Kiemelkedő a bölcsődei ellátottság

A Marczibányi Téri Művelődési Központban május 24-én tartott szakmai összejövetelen számos előadás hangzott el a bölcsődéket és a bölcsődei gondozói szakmát érintő aktuális kérdésekről. Amint az Ötvös Zoltán szavaiból kiderült, a II. kerületben az érintett korcsoport 15%-a jár bölcsődébe, amely háromszorosa az országos átlagnak. Sajnálatos tény, hogy még így is nagy a túljelentkezés: minden harmadik kisgyermeket el kell utasítani helyhiány miatt.
— A kerület lélekszáma az elmúlt időszakban nőtt, 86 ezren élünk itt, és ezzel együtt a kisgyermekek száma is emelkedett, ami sok szempontból „édes gondja” jelenleg az önkormányzatnak – fogalmazott az irodavezető.
A kormányzat 2013-tól bevezetendő Nemzeti Szociális Politikai Koncepciójáról, illetve ehhez kapcsolódóan a bölcsődei ellátórendszer megerősítésének fontosságáról beszélt előadásában Schanda Tamás, az önkormányzat Közoktatási, Közművelődési, Sport- és Informatikai Bizottságának elnöke. Mint elhangzott, a bölcsődei hálózat fejlesztése nemcsak foglalkoztatáspolitikai cél — hogy az édesanyák mihamarabb visszamehessenek dolgozni —, hanem a korai fejlesztésen keresztül valódi esélyteremtő lehetőség a szociálisan hátrányos helyzetben élők számára. Az elmondottakból kiderült: a második kerület abban a szerencsés helyzetben van, hogy nincs számottevő adósságállománya. Így az önkormányzat 2006 óta minden évben tudott korszerűsítési munkálatokat végeztetni a bölcsődék épületein, 2010–11-ben új bölcsődei férőhelyeket is létesített. A túljelentkezés egyik oka valójában az, hogy növekedett a kerület agglomerációjában élők száma is, ők igyekeznek a II. kerület kapacitását lekötni, amelyre sajnos nincs lehetőség.
A szakmai nap további részében a bölcsődés korú gyermekek gondozását, nevelését érintő kérdésekről volt szó. Németh Margit pszichológus és családterapeuta hangsúlyozta, hogy milyen fontos szerepet játszik ebben az életkorban (a születéstől 3 éves korig terjedő életszakasz) az állandóság, a biztonság, az egyénre szabott testi gondozás és az érzelmi kommunikáció. Ez az időszak valójában minden további fejlődési szakasz alapja. Ha ebben a korban pszichés sérülés történik, azt később még helyre lehet hozni, de rengeteg időt, pénzt és energiát fog felemészteni a megfelelő szakemberek és terápiák alkalmazása. Éppen ezért a gondozónők munkája rendkívül nagy felelősséggel jár, nagyon sok odafigyelést, testi-lelki törődést kíván. Annál is inkább, mivel a mai kor kényszere, hogy „stressztűrő” generációt kell felnevelnünk. Ez pedig csak „stresszálló” gondozókkal képzelhető el. Egyfelől a rendelkezésre álló eszköztár – testi közelség (érintés, ölelés, simogatás, ringatás, pörgetés-forgatás, emelés), odafigyelés, önátadás, érzelmi visszatükrözés — segítségével meg kell teremteni a kicsik számára a biztonságos, megnyugtató légkört, amely hozzásegíti őket a jó, stabil érzelmi alapokhoz. Másfelől a gondozónőknek is kell hogy legyen lehetőségük a napközbeni többszöri rövid pihenőre, hogy képesek legyenek ezt a hangulatot megtartani.

Tóth Ildikó nyelvész előadásában a kisgyermekkori anyanyelvi fejlődésről és az idegen nyelv tanulásáról beszélt. Mint előadásából kiderült, minden nyelvnek megvan a grammatikájából adódó fejlődési íve: ahogyan és amilyen sorrendben, ütemben az adott nyelvet a gyermek elsajátítja. Ebből az következik, hogy hiába beszél például angolul egy magyar anyanyelvű szülő a kisgyermekével, az mégsem úgy fog megtanulni angolul, mintha anyanyelve lenne. Ennek több oka is van: magyar hangzókon fog rögzülni az angol szókincs, mivel anyanyelvi hangkészletet csak anyanyelvi szülő tud kifejleszteni (a jó kiejtést így akár véglegesen el is lehet rontani), és a nyelvi logikát is akarva-akaratlanul a magyar nyelvi séma fogja befolyásolni. Ahhoz, hogy később anyanyelvi szinten beszélje a gyermek az idegen nyelvet, idegen nyelvi környezet vagy idegen anyanyelvű családtag szükséges — olyan, akihez a gyermek érzelmileg szorosan kötődik, és önkifejezés céljából akar vele kommunikálni.
Szilágyi Enikő