkó és Sára, életem legnagyobb ajándékai. Immár nekik énekeltem, de mert nagyon sok minden érdekelt, elvégeztem egy vendéglátóimenedzser-képzőt, jártam újságíró-iskolába, riportokat készítettem a Magyar Rádiónál, tanultam asztrológiát, majd egy évet Németországban töltöttünk. Válásunk után tértem vissza az óvodai életbe. 1998. január 1-jétől dolgozom a Virág Árok Óvodában, közben folyamatosan képeztem magam, letettem a szakvizsgát, és elvégeztem a fejlesztőpedagógus szakot is. Elkezdtem meseórát tartani az IBS-ben, amit később Mese (!) utcai lakásomban folytattam. Fontosnak tartottam, hogy a gyerekek tudjanak érthetően, humorral, bátran szerepelni, összetett mondatokban megfogalmazni érzéseket, élményeket. Nagy hatással volt rám Boldizsár Ildikó akkor még újdonságnak számító mesetanítása és Kaposi László drámapedagógiai hétvégéi a Mar­czibányi Téri Művelődési Központban.

Az óvodában folyamatosan figyelem a gyerekeket, és ha valakinél észreveszem, hogy valamiben ügyes és tehetséges, felhívom rá a szülők figyelmét. A II. kerületi óvodás rendezvényeken mindig részt veszünk, jelen voltunk az óvodás zenei és művészeti fesztiválokon, a rajzpályázatokon, a kerületi óvodás sportnapon kétszer aranyérmesek lettünk.

A szigorú, ám aranyszívű óvó nénit nagyon szeretik óvodásai, kollégái és a családok is, amit az is bizonyít, hogy a csoportjába járó gyerekek nagyobb testvérei, akik az ELTE Óvóképző nappali tagozatán tanultak, nála töltötték gyakorlatukat és záróvizsgájukat. Korábbi kolléganője, csoportjának dajkája pedig az ő példája nyomán kapott kedvet a továbbtanulásra és lett belőle is óvónő.

– Jelenleg iskolára hangoló különórát tartok nagycsoportosoknak. Nagy öröm, amikor látom, hogy bátrabban és biztosabban oldják meg a feladatokat, mernek véleményt alkotni, vállalják, ha hibáznak, figyelnek egymásra, és ha szükséges, segítenek egymásnak. Számomra a legfontosabb, hogy a gyerekek szeressék és ismerjék meg egymást, hogy amit tudnak, arra mindig legyenek büszkék, és mutassák meg másoknak is. Tudjanak együtt tevékenykedni, és tisztelettudó, mindenre nyitott, érdeklődő emberré váljanak.

  

Idézet néhány hozzánk érkező ajánlólevélből:

„Ő igazi intézmény az intézményben, állandóságot testesít meg és értéktartalmú, következetes nevelést végez. Felhőtlen, nyugodt éveket töltöttünk az oviban, gyönyörű emlékekkel gazdagodtunk, és két olyan iskolaérett gyereket kaptunk vissza tőle, akik könnyen vették az első osztály akadályait.”

„Az óvodás éveimet csodálatossá tette, köszönöm neki a határtalan szeretetét, türelmét, figyelmét, biztonságot adó határozottságát, ami felnőttként, anyaként is végigkísér. Szüleimmel rengeteget emlegetjük a szeretetéből merített viccelődéseit, mert a vidámság és jókedv alap a jelenlétében! Anyukám fodrászként a mai napig Gyöngyi néni viccelődéseivel csal mosolyt a szülők arcára; kedvence, amikor a négyéves gyereknek dicsérte a frissen vágott haját, majd megjegyezte: Tíz évet letagadhatsz!”

„Kiváló a humorérzéke, sokat nevet a gyerekekkel. A legbonyolultabb helyzeteket is mindig mosolyogva és megnyugtatóan kezeli. Figyel a gyerekek egyéni érdekeire, szükségleteire, igényeire. Mindezeket szem előtt tartva tanítja, fejleszti, támogatja őket fejlődésükben. Szakértelme, elkötelezettsége, kreativitása páratlan, kiváló pedagógusként minden egyes gyermekben képes felfedezni és kibontakoztatni a benne rejlő képességeket.”

„Helyes értékrendre, emberségre nevelő jelenléte, szigorú, de szerető figyelme, a tanulásra, iskolai helytállásra való felkészítése életre szóló útravalót ad. A mi most 18 és 14 éves fiaink is hihetetlen szeretettel gondolnak rá és mesélik emlékeiket: a meséket, a gondolkodószékre ültetéseket, az együtt nevetéseket, és az egy évben kétszer is sorra kerülő, fantasztikus, igényes ovis előadásokat, színdarabokat, amelyekben a csoport minden egyes tagja mindig szerepet kaphatott, ki-ki kedve és adottságai alapján.”

„Gyöngyi energikus, jó humorú és igazán odafigyelő, tanítani vágyó óvodapedagógus, aki az életre is nevel. Precizitása és egyéni figyelme rendkívüli, egyből tudja, hogy melyik gyermekhez hogyan kell odafordulni. Észreveszi a gyermekekben rejlő talentumokat. 12 éve ismertem meg, még az óvodapedagógusi pályám elején. Egyből befogadott, sokat voltam a csoportjában, rengeteget tanultam tőle. Az év végi műsorokba szeretettel hívott, hogy vegyek részt, és zenei aláfestésként hegedüljek, énekeljünk, muzsikáljunk együtt a gyerekekkel. Tőle tanultam meg, hogyan lehet az óvodában a művészetet (zene, mese, vizualitás) ötvözni, igényesen felhasználni ebben a korcsoportban. A gyerekek nagyon fogékonyak, és ha valaki igazi értéket ad át nekik, az egész életüket meghatározhatja. Gyöngyi kedves, ugyanakkor nagyon következetes, aki fantasztikus humorával, szakértelmével és művészi értékeivel minden gyermek tanítójává vált, és igazi értékeket közvetít sokunk felé. Köszönöm neki!”

Lejegyezte: Péter Zsuzsanna

 

Príma pedagógusok

 A Prima Primissima díj hazánk legkiválóbb művészeinek, sportolóinak, tudósainak elismerése – egy kicsit ennek mintájára indítjuk el új rovatunkat, amelyben kerületünk egy-egy kiváló pedagógusát szeretnénk bemutatni. Nem egyszerű a feladat, amire vállalkozunk, hiszen bizonyára sok remek szakember dolgozik városrészünk oktatási és nevelési intézményeiben, nem beszélve arról, hogy a kiválóságnak nincs objektív mércéje, minden kisgyermeknek vagy diáknak más-más lehet a kedvenc óvó vagy tanító nénije, tanára. Ezért Olvasóink segítségét is várjuk: kérjük, írja meg, ha Önnek vagy gyermekének, unokájának van olyan szeretett pedagógusa, aki elkötelezetten, mások számára is példaértékűen végzi szép, ám cseppet sem könnyű hivatását. Ajánlásaikat e-mailben, a szerkesztoseg@budaipolgar.hu címen vagy postai úton a Budai Polgár szerkesztősége, 1022 Budapest, Bimbó út 1–5. címre várjuk.