Nyáron is óvodában?

Jakobi Nóra, Ványai Adrienn és Horváth Veronika

Sok család számára okoz komoly fejtörést, hogy hol töltse az óvodás gyermek a nyári szünidőt. Ahogy arról a kerületi óvodavezetők beszámoltak, évről évre egyre többen választják hosszabb vagy rövidebb időre az óvodai ügyeletet. Ennek számos oka lehet: sok az egyszülős család, gyakori, hogy távol élnek és/vagy még dolgoznak a nagyszülők, vagy a munkahelyről nem hiányozhatnak a szülők, de persze olyan is akad, akinek kényelmesebb, ha az oviban tölti idejét a gyermek. Fontos azonban tudni, hogy a gyerekeknek éppúgy szükségük van a pihenésre és kikapcsolódásra, mint a felnőtteknek. Erről beszélgettünk Horváth Veronikával, a II. kerületi óvodai pszichológusok koordinátorával, valamint két munkatársával, Jakobi Nórával és Ványai Adriennel.

Ahogy Nóra elmondta, a tendencia valóban látszik, de ennek hátulütői is vannak. A tapasztalat ugyanis sokszor azt mutatja, hogy ha a gyerekek túltelítődnek, akkor úgyis „megoldják” az oviból való kilépést valamilyen pár napos betegséggel. Szülőként tehát érdemes figyelni a gyerekek ritmusára, arra, hogy mennyit bírnak, és inkább időnként egy-egy nap szabadságot biztosítani nekik, amivel megelőzhető a nagy kifáradás és lebetegedés.

Mindenkinek jár a pihenés

Adrienn óvodáiban is sok gyermek volt ügyeletben, de az esetek túlnyomó többségében az okok teljesen érthetőek: az egyik családban iker kistestvérek születtek a nyáron, egy másikban a család anyagi helyzete, a szülők szigorú munkarendje nem tette lehetővé, hogy a gyermekkel hosszan otthon maradjanak. Ugyanakkor szerencsére az, hogy az egész nyári szünetet ügyeletben töltse a gyermek, mindössze egyetlen család esetében fordult elő, ami statisztikailag jó arány, az érintett gyermekek szempontjából viszont rendkívül megterhelő. – Ahogy az iskolában a tanulóknak teljesíteniük kell, ugyanúgy kihívást jelent a kicsik számára az óvoda – állítja Adrienn. – A napirendhez való alkalmazkodás, a szabályok betartása, a szocializációs közegben való eligazodás, illetve, hogy sok gyerekkel kell osztozniuk a felnőtt figyelmén, mindez fárasztó és megterheli az ovisok idegrendszerét. A pihenés nekik is jár.

A pszichológus különösen az iskolába készülő gyerekeknél tartja fontosnak, hogy legyen néhány hetük a kikapcsolódásra és az átállásra, mert nekik a pihenés mellett arra is érdemes időt hagyni, hogy ráhangolódjanak az iskolás szerepre.

Megváltozott családi viszonyok

Veronika arra hívta fel a figyelmet, hogy a mai felnőttek nagyszülei már nyugdíjasok voltak unokáik óvodás korában, ma viszont a nyugdíjkorhatár kitolásával a nagymamák és nagypapák döntő többsége még dolgozik, így sokkal kevesebbet tudnak segíteni az unokák körül. Véleménye szerint az iskolai szünetek megváltoztatása is hozzájárult az idei nyáron tapasztalt magas létszámhoz: ahol iskolás a nagyobb testvér, a szülők kénytelenek az iskolai szünidőhöz alkalmazkodva kivenni szabadságot. Az elmúlt tanévben így ősszel, télen és tavasszal többet voltak otthon, nyárra pedig lecsökkent a szabadnapok száma.

– Mostanra sokat változott a szülő-gyermek viszony: a tekintélyelvűséget felváltotta egy sokkal demokratikusabb, a gyermek igényeire jobban figyelő hozzáállás. Ha együtt a család, a gyerekre fókuszálnak, de ebben el is lehet fáradni. Tehát kevesebb időt töltenek együtt, de azt sokkal intenzívebben – hoz fel egy újabb aspektust a koordinátor.

Mindenhol jó, de legjobb...

Adrienn azt is fontos szempontnak tartja, hogy az ügyelet más, mint az óvodai hétköznapok. Más (lehet) az óvó néni, mások a gyerekek, időnként még a helyszín is, hiszen minden óvoda bezár nyáron öt hétre, és ilyenkor egy másik intézmény veszi át az ügyeletben lévő gyerekeket. Vannak, akik nehezen veszik ezeket a változásokat, és nem vagy csak nagyon nehezen tudnak alkalmazkodni. Nóra is mesél egy kislányról, aki annyira belefáradt a nyári óvodába, hogy az őszi kezdésre teljesen kimerült, „már csak sírni tud” – mondja.

Szóba jött az is, hogy bár nagyon fontos, hogy a gyerekek sok időt – lehetőleg minőségi időt – töltsenek szüleikkel, bizonyos helyzetekben jobb lehet az óvodában, mint egy problémás, terhelt otthoni környezetben. Nóra véleménye szerint az óvodapedagógusoknak sok energiája van abban, hogy a növekvő tendencia ellenére továbbra is helyt álljanak a nyári időszakban, és megértéssel forduljanak minden ügyeletben jelen lévő gyermek felé.

Beszéltünk arról is, hogy a most óvodába járó gyerekek a Covid alatt születtek vagy voltak picik, és együtt voltak home office-ban dolgozó szüleikkel. Ennek következtében vagy egy nagyon szoros kötődés alakult ki, és ebben az esetben a szülő is nehezen engedi el a kicsit, vagy éppen ellenkezőleg, ha sok volt a zökkenő az otthonlétben, akkor a szülő könnyebben „küldi el” a gyermeket.

Végül mindebből mi a tanulság? Nehéz lenne bármit is általánosságban kijelenteni, hiszen minden család, minden gyerek, minden helyzet más. Ami azonban minden szereplő közös érdeke és célja, hogy a kisgyermek egy szeretetteljes és nyugodt környezetben fejlődhessen; és ezt pedig csak mi, felnőttek – szülők, nagyszülők, óvodapedagógusok és pszichológusok – biztosíthatjuk számukra.

Péter Zsuzsanna