|
|
Senkit nem szeretnék befolyásolni, a feladatom a tájékoztatás
Sokan ismerik a nevét és a hangját, az arcát azonban csak kevesen. Bevallom,
engem is kellemes csalódás ért, amikor a Magyar Rádió épületében Vízy Dorottyával
találkoztam: a komoly, szigorú hölgy helyett, akire hangja alapján számítottam,
egy kedves, mosolygós, közvetlen fiatal lány kínál hellyel. Az ifjú rádiós a Víziváros
lakója, amely szerinte kerületünk és a főváros egyik leghangulatosabb része.
— Amikor személyesen találkozom hallgatókkal, mindig van egy kis csodálkozás.
Ez természetes, hiszen a hanghoz mindenki társít egy arcot, egy karaktert, és
ez nem feltétlenül felel meg a valóságnak. Engem például idősebbnek szoktak gondolni.
Nem bánom a „láthatatlanságot”, pont ez az egyik szépsége a rádiózásnak. Évekkel
ezelőtt valaki figyelmeztetett, hogy vigyázzak, mert minden rá van írva az arcomra,
így nehéz lesz boldogulni az életben. Szerencsére megtaláltam azt a hivatást,
ahol nem látszom, csak hallatszom.
- A jó rádiós hang adottság vagy tanulható tulajdonság?
- Az orgánum adottság, de ahhoz, hogy valaki helyesen beszéljen, sokat kell tanulni.
Én is éveken keresztül jártam beszédórára, ahol a helyes artikulációt, intonációt
lehet elsajátítani, azt, hogy hogyan ejtsük az s hangot, hogy ne sípoljon, vagy
— ami számomra a legnehezebb — hogyan ne hadarjunk. Igazság szerint ezt mindig
gyakorolni kellene. A rádióban csak az ülhet mikrofon elé, aki rendelkezik mikrofonengedéllyel.
A soproni születésű rádiós szerkesztő magánéletéről nem szívesen beszél, csupán
annyit árul el, hogy a teljes embert kívánó munka mellett jelenleg jogot tanul
az egyetemen, de még a szabadidejét is aktív regenerálódással tölti. A tétlenség
nem jellemző rá. Öt éve a Víziváros lakója, ami szerinte kerületünk egyik leghangulatosabb
része.
— Mindenhez közel van, mégis mintha mindennap nyaralnék. Hamar megszoktam és
megszerettem a környéket, sőt, törzshelyem is van, ahol nemcsak, hogy remek a
konyha, de nagyon barátságos mindenki. Szeretek járni a Fény utcai piacra is,
és szombaton vásárlás közben enni egy jó rántottát az emeleten.
- Hogyan került a Magyar Rádióhoz?
- Elég kacskaringós út vezetett idáig. Édesapám orvos, anyukám biológiát tanít.
Eredetileg én is orvosnak készültem, kétszer is felvételiztem, de nem sikerült.
Egy évig jártam a Hajnal Imre Egészségügyi Főiskolára, majd lehetőségem adódott
Írországba menni, ahol másfél évet töltöttem. Amikor hazajöttem, beiratkoztam
egy újságíró-iskolába, kicsit azért is, hogy időt nyerjek, mert elképzelésem se
volt, hogy hogyan tovább. Akkor szerettem bele ebbe a hivatásba, amikor az iskolával
eljöttünk a Magyar Rádióba üzemlátogatásra. A hely szelleme teljesen elvarázsolt.
Szerencsém volt, a Kossuth Rádió éppen külsős munkatársakat keresett. Így kezdődött
1995-ben a rádiós pályafutásom.
- Más adókon is lehetett hallani a hangját.
- Négy év után átmentem a Calypso Rádióhoz, majd amikor az megszűnt, a csapat
több tagjával a Petőfihez kerültem, a Délelőtt című műsorhoz. 2006-ban, amikor
a nagy átalakítások voltak a Rádióban, hívtak a megújult Kossuth adóhoz. Megtisztelőnek
éreztem, és boldogan jöttem, mert számomra a Kossuth jelenti A Rádiót.
- Azóta hallhatjuk minden hétköznap délután az MR1-Kossuth Rádió Közelről című
műsorát.
- A rádió vezetősége olyan műsort szeretett volna a délutáni sávban, amely a
fiatalabb korosztályt szólítja meg, és kötetlen formában sok mindenről szó esik.
Igyekszünk közel menni az eseményekhez, a legtöbb riportunk az adott helyszínen
készül.
- Rengeteg munka lehet előkészíteni nap mint nap egy két és félórás, aktualitásokkal
foglalkozó élő adást.
- Egy műsorban tíz, tizenkét témát érintünk, mindegyikből fel kell készülni.
Különösen az élő beszélgetésekre, a vitákra. Ez igényli a legalaposabb felkészülést,
hiszen pro és kontra ütköznek a vélemények, és nem lenne szerencsés, ha nem tudnám,
ki milyen véleményt képvisel az adott ügyben. Az előkészítő munkában nagyon sokat
segít a stáb, valamint az archívum, amely egy valóságos kincsestár.
- Van olyan téma, ami különösen érdekli?
- Az egészségüggyel kapcsolatos témákat szeretem — nem múlt el nyomtalanul a
gyerekkori érdeklődés, és szívesen foglalkozom emberi jogi témákkal is. Napjaink
egyik legfontosabb kérdésének tartom, hogy az európai országok hogyan oldják meg
a bevándorlók és a menekültek ügyét. Ezeket a problémákat nem elég egyszerű hírként
közölni, meg kell értetni az emberekkel, hogy milyen gazdasági, politikai, emberi
indítékok állnak a háttérben.
Érdekel a vallás is — három évig hallgattam teológiát —, különösen az izgalmas,
hogy hogyan tudnak együtt élni különböző vallási közösségek.
- Hisz abban, hogy rádiósként tehet valamit az említett ügyekben?
- Abban hiszek, hogy rádiósként formálni tudom az emberek véleményét. Semmiképpen
sincs szándékomban senkit befolyásolni, de remélem, ha alaposan felkészülve beszélgetek,
akkor segítek valamennyire a helyes vélemény kialakításában.
|
| |