„Pult nincs ebben az üzletben”

Rozs Lajos asztalosmester Bem József utca 24. szám alatti földszintes otthonát 1936 tavaszán bontották le, és decemberre már fel is épült a helyére a Gregersen Hugó és testvére, Márió nevére bejegyzett bérház. Az art deco stílusú ötemeletes saroképületet Gregersen Hugó tervezte és kivitelezte, a középső traktust egy műteremlakással kiemelve. A díszítő elemeket, a három méter magas Hermész-szobrot és a tizenkét állatövi jegy domborművét felesége, Lux Alice készítette.

A ház földszintjének háromnegyed részét elfoglaló hét kisebb (20-29 négyzetméter alapterületű) kirakatportálos üzlet között a Bem utcai kaputól folyosó vezetett az előcsarnokba, a lépcsőház bal oldalán eredetileg a házmester szoba-konyhás lakása, jobb felől pedig egy fürdőszobás garzon volt, mindkettő udvari kilátással.

Alig húsz esztendővel később, 1955. augusztus 27-én a fejlett nyugati országokban már elterjedt, de Magyarországon addig ismeretlen „értékesítési forma” létesült az öt egymás melletti üzlethelyiség egybenyitásával, melynek használatához részletes útmutatással is szolgált a Filmhíradó, de a Magyar Nemzet újságírója sem fukarkodott tudósításában sem a terjedelemmel, sem az elismerő szavakkal:

„Szocialista kereskedelmünk újabb, jelentős lépést tett a haladás útján. Szombaton a Mártírok útja és a Bem József utca sarkán megnyílt Budapest és egyben az ország első, úgynevezett önkiszolgáló boltja, amelyet Bognár József belkereskedelmi miniszter jelenlétében adtak át rendeltetésének. […]

Pult nincs ebben az üzletben, minden áru a falra szerelt polcokon és rekeszekben áll. Fűszeráruk, liszt, cukor, konzervek, különféle italok, palackozott tej, vaj, sajtfélék, többféle kenyér, háztartási- és piperecikkek, édességek, sülthúsok, szalámik sorakoznak gondosan előrecsomagolva, különböző súlyú és mennyiségű adagolásban az üveglapokkal elválasztott rekeszekben. Minden egyes csomagon, üvegen, még a papírral burkolt kenyércipókon is rajta van az eladási ár. Mintegy 300 féle cikk vásárolható az első önkiszolgáló boltban és a vevők a polcok előtt elhaladva, egyszerűen leemelik és a kosárkába rakják a kiválasztott élelmiszert, italt, vagy háztartási cikket. Mire a boltot körüljárták, a pénztárhoz érnek, ahol az asztalra helyezik a kosarat, a pénztárosnő egyenkint kirakja annak tartalmát és ugyancsak tételenként, de egy közös blokkra ráblokkolja a cikkek árát. A mellette levő csomagolóban a blokk alapján ellenőrzik a helyes összegezést és egybecsomagolják, vagy a vevő saját kosarába, szatyorjába teszik a megvásárolt cikkeket. […]

A vásárlóknak nagyon tetszett az új beszerzési mód, nem kellett a segédekre várakozniok, nem volt tülekedés, vitatkozás, túlmérés, mint más KÖZÉRT-üzletekben. A nézdegéléssel együtt két-három perc alatt minden vevő végzett bevásárlásával. Természetesen, a tapasztalatok és a vevők kívánságának figyelembevételével, kiküszöbölik majd az esetleges mutatkozó zökkenőket, hiányosságokat. Az áruválasztékot is bővítik majd, mert bizony most még hiányzik, hogy nincs a boltban péksütemény, szalámin és sülthúson kívül nincs más húsféle, felvágott. Majd ha az idő hűvösebbre fordul, ezen is segítenek és megoldják a péksütemény árusítását is.”

Gregersen Hugó ebben az időben a Kereskedelmi Tervező Vállalat vezető tervezőjeként dolgozott, és talán maga is részt vett az első önkiszolgáló üzlet kialakításában, egykori bérháza földszintjén…

Verrasztó Gábor