Nők, akiknek közterület őrzi majd a nevét

Két évvel ezelőtt, nőnap alkalmából hirdette meg a II. Kerületi Önkormányzat névadó programját, amelynek keretében korábban névtelen közterületek viselhetik híres, megemlékezésre érdemes nők nevét. Az első négy közterület elnevezésére több mint ezer javaslat érkezett, így ma már sétálhatunk a Szabó Magda sétányon, a Psota Irén utcában, a Komlós Juci közben vagy a Solt Ottilia téren.

 Az akció folytatódott, ismét számos ötlettel álltak elő a kerületiek, így hamarosan – a Fővárosi Közgyűlés jóváhagyását követően – hivatalosan is megtarthatják az újabb névadókat. Azt azonban már most is elárulhatjuk, hogy a jövőben Nemes Nagy Ágnes nevét viselheti Budapest első korzója a Vízivárosban, de lesz Karig Sára köz a Rózsadombon, Pikler Emmi liget a Cseppkő és a Zöldkő utca között, valamint Pásztory Ditta lépcsősor Törökvészen.

NEMES NAGY ÁGNES (1922–1991) Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, esszéíró, pedagógus, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja; Lengyel Balázs műkritikus első felesége volt.

Budapesten született 1922. január 3-án. Szülővárosában élt, s eredeti nevén publikált. Már elemi iskolás korában jelentek meg versei egy gyereklapban. Gimnáziumi tanulmányait itt, a II. kerületben, a legendás Baár–Madas Református Leánylíceumban végezte, a költő-igazgató Áprily Lajos személye meghatározta pályáját. A második világháború végén férjével, aki megszökött a katonaságtól, üldözötteket mentettek és bújtattak, illetve részt vett a Szerb Antal, Halász Gábor és Sárközi György megmentésére irányuló kísérletekben is.
Gazdag életművében versek, gyermekversek, verselemzések, esszék és műfordítások egyaránt szerepelnek.

KARIG SÁRA (1914–1999)„embermentőként” 1985-ben megkapta a Világ Igaza (Yad Vashem) kitüntetést, ám előtte még megjárta Szibériát is.

Baján született 1914-ben. Az intelligens, érdeklődő kislányt alapvetően szabad szellemű, nyitottan gondolkodó, igazságszerető emberek vették körül, ennek is köszönhető kritikus szelleme, igazságérzete.

A második világháború kitörésekor a Salgótarjáni Gépgyárban dolgozott angol–német levelezőként. 1944 tavaszától a Svéd Vöröskereszttel együttműködve mentette az embereket – angol hadifoglyokat éppúgy, mint zsidó kisgyerekeket.

Nagyon sok zsidó származású gyermek, magyar katonaszökevény, angol hadifogoly köszönhette neki életét, többek között Székely Magda vagy Gyarmati Fanni édesanyja is. Embermentő tevékenységéért a Jad Vasem Világ Igaza kitüntetésben részesítette.

Túl nagy, túl nehéz falat volt minden rendszernek – nem tűrt semmilyen elnyomást, s ha választania kellett, hogy a saját erkölcsi törvényeit, vagy a hatalom írásba foglalt szabályait kövesse, sosem volt kérdés számára, miképp döntsön.

PIKLER EMMI (1902–1984), leánykori neve Emilie Madeleine Reich gyermekorvos volt, az egészséges csecsemő és kisgyermek fejlődésének és nevelésének egyik legelső szakembere. Bécsben született, de módszerét és gyermekközpontú szemléletét itt, az 1946-ban megnyitott II. kerületi Lóczy utcai csecsemőotthonban, annak vezetőjeként dolgozta ki. Ekkortól nyílt lehetősége újszerű gyermeknevelési elveinek pedagógiai gyakorlatát megvalósítani.

Már az 1930-as években a hagyományokkal szembeszállva új korszakot teremtett: felismerte, hogy a csecsemő és a kisgyerek magával hozott képességeinek kibontakozásához kedvező feltétel, ha szabadon gyakorolhatja mozgás- és játéktevékenységét, ha saját egyéni üteme szerint fejlődhet.

BARTÓK BÉLÁNÉ PÁSZTORY DITTA (1903–1982) Rimaszombaton született és Budapesten hunyt el. Somogyi Mórnál tanult a budapesti konzervatóriumban, majd az 1922/23-as tanévben Bartók Béla növendéke volt a budapesti Zeneművészeti Főiskolán. Tehetségét bizonyítja, hogy Bartók mindjárt a második osztályba vette fel. 1923 nyarán összeházasodtak – a Ditta becenevet is ő adta neki, 1924-ben megszületett fiuk, Péter, ezután tanulmányait otthon folytatta férjénél.

Első közös fellépésük a Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre ősbemutatója volt 1938. január 16-án, Bázelben. Utána többször is szerepeltek kétzongorás művekkel. 1940 októberétől az Egyesült Államokban éltek.

A Bartók család 1932 áprilisától 1940 októberéig élt az eklektikus stílusban épült budai villa falai között a Csalán úton. Itt nyílt meg 1981-ben a Bartók Béla Emlékház az egyik legnagyobb magyar zeneszerző utolsó budapesti, egyúttal magyarországi lakhelyén.