Közép-budai Waldorf Iskola

Ismét gyerekzsivaj tölti be az egykori Gesztenyéskert Óvoda két éve bezárt épületét és udvarát.
Igaz, ezek a gyerekek már kicsit nagyobbak, és az épület is szépen megújult, kibővült; a Vadaskerti utca és a Hűvösvölgyi út találkozásánál lévő önkormányzati ingatlant az idei tanévtől ugyanis a Közép-budai Waldorf Iskola használja.
Szerkesztőségünk az új otthonra talált iskolában járt, ahol Nagy Petra Júlia, az iskolát fenntartó Közép-budai Waldorf Közhasznú Egyesület kommunikációs vezetője és Molnár Sándor, az egyesület alelnöke voltak idegenvezetőink.

Molnár Sándor és Nagy Petra Júlia

Bár még sem a kert, sem az épület sincs teljesen készen, de a Waldorf-intézményekre jellemző gyerekközpontúság és a zöld környezet fontossága már jól látszik: világos, jól átlátható, barátságos tereket alakítottak ki, és az építkezés ellenére igyekeztek megóvni az ősfás parkot, a növényzetet, ahol kellett, átültetéssel, átteleltetéssel megőrizni. A két épületszárny találkozásánál lévő két rózsabokrot is ki kellett ásni; ezek most Petra udvarában várják, hogy visszakerüljenek a kertbe, jelképezve azt, hogyan él tovább a régi óvoda az új iskolában. 

– Nagyon erősen összekovácsol egy közösséget az, ha ilyen nagy fába vágjuk közösen a fejszénket – hangsúlyozza a kommunikációs vezető. – Rendkívül rövid idő állt rendelkezésre az építkezéshez, ami szülői összefogás nélkül nem ment volna.

– Nemcsak egy igen jelentős összeget adtak kölcsön a szülők az egyesület számára – egészíti ki Sándor –, de rengeteg szakértői (jogi, gazdasági, műszaki) segítséget is kaptunk, illetve ténylegesen, a szó fizikai értelmében is dolgoztak a szülők a felújításon. Mindenki azt nézte, mit tudna hozzátenni a közös feladat megoldásához.

A nyolcosztályos általános iskolában évfolyamonként egy-egy osztályt indítanak, és gimnáziummal sem szeretnének bővülni, mert nem kívánják jobban megterhelni a teret, főleg nem az udvar rovására, ami a kikapcsolódás mellett arra is alkalmas, hogy kertművelést vagy növényismeretet tanuljanak ott a diákok.

Az épület alaprajza Y alakú, amelynek egyik szárnya a régi óvoda, ahol most az alsó tagozat kapott helyet. Az új részben, ami jó hőtartású és az átlagnál nagyobb belmagasságú modulokból állt össze, a felsősök töltik hétköznapjaikat. A hetvenes években épült, régi résznél elsősorban a tető- és a lábazati szigetelést kellett megoldani, illetve a meglévő sok pici helyiséget kellett nagyobb terekké kinyitni. Az ovisokra méretezett, korábbi óvodai mosdókat az iskola most induló óvodáknak ajándékozta.

Az épület központi része a nyitott ebédlő, ami egyben közösségi térként is szolgál, és amit közvetlen kapcsolat köt össze a tágas kerttel. Az ablakokon redőnyök, a termekben és a folyosókon korszerű hűtő-fűtő berendezések garantálják a mindig kellemes hőérzetet. A nagyok folyosóján pingpongasztal van felállítva, a szünetben zajlik a játék.

Sétánk első állomása a tanári, ahol a kávézósaroknál egy, a falat díszítő, színpompás mozaik tűnik fel (alsó képünk). Mint kiderült, nemcsak a tanáriban, hanem minden teremben készült a csapok fölé egy-egy hasonló mozaikkép. A falvédő funkciót ellátó, szemet gyönyörködtető alkotásokat szülők, gyerekek és tanítók közösen készítették. Bekukkantunk néhány tanterembe is, mindenhol megcsodáljuk a mozaikot, de más érdekesség is akad: a kinyitható tábla kis kaput formáz (szintén a szülők keze nyomán), és külső részét rajz díszíti. A színes krétarajzok vagy az osztály életének egy aktuális eseményét dolgozzák fel, vagy egy jeles napra utalnak. Ennek megfelelően az egyik teremben egy csillagnézés emléke, a másikban pedig a Márton-naphoz kapcsolódó szokások elevenednek meg. A termek arról is árulkodnak, hogy a művészetek körbeveszik az itt tanuló gyerekeket. Nemcsak többet festenek és rajzolnak, mint egy más, „normál” iskolába járó kisdiák, de az agyagozás, a fafaragás, a nemezelés vagy a kötés-horgolás csínját-bínját is elsajátítják, ami nem mellesleg a kéz-szem koordinációt is fejleszti. A testnevelés is más elveken zajlik itt, amit a szép, kertkapcsolatos tornaterem, pontosabban euritmiaterem is mutat. A sarokban zongora áll, a gyerekek élő zenére végzik ezt a sajátos, mozgáskoordinációt fejlesztő, harmonikus, művészi mozgást. A Waldorf-mozgásfejlesztés másik pillére a Bothmer-gimnasztika, ami egyszerre sport és játék, és az életkornak megfelelően segíti a gyerekek egészségét és testi-lelki fejlődését.

– A Tárogató úton eltöltött tíz év „társbérlet” után úgy érezzük, végre hazataláltunk – mondja búcsúzóul Petra. – Nincs olyan nap, hogy ne szeretnénk bejönni ide, ezt erősítik meg a gyerekek és a tanárok is. Jól érezzük itt magunkat, ezen a helyen meg tudnak valósulni a Waldorf-pedagógia céljai. Ezt fogja jelképezni az a harangtorony, amit egy projekt keretében az egyik osztályunk épített, és amit elhoztunk ide is magunkkal, hogy újra felállítsuk. Szeretnénk aktívan részt venni a kerület életében, ezért több, a nyilvánosság előtt is nyitott rendezvényt tervezünk, illetve könyvtárunk kapuját is kinyitjuk minden II. kerületi tanuló előtt.

Péter Zsuzsanna