Hármas ünnep a nevelés-oktatás területén

A többéves hagyományt követve idén is egyszerre adták át kerületünk idős pedagógusainak a színesdiplomákat, fiataljainknak a felsőoktatási ösztöndíjakat, valamint gazdára talált a Gyermekekért díj is.

A megjelent díjazottakat és kísérőiket Ötvös Zoltán, a Humánszolgáltatási Igazgatóság Intézményirányítási Osztályának vezetője köszöntötte, aki első szavaival a hármas ünnep mottójaként Vörösmarty Mihály szavait idézte:

„A múltat tiszteld, s a jelent vele kösd a jövőhöz”.

– A rendezvény alkalom arra, hogy köszönetet mondjunk a felnövekvő generációért tevékenykedett pedagógusoknak, valamint segítséget adjunk a jövő helyi értelmiségének. A tudás és a tanulás jelenti az előrelépési lehetőséget azoknak a fiataloknak, akik kevésbé szerencsés körülmények közé születtek még itt a II. kerületben is, és ehhez ad hozzájárulást az önkormányzati ösztöndíj – hangsúlyozta az osztályvezető, aki adatokkal is szolgált:

Az önkormányzat ötféle ösztöndíjpályázattal támogatja a II. kerületi diákokat.
Pár éve már a kerületi nevelőotthonokban élő, jól tanuló diákokat is ösztöndíjban részesítik, illetve három éve a kiváló sport- és tanulmányi eredmény alapján a Hajós Alfréd-ösztöndíjat is odaítélik. A felsőoktatásban tanulók közül idén harmincnyolcan kaptak fejenként 128 ezer forintos támogatást.

Színesdiplomát ezúttal négyen vehettek át. Lakó Györgyné óvónő ötven éve végzett, így ő arany-, Jezsovics Sarolta tanárnő hatvan éve, ő gyémántdiplomát kapott. Két olyan pedagógus is eljött az ünnepségre, aki hetven éve szerezte meg diplomáját: Balogh Emese és Kóczián Béláné tanítónőnek a jubileum alkalmából vasdiplomát adtak át.

A megjelenteket – elsőként az idős pedagógusokat – Őrsi Gergely polgármester is köszöntötte. Mint mondta, szinte felbecsülni se lehet, hogy az elmúlt évtizedekben hány diákot oktattak, hány gyermeket neveltek, de minden egykori tanuló szívében maradt egy olyan mondat, amelyik egész életén át elkíséri – van, aki az óvó nénijétől őriz egy fontos mondatot, van, akinek egykori tanítónője vagy tanára adott életre szóló útravalót. Megköszönte áldozatos munkájukat, és gratulált a fiatal ösztöndíjasoknak is.

A II. kerületi Gyermekekért díj idei kitüntetettje Turiné Dax Viktória gyógypedagógus, aki első diplomáját 1994-ben szerezte a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, majd az ELTE Bölcsészettudományi karán elvégezte a speciális pedagógia szakot is. Ezt követően a Fővárosi Gyakorló Óvodában, annak speciális tagozatán dolgozott. Csoportos óvodai és egyéni fejlesztéseket tartott, majd gyakorlatvezető tanárként foglalkozott hallgatókkal.

Turiné Dax Viktória - gyógypedagógus

2010-ben hozta létre az önkormányzat saját gyógypedagógiai hálózatát az óvodába járó sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek ellátására. Viktória ekkortól dolgozik kerületünkben, az ő feladata lett a kerületi óvodákba felvételt nyert SNI-s gyermekek ellátásának koordinálása, együttnevelésének segítése. Az óvodák elismerik szakmai tudását, kérik tanácsait, segítségét. Az óvodákban dolgozó gyógypedagógusok szakmai munkáját irányítja, emellett a Százszorszép óvodában gyógypedagógusként is dolgozik. A gyermekek egyéni fejlesztése mellett részt vett egy fejlesztő, felzárkóztató program adaptálásában és megvalósításában.

Megálmodója, szakmai kidolgozója és koordinálója a jelenleg szünetelő Fajd utcai tagóvodában második éve működő intenzív, autizmusspecifikus kiscsoportos fejlesztésnek. Működteti a szakmaközi kapcsolatokat az óvodapszichológussal, szociális segítővel, az alapellátást biztosító logopédussal.

– Családunkban generációról generációra száll ez a gyönyörű hivatás, már a nagyapám is gyógypedagógus volt, aki most biztos büszke lenne rám – mesélte érdeklődésünkre Viktória, aki férjével négy gyermeket nevel és kikapcsolódni leginkább mozgással, sportolással szeret. A díjat most ugyan én kaptam, de ez csapatmunka: a szülőkkel, óvónőkkel, gyógypedagógusokkal együtt dolgozunk a gyermekekért. Bár ez a hivatás nem könnyű, de rengeteg pozitív visszajelzést kapunk. Mindig öröm, ha látjuk a gyerekek fejlődését, azt, hogy az időben megkapott plusz segítségnek köszönhetően milyen szép eredményeket érnek el.

Sok szép emlék és sikertörténet van a tarsolyomban, de a munkám hatékonyságát legjobban talán akkor láttam, amikor egy ikerpár egyik tagja szorult fejlesztésre, aminek következében nemhogy behozta testvérét, de bizonyos területeken még el is hagyta. Dinamikus fejlődése – főleg, hogy „kontrollcsoportként” mellette volt a testvére – számomra és a szülők számára is meggyőző visszajelzés volt.

Péter Zsuzsanna