Kórus alakult a II. kerületben

Egy, a II. kerületben élő, a zenét és az éneklést kedvelő hölgy karnagy barátnőjével együtt elhatározta, hogy alakít egy kis kamarakórust. Gyárfás Katalin, az ötletgazda, ki is posztolt egy felhívást közösségi oldalára, amire legnagyobb meglepetésére több mint száz jelentkező válaszolt. Végül a kis kórus helyett egy 60 fős nagy kórus alakult meg. Szerkesztőségünk az első próbán járt, amelynek helyszínét a II. Kerületi Önkormányzat biztosította – így csendülhetett fel a dal egy hétköznap este a polgármesteri hivatal házasságkötő termében. A próba megkezdése előtt Gyárfás Katalin mesélt az első lépésekről, majd Őrsi Gergely polgármester is köszöntötte a megalakuló kórus tagjait, és reményét fejezte ki, hogy a júniusi kerület napján már fellépőként üdvözölhetik őket a budaiak.

– Az ELTE angol–orosz szakán végeztem az „ősidőkben”, 1971-ben – mesélte érdeklődésünkre Katalin. – Tanítottam gimnáziumban, dolgoztam egy számítástechnikai cégnél nyelvtanárként, egy szerkesztőségben dokumentátorként, rövid ideig a Pető Intézetben, nyelviskolákban, majd pedig angoltanításért cserébe mindent tudtam tanulni, ami érdekelt: további nyelveket és – már nyugdíjaskoromban – zenét.

Mit jelent önnek a zene, az éneklés?

Héttől húszéves koromig tanultam a VI., majd a II. kerületi zeneiskolában zongorázni, majd egy hosszú szünet következett, amikor csak hébe-hóba tudtam leülni a hangszerhez. Nyugdíjba vonulásomkor, majd’ hatvanévesen kezdtem újra rendszeresen játszani, sőt zongoraórákra járni. A már jól megtanult darabjaimat itthon most is felveszem és férjem segítségével már két CD-t sikerült belőlük összeállítanom.
A zene, különösen aktívan művelve, mindig nagyon sokat segített nekem: ha kellett, pihentetett, ha kellett, lelkesített és felvillanyozott. Kórusban utoljára az általános iskolában énekeltem, s bár a hangom bizonyára jócskán megkopott, örülök, hogy most újra alkalmam van éneklésre is használni.

Valószínűleg sokan gondolkodnak hasonlóan, hiszen hatalmas volt az érdeklődés.

Elgondolkodtam, mi okozhatja ezt a jelentkezéscunamit; miből van az embereknek elegük és mire vágynak? Az első kérdésre a válasz sokrétű: elegük van a koronavírus okozta elszigeteltségből, a szomszédban zajló háború híreiből, a belpolitikai csatározásokból, mindennapi életük gondjaiból és sokaknak az egyedüllétből. Vágynak a közösségi együttlétre, aktív művészeti tevékenységre, értelmes, örömteli időtöltésre, mely kiszakítja őket a napi rutinból és hozzájárul testi-lelki egészségükhöz.

Ezért szeretett volna kórust alapítani?

Nem, eredetileg álmomban sem gondoltam, hogy ilyen hatalmas igény van az éneklésre. A történet úgy kezdődött, hogy van egy karnagy barátnőm, aki a Kodály-módszer tanításával bejárta a világot Kínától Kanadáig. Vele határoztuk el, hogy csinálunk egy tízfős kis kamarakórust és valamelyikünk lakásán összejárunk majd énekelgetni a magunk örömére. Amikor kiderült, hogy nem 8-10, hanem 108 ember jelentkezett, a barátnőm visszalépett, ezt már nem tudta vállalni, én pedig ott álltam 108 lelkes, énekelni vágyó emberrel, felelősségem teljes tudatában...
Éreztem, hogy a dolog túlnőtt az általam kezelhető kereteken, de abban biztos voltam, hogy ha már kiengedtük a szellemet a palackból, ekkora lelkesedést nem szabad figyelmen kívül hagyni. Úgy döntöttem, vállalom ezt a feladatot és megpróbálom a nagy kórust megszervezni, annál is inkább, mert magam is mindig imádtam közösségekhez tartozni, közösségeket szervezni és összetartani.

Hogy jött a képbe az önkormányzat?

A fenti igényeken töprengve egyszer csak eszembe jutott, hogy mindezen célok szerepelnek a II. Kerületi Önkormányzat programjában. Így Őrsi Gergely polgármesterhez és csapatához fordultam azzal a kéréssel, hogy karolják fel az ügyet és segítsenek az általunk akaratlanul okozott lavinát megállítani. A levélben felvetettem, milyen nagyszerű lenne, ha a II. kerület egy nagy, saját kórussal büszkélkedhetne. Azonnal válaszoltak, s próbateremnek felajánlottak egy ötvenfős termet a Vízivárosi Közösségi Térben. Nagyon örültem neki, de hogy megbizonyosodjak arról, hogy hányan gondolják komolyan, hogy el fognak majd járni a kóruspróbákra, január elején csináltam célzottan egy Facebook-csoportot. Két nap alatt száztízen jelentkeztek, és azóta még negyvenkilencen – de még nem volt karnagyunk. Szerencsére a jelentkezők között rábukkantam a nagy tapasztalatokkal rendelkező, nagyszerű karnagyra, Énekes Katalinra, aki felkérésemre rögtön elvállalta a kórus vezetését. Kati Zeneakadémiát végzett, harminc évig tanított egy ének-zenei általános iskolában és kórusvezetőként is régóta dolgozik. Saját kórusa, a ProFun immár 27 éves.
Azonban, főleg a létszám miatt, újra felmerült a próbaterem problémája. Végül ez is megoldódott Szabó Gyula alpolgármester, Andóczi-Balogh Zsuzsa titkárságvezető és Vámos Ágnes, a II. Kerületi Kulturális Közhasznú Nonprofit Kft. vezetőjének segítségével, és február 6-án délelőtt, illetve 13-án délután végre elindulhattak a próbák. Mindkettőn körülbelül harminc-harminc énekes kedvű kerületi lakos vett részt, s a visszajelzésekből, valamint a próbák hangulatából ítélve ez a létszám még nőni fog. A kottaolvasás a többségnek sokkal jobban ment, mint gondoltam, a szólamok összeéneklése pedig komoly sikerélményt szerzett mindenkinek.

Milyen érzés, hogy megvalósult az ötlet?

Sokat dolgoztam ötletem megvalósításán, de igen nagy élvezettel. Nagyon örülök, hogy a próbák megkezdéséig már eljutottunk, boldog vagyok, hogy a kórustagok élvezik az éneklést, de nem akarom elbízni magam, majd talán akkor, ha ez a lelkesedés nem múlik el, és a kórus eljut egy olyan színvonalra, amivel már legalább a kerületi rendezvényeken felléphet. Aztán, mikor már az unokáink is ennek a kórusnak tagjai lesznek, talán megcélozhatjuk a Zeneakadémiát!

Péter Zsuzsanna

Aki szívesen csatlakozna a kórushoz, jelentkezhet e-mailben: nagykorus@gmail.com, vagy beléphet az FB-csoportba: Nagy Kórus 2.kerület