Senkit nem szeretnék befolyásolni, a feladatom a tájékoztatás

— Amikor személyesen találkozom hallgatókkal, mindig van egy kis csodálkozás. Ez természetes, hiszen a hanghoz mindenki társít egy arcot, egy karaktert, és ez nem feltétlenül felel meg a valóságnak. Engem például idősebbnek szoktak gondolni.
Nem bánom a „láthatatlanságot”, pont ez az egyik szépsége a rádiózásnak. Évekkel ezelőtt valaki figyelmeztetett, hogy vigyázzak, mert minden rá van írva az arcomra, így nehéz lesz boldogulni az életben. Szerencsére megtaláltam azt a hivatást, ahol nem látszom, csak hallatszom.
- A jó rádiós hang adottság vagy tanulható tulajdonság?
- Az orgánum adottság, de ahhoz, hogy valaki helyesen beszéljen, sokat kell tanulni. Én is éveken keresztül jártam beszédórára, ahol a helyes artikulációt, intonációt lehet elsajátítani, azt, hogy hogyan ejtsük az s hangot, hogy ne sípoljon, vagy — ami számomra a legnehezebb — hogyan ne hadarjunk. Igazság szerint ezt mindig gyakorolni kellene. A rádióban csak az ülhet mikrofon elé, aki rendelkezik mikrofonengedéllyel.
A soproni születésű rádiós szerkesztő magánéletéről nem szívesen beszél, csupán annyit árul el, hogy a teljes embert kívánó munka mellett jelenleg jogot tanul az egyetemen, de még a szabadidejét is aktív regenerálódással tölti. A tétlenség nem jellemző rá. Öt éve a Víziváros lakója, ami szerinte kerületünk egyik leghangulatosabb része.
— Mindenhez közel van, mégis mintha mindennap nyaralnék. Hamar megszoktam és megszerettem a környéket, sőt, törzshelyem is van, ahol nemcsak, hogy remek a konyha, de nagyon barátságos mindenki. Szeretek járni a Fény utcai piacra is, és szombaton vásárlás közben enni egy jó rántottát az emeleten.
- Hogyan került a Magyar Rádióhoz?
- Elég kacskaringós út vezetett idáig. Édesapám orvos, anyukám biológiát tanít. Eredetileg én is orvosnak készültem, kétszer is felvételiztem, de nem sikerült. Egy évig jártam a Hajnal Imre Egészségügyi Főiskolára, majd lehetőségem adódott Írországba menni, ahol másfél évet töltöttem. Amikor hazajöttem, beiratkoztam egy újságíró-iskolába, kicsit azért is, hogy időt nyerjek, mert elképzelésem se volt, hogy hogyan tovább. Akkor szerettem bele ebbe a hivatásba, amikor az iskolával eljöttünk a Magyar Rádióba üzemlátogatásra. A hely szelleme teljesen elvarázsolt. Szerencsém volt, a Kossuth Rádió éppen külsős munkatársakat keresett. Így kezdődött 1995-ben a rádiós pályafutásom.
- Más adókon is lehetett hallani a hangját.
- Négy év után átmentem a Calypso Rádióhoz, majd amikor az megszűnt, a csapat több tagjával a Petőfihez kerültem, a Délelőtt című műsorhoz. 2006-ban, amikor a nagy átalakítások voltak a Rádióban, hívtak a megújult Kossuth adóhoz. Megtisztelőnek éreztem, és boldogan jöttem, mert számomra a Kossuth jelenti A Rádiót.
- Azóta hallhatjuk minden hétköznap délután az MR1-Kossuth Rádió Közelről című műsorát.
- A rádió vezetősége olyan műsort szeretett volna a délutáni sávban, amely a fiatalabb korosztályt szólítja meg, és kötetlen formában sok mindenről szó esik. Igyekszünk közel menni az eseményekhez, a legtöbb riportunk az adott helyszínen készül.
- Rengeteg munka lehet előkészíteni nap mint nap egy két és félórás, aktualitásokkal foglalkozó élő adást.
- Egy műsorban tíz, tizenkét témát érintünk, mindegyikből fel kell készülni. Különösen az élő beszélgetésekre, a vitákra. Ez igényli a legalaposabb felkészülést, hiszen pro és kontra ütköznek a vélemények, és nem lenne szerencsés, ha nem tudnám, ki milyen véleményt képvisel az adott ügyben. Az előkészítő munkában nagyon sokat segít a stáb, valamint az archívum, amely egy valóságos kincsestár.
- Van olyan téma, ami különösen érdekli?
- Az egészségüggyel kapcsolatos témákat szeretem — nem múlt el nyomtalanul a gyerekkori érdeklődés, és szívesen foglalkozom emberi jogi témákkal is. Napjaink egyik legfontosabb kérdésének tartom, hogy az európai országok hogyan oldják meg a bevándorlók és a menekültek ügyét. Ezeket a problémákat nem elég egyszerű hírként közölni, meg kell értetni az emberekkel, hogy milyen gazdasági, politikai, emberi indítékok állnak a háttérben.
Érdekel a vallás is — három évig hallgattam teológiát —, különösen az izgalmas, hogy hogyan tudnak együtt élni különböző vallási közösségek.
- Hisz abban, hogy rádiósként tehet valamit az említett ügyekben?
- Abban hiszek, hogy rádiósként formálni tudom az emberek véleményét. Semmiképpen sincs szándékomban senkit befolyásolni, de remélem, ha alaposan felkészülve beszélgetek, akkor segítek valamennyire a helyes vélemény kialakításában.