Oktatás
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

PRÍMA PEDAGÓGUSOK

2024. március 13.

Kérjük, írja meg, ha Önnek vagy gyermekének, unokájának van olyan szeretett pedagógusa, aki elkötelezetten, mások számára is példaértékűen végzi szép, ám cseppet sem könnyű hivatását!

A Prima Primissima díj hazánk legkiválóbb művészeinek, sportolóinak, tudósainak elismerése – egy kicsit ennek mintájára indítjuk el új rovatunkat, amelyben kerületünk egy-egy kiváló pedagógusát szeretnénk bemutatni.

Nem egyszerű a feladat, amire vállalkozunk, hiszen bizonyára sok remek szakember dolgozik városrészünk oktatási és nevelési intézményeiben, nem beszélve arról, hogy a kiválóságnak nincs objektív mércéje, minden kisgyermeknek vagy diáknak más-más lehet a kedvenc óvó vagy tanító nénije, tanára. Ezért Olvasóink segítségét is várjuk: kérjük, írja meg, ha Önnek vagy gyermekének, unokájának van olyan szeretett pedagógusa, aki elkötelezetten, mások számára is példaértékűen végzi szép, ám cseppet sem könnyű hivatását.

Ajánlásaikat e-mailben, a szerkesztoseg@budaipolgar.hu címen vagy postai úton a Budai Polgár szerkesztőségének címére (1022 Budapest, Bimbó út 1–5.) várjuk.

  

"EZ EGY OLYAN VARÁZSLAT, AMI NÉLKÜL MÁR NEM TUDNÉK ÉLNI"


Elsőként ismerkedjenek meg a Pasaréti Szabó Lőrinc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium tanítónőjével, Isaákné Rádi Nórával, aki huszonegy éve kezdett tanítani. 


Nóri néni órát ad

A 2. a osztályfőnökére egy édesanya hívta fel figyelmünket. Ő mesélte el, hogy Nóri néni amellett, hogy magyar és angol nyelven is tart órákat, fantasztikus énekes, aki a februárban rendezett szülői bálon fergeteges hangulatot varázsolt zenekarával.

– Engem mindig is nagyon sok minden érdekelt, az iskolában a magyar volt a kedvenc tárgyam, de énekelni, rajzolni ugyanúgy szerettem – mesélte érdeklődésünkre a tanítónő. – Nem tudtam egy valamit kiválasztani a sok, számomra kedves és érdekes dologból, ezért olyan pályát kerestem, ahol egy kicsit „minden” lehetek. A Nagykőrösi Tanítóképző Főiskolán megtaláltam azt a közeget és közösséget, ahol nagyon jól éreztem magam, a pedagógiai képzés mellett sok mást is kipróbálhattam, tapasztalhattam, és közben nem hagytam abba az éneklést sem. Az élet többször válaszút elé állított, hogy a zene vagy a pedagógia legyen a hivatásom. Harmadévet végeztem a főiskolán, amikor egyszerre kaptam két ajánlatot: megkeresett egy akkor már népszerű zenekar, hogy lennék-e az énekesük, mennék-e velük egy nemzetközi turnéra, és ugyanakkor egy ormánsági iskolaigazgató is jelentkezett, aki a következő tanévre helyettes tanítót keresett, és a főiskola engem javasolt. Nagy dilemma előtt álltam, és döntenem kellett. Végül arra gondoltam, ha egy évre elmegyek egy ilyen nehéz terepre, ki fog derülni, hogy a tanítás-e az én utam. Közben arra is rájöttem, hogy a „rock and roll életmód”, az éjszakai élet, az állandó utazás, bulizás nem nekem való. Azt a pályát kerestem, ami a személyiségemet olyanná formálja, hogy időskoromban is nyugodtan a tükörbe tudjak nézni. Azt, hogy jól döntöttem, napról napra bizonyítva látom.

Tíz éve dolgozom ebben az iskolában, ahol az angol nyelvtudásomat is kamatoztathatom: a két tanítási nyelvű osztályokban már elsőtől bizonyos tárgyakat, például az éneket angolul tanítjuk, de a szünetekben vagy a délutáni foglalkozások során is egyre többet használjuk a gyerekekkel az angol nyelvet.

Az éneklés öröme is megmaradt. Hozzám leginkább a jazz és a funky áll közel, a zenekarom progresszív funkyt játszik, főleg saját szerzeményeket. Attól, hogy egy más közegben is jelen vagyok, nemcsak én gyarapszom, de ezeket a tapasztalatokat hasznosítani tudom a tanítás során is, és nem csak az énekórákon. Megtanítani a gyerekeket szerepelni, hogy ne féljenek az osztály előtt elmondani egy verset vagy érvelni az igazuk mellett, egyáltalán megalapozni egy attitűdöt, amivel jól tudnak boldogulni társas kapcsolataikban – talán ez az a plusz, amit nyújtani tudok nekik.

A színpad és a katedra nincs is olyan távol egymástól; viccesen szoktuk mondani egymásnak, hogy olyan ez, mint egy folyamatos stand-up, csak közben még tevékenykedtetni is kell a „közönséget” – hát, ettől fáradunk el a tanítás végére, ugyanakkor rengeteg szépség és szeretet van a pedagóguslétben, amit a gyerekektől kapunk. Ez egy olyan varázslat, ami nélkül már nem tudnék élni.

Lejegyezte: Péter Zsuzsanna

 

Nóri néni és Charlie 2019 júniusában, az iskolai sportudvar felújításáért rendezett jótékonysági koncerten

 

 

Volt_egyszer_Budan_boritok_162.jpg