A tanítás volt az élete

Az idős pedagógus kérése volt, hogy szűk családi körben vegyenek tőle végső búcsút, ezért határoztak úgy gyermekei, Lamm Judit és Péter, hogy emlékezőestet szerveznek édesanyjuk volt tanítványai és kollégái részvételével.

– Édesanyámnak a tanítás volt az élete – mondta el lapunknak az emlékesten Lamm Péter. – 1948 óta tanított, csak a Móriczban hét osztály osztályfőnöke volt. Tudtam, hogy a sok, őt szerető és tisztelő tanítvány is szeretne elbúcsúzni tőle, ezért gondoltam arra, hogy szeretett iskolájában emlékezzünk rá közösen. Szeptemberben kezdtünk hozzá a szervezéshez, és már akkor tucatjával jelezték a régi diákok, sőt egész osztályközösségek, hogy szeretnének eljönni. És valóban, a termet megtöltötte a közel kilencven emlékezni érkező volt diák – tette hozzá Lamm Péter, aki ezúton is köszönetét fejezte ki Farkas Barnabásné igazgatónak, hogy rendelkezésükre bocsátotta a Móricz gimnázium dísztermét. 

– Édesanyánkat nagyon szerették a tanítványai, több mint öt évtizedet töltött el ezen a pályán, egész életében tanított. Olyan pedagógus volt, aki minden egyes órájára – még ötven év után is – vázlatot készített, alaposan felkészült. Hosszú pályafutása alatt számos szakmai elismerésben részesült. Első pedagógusként kapta meg munkásságáért a Budapest főváros által adományozott Pro Urbe díjat. Vérbeli tanár volt, de otthon, számunkra megmaradt édesanyának – fogalmazott Lamm Péter.

Az emlékezőestet az unoka, a népszerű dzsesszgitáros, Lamm Dávid kezdte egy olyan dallal, amelyet nagymamájának is többször játszott. A család sok-sok régi fényképből állított össze egy olyan anyagot, amelyből kirajzolódott Vera néni élete és pályája, és ezt mutatta be a résztvevőknek.

Vera néniről mindenki a szeretet hangján szólt. Úgy emlékeztek rá, mint művelt, nagy tudású és szigorú, ugyanakkor a gyerekeket értő, humánus pedagógusra, aki megtanította őket az olvasás, a kultúra szeretetére. Sok tanítványa számára nyújtott egész életüket meghatározó morális példát, útmutatást.

Péter Zsuzsanna

Az 1924-ben született Veronika iskolái elvégzése után német-angol szakra jelentkezett az egyetemre, ahová azonban a zsidótörvények miatt nem vették fel. Később mégis sikerült felvételt nyernie és lediplomáznia. 1944-ben munkaszolgálatból szökött férjével bujkálni kényszerült, egy cisztercita  szerzetes, volt egyetemi tanára segítségével találtak menedéket.

1948-ban kezdett el tanítani a Hegedűs Gyula Utcai Általános Iskolában. Ebben az évben született Péter fia, majd 1951-ben lánya, Judit. 1953 és 56 között végezte el a magyar szakot, amivel régi vágya valósult meg. 1957-ben került a Lorántffy Zsuzsanna Úti Általános Leánygimnáziumba, ahol rögtön osztályfőnök is lett. Az intézmény 1959-ben vette fel Móricz Zsigmond nevét, amiben Vera néninek mint ötletadónak nagy szerepe volt. A Móriczban maradt egészen nyugdíjazásáig, sőt azon is túl, tanított az új, Törökvész úti épületben is. Pályája utolsó három évében az Áldás Utcai Általános Iskolában oktatta a gyerekeket.