Sokszínű forradalom

A Széna téri 1956-os emlékműnél tartott önkormányzati megemlékezésen Őrsi Gergely polgármester ünnepi beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc egyszerre volt a pesti srácok, a budaiak, a Széna tériek, a hidegkútiak és a nem budapestiek forradalma.

– Megtalálták azt, ami régóta összeköti a magyar embereket: a magyarság azért tud ma Közép-Európában létezni és élni, mert a szabadságvágy minden különbözőségünk ellenére összekovácsolt minket. Ezt kell keresnünk ma is, mert így tehetünk egy lépést afelé, hogy békés, boldog, egymást meghallgató közösségben élhessünk.

A polgármester emlékeztetett arra is, hogy a forradalomban a Széna tériek, a Corvin köziek és a vidéki ellenállók mellett voltak hétköznapi hősök is.

– Az ő történetük óvóhelyre vonulásról, belövésekről, szétlőtt vasúti kocsiról, utcán heverő holttestekről, sorban állásról és a megtorlás napjairól szóltak. Azokra is emlékeznünk kell, akik nem mertek, nem tudtak fegyvert ragadni, de támogatták szabadságharcunkat – mondta Őrsi Gergely.

Hozzátette, tavaly a Margit körút túloldalán, a Széna téren felavatott emlékpark kialakításakor az is cél volt, hogy megelevenedhessenek a korszakot átéltek személyes történetei.

– A Széna tér alkalmat ad arra arra is, hogy beszélgessünk azokkal, akik még 1956-ot a saját szemükkel látták, mert a történeteken keresztül megismerhetjük a korszakot.

A Széna téri emlékműnél és a kopjafáknál II. kerületi lakók, civil szervezetek, pártok és az önkormányzat frakcióinak képviselői, valamint II. kerületi oktatási intézmények vezetői hajtottak fejet és helyezték el az emlékezés koszorúit, virágait. Az ünnepségen közreműködött Kézdy Luca hegedűművész, valamint Kovács Máté, aki Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról című versét mondta el.

 

Megemlékezés Pesthidegkúton

Pesthidegkúton hol a nap sütött, hol az eső esett az önkormányzat ünnepi megemlékezésén október 22-én délelőtt, amikor a misét követően az emlékezők összegyűltek a mártírhalált halt Lénárd Ottó, valamint Köteles Lajos hidegkúti forradalmárcsoportjának emlékére elhelyezett emléktáblánál. Elsőként Paduraru Iulian plébános mondott áldást, majd Őrsi Gergely polgármester beszélt az el-eleredő esőben arról, hogy 1956 a színek forradalma volt a diktatúra uniformizálta szürke Magyarországon. – Az akkor élt emberek is különböztek egymástól, ugyanakkor megtalálták azt, ami összeköti őket, mint ahogy ma is: ilyen a szabadság és a béke. Mi, akik örökül kaptuk a szabadságot, ne csak egy megemlékezés erejéig legyünk együtt, hanem beszélgessünk tovább mindarról, ami összeköt. Lehet, hogy a forradalmat leverték, de 33 évvel később meglett az eredménye: örökül kaptuk a szabadságot. Emlékezzünk és emlékeztessünk – zárta ünnepi beszédét a polgármester.

Gór Csaba, a II. kerületi Fidesz–KDNP-frakció vezetője arra emlékeztetett, hogy 67 év után már egyre kevesebben vannak közöttünk, akik átélték a fegyverropogást, a lánctalpak csikorgását, és egyre kevesebbekben él a Köteles Lajos-féle nemzetőrök bátorsága. – Mit mondjunk azoknak, akiknek 1956 csak egy lap a történelemkönyvben? Azt, hogy a szabadság igazi záloga a jövőért érzett felelősség, küzdjünk az emlékekért, és folytassuk elődeink harcait. Tisztelet a bátraknak! – zárta emlékezését.

Kabainé Gungl Éva meghatódva idézte fel nagybátyja, Lénárd Ottó, a forradalom egyik pesthidegkúti hősi halottjának alakját. – Özvegy nagymamám nyolc gyermeket nevelt, Ottó a negyedik gyerek volt. Leszerelése után pékként dolgozott, október 24-én ragadta magával a forradalom szele, a Mechwart téren csatlakozott a Nemzetőrséghez. A Corvin közi harcokban comblövést kapott, a János kórházban megműtötték, de gipszelt lábbal is a forradalmat szolgálta, kenyeret és élelmiszert szállított a forradalmároknak és a lakosságnak. Felmerült benne, hogy elhagyja az országot, mégis maradt; a Mahartnál dolgozott hajógépészként, amikor egy nap a hajót megállítva letartóztatták, és a Margit körúti fogházba hurcolták. Kínozták, verték, tizenötödmagával bíróság elé állították, életfogytiglanra ítélték. Másodfokon egy vérbírót kaptak, így tizenötük közül csupán egy menekült meg az akasztás elől. Ottó fiatalon, 29 évesen lett a megtorlás áldozata, a 301-es parcellában nyugszik a többi hősi halottal együtt.

Az ünnepség zárásaként kerületünk országgyűlési képviselője, önkormányzati képviselők, politikai és civil szervezetek, iskolák képviselői, hozzátartozók helyezték el az emlékezés virágait a forradalom pesthidegkúti mártírja, Lénárd Ottó és Köteles Lajos nemzetőr emléktáblájánál.
A koszorúzók listáját a www.masodikkerulet.hu oldalon olvashatják.   

„Egy maroknyi nép is naggyá és dicsővé tud lenni”

2019-ben rendeztek először fáklyás felvonulást az ’56-os forradalom és szabadságharc évfordulójának előestéjén a Nagy Imre Emlékháztól. Az emléksétából mára hagyomány lett, így idén is szép számmal gyűltek össze a megemlékezők az Orsó utcai ház kertjében, ahol a mártír miniszterelnök unokája, Jánosi Katalin köszöntötte őket.

Ezt megelőzően Jánosi Katalin életrajzi előadást tartott nagyapjáról, a család mindennapjairól és arról, hogyan élték meg a forradalom napjait. A séta előtt is beszélt a 67 évvel ezelőtti eseményekről, és idézett Nagy Imrének abból az ünnepi beszédéből, amit 1948-ban, a ’48-as események centenáriumán mondott a Parlament elnökeként az Országházban – kicserélve csupán a két évszámot, 1848-at 1956-ra: „… a haladás, a szabadság és a humanizmus magasztos eszméiért vívott áldozatos küzdelemben egy maroknyi nép is naggyá és dicsővé tud lenni”.

Őrsi Gergely polgármester az ötvenes éveket szürkének, az ’56-os forradalmat ezzel szemben színesnek nevezte, mert a legkülönbözőbb emberek álltak ki azon elvek mellett, amiben egyeztek, a szabadság és a hazaszeretet mellett. ’56 a kiábrándult kommunista Nagy Imre forradalma éppúgy volt, ahogy a pesti srácoké és Mindszenty bíborosé is – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy generációja a szabadságot ajándékba kapta, feladata pedig ennek a szabadságnak és békének a megőrzése. – Ehhez ismernünk kell környezetünk és a valaha itt élt lakók – államférfiak, művészek vagy hétköznapi emberek – történeteit, mondta Őrsi Gergely, aki azt is kiemelte, hogy a történelmet sokkal inkább megtanulhatjuk ezekből, mint a történelemkönyvekből.

A beszédeket követően a megemlékezők az önkéntes tűzoltók segítségével meggyújtott fáklyákkal a kezükben elindultak először az Orsó utca és a Fenyves utca sarkánál lévő emlékműhöz, Ortutay Tamás alkotásához, ahol Galkó Balázs színművész olvasott fel Déry Tibor 1958-ban írt Börtönnapok hordaléka című önéletrajzi jegyzeteiből, majd tovább, a Nagy Imrével együtt kivégzett újságíró, politikus Gimes Miklós egykori otthonáig.

Az emlékezőkkel együtt vonult a képviselő-testület több tagja, az évfordulóra felújították és visszatették korábbi helyére, az Orsó utca sarkára Nagy Imre emlékpadját is.

Főhajtás az ifjú hős emléke előtt

Az Akadémia Hűvösvölgyi úti falán elhelyezett emléktábla előtt is megemlékezést tartott a II. Kerületi Önkormányzat október 23-án délután, a fiatalon kivégzett Méhes Attila emléktáblájánál. Az operaénekesnek készülő II. kerületi ifjú sorkatonaként vett részt a forradalomban, autóval embereket mentett a tűzvonalból, azonban tőrbe csalták és a szovjet katonák 1956. november 7-én az Akadémia falain belül kivégezték. Tiszteletére 1993-ban helyeztek el emléktáblát, a honvédelmi minisztérium pedig posztumusz honvéd őrnaggyá léptette elő. Az önkormányzat képviseletében a koszorúzáson részt vett Őrsi Gergely polgármester és a képviselő-testület számos tagja.