A stressz korunk legnagyobb kihívása

— Nem vagyok egy ideális pilótaalkat. A repüléshez nagyon jó fizikai kondíciók kellenek, és én nem voltam ilyen, ráadásul a hetvenes, nyolcvanas években kétfelől égettem a gyertyát. Az egészségem megrendült, és hiába próbáltak segíteni rajtam az orvosok, rá kellett döbbennem, hogy a baj mélyebben gyökerezik.
Betegsége fordította a jóga felé?
Egyrészt a betegség, másrészt régi vonzódásom a keleti világhoz, a gyökerekhez, a filozófiához. És egy találkozás, ami, meggyőződésem, sohasem a véletlen műve. Ránky Miklós barátom, a Központi Fizikai Kutató Intézet kutatója nyitotta fel a szememet: ha nem változtatok életmódomon, a napjaim meg vannak számlálva. Ő magyarázta el, hogy nem adhatom ki az egészségemet az egészségügyi intézményeknek azzal, hogy a tb-járulékért cserébe, az ő felelősségükre hozzák rendbe, én meg annyit árthatok neki, amennyit akarok. Megértettem, hogy saját magam első számú „gazdájává” kell válnom. Első lépésként a táplálkozási szokásaimon változtattam, ezt követte a jógával való találkozás, ami — túlzás nélkül mondhatom — visszaadta az életemet. És ennél nagyobb ajándék nincs.
Azóta mindennap jógázik.
Természetesen, bár a hivatásom meglehetősen kiszámíthatatlan, ami nem segíti az önkiteljesedést. De egy szállodai szobában is ki lehet alakítani egy nyugodt kis sarkot, ahol meditálok, jógázom. Szeptemberben jógázó társaimmal elindítottunk egy programot, amelyhez nagyon sokan csatlakoztak. A lényege, hogy mindennap legalább egy órát tegyünk saját testi és lelki egészségünkért, és havonta legalább öt órán át szolgáljuk önzetlenül embertársainkat. Talán nagy áldozatnak tűnik, de ennél jobb befektetést el sem lehet képzelni.
Mi mindenre jó a jóga?
Évezredek alatt kiforrott, változatlan, gyakorlati tudomány, amely önismerethez vezet. Elindul a fizikai testtől, hiszen az embernek először meg kell ismernie legdurvább rétegét. Ezt különböző testgyakorlatok segítik, amelyekkel hajlékonynak, rugalmasnak őrizhetjük meg testünket. Foglalkozik energizálással légzőgyakorlatok segítségével, amelyeknek lényege, hogy előkészítsék a test méregtelenítését és az elme uralmát. A légzés és a gondolat kényszerkapcsolatban állnak egymással: amikor negatív érzelmekkel vagyunk tele, légzésünk hektikussá válik. Ahogy szabályosan kezdjük venni a levegőt, megnyugszunk. A jógatudomány következő sávja a relaxáció, amely a legnagyobb gyógyír a XXI. század emberének. Feszültséget teremteni már megtanultunk, oldani azonban nem. A stressz korunk egyik legnagyobb kihívása. Látom túlfeszített tempóban élő sorstársaimat, akik az egész heti hajtás után extrém sportokkal növelik tovább a bevitt stressz mennyiségét, ahelyett, hogy oldanák azt. Ezzel magyarázható az a tragikus jelenség, hogy a középkorú magyar férfiak nagy százaléka nem éri meg a nyugdíjas kort. A jógakultúra táplálkozási tanácsokkal is szolgál, amelyek semmiben sem különböznek a modern, egészséges táplálkozás elveitől: együnk sok friss, rostokban gazdag zöldséget és gyümölcsöt.
Egyszóval testi és lelki egészségmegőrzés.
Nem helyettesíti, hanem kiegészíti a hagyományos orvoslást, valódi prevenció. Azt tudatosítja az emberekben, hogy mindenki első számú felelőse saját egészségének. Szvámi Sivananda, a mester, akinek a tanítását követjük, eredetileg orvos volt, kórházigazgató. Gyakorló orvosként értette meg, hogy az orvostudomány csak a felszínt gyógyítja, a mélybe már nem jut el. Ő ezért fordult a jóga felé, és alakította ki jógarendszerét. De nemcsak testi egészségről van szó. Meggyőződésem, hogy csak akkor válhat társadalmunk boldog, békés és kreatív emberek közösségévé, ha mindenki először önmagában teremti meg a békét. Ha nincsen béke belül a társadalom egyes tagjaiban, akkor kívül sem létezhet. Ez nagy felelősség, és ezt kellene már kicsi kortól a gyerekeknek is megtanítani.
Ön amellett, hogy megváltoztatta saját életét, másokért is igyekszik tenni. Létrehozott egy jógaközpontot.
1996-ban indult a Sivananda Jógaközpont itt, Máriaremetén, a lakásomban. A Sivananda-iskolát New Yorkban ismertem meg. Úgy éreztem, hogy saját világias gondolkodásomhoz ez a megközelítés illik a leginkább. Két év után küldött el az ottani vezető Dél-Indiába, ahol oktatói képesítést szereztem. Amikor visszatértem, erősnek, egészségesnek, energiától duzzadónak éreztem magam. Nagyfokú önzés lett volna, ha ezt az érzést nem osztom meg másokkal. Ekkor határoztam el, hogy létrehozom a magyarországi Sivananda Jógaközpontot. Nem volt könnyű. Az amerikai és a hazai hangok is életképtelennek ítélték az ötletet. „Ez még túl korai a magyaroknak” — mondták, és azt illetően is meglehetősen szkeptikusak voltak, hogy nonprofit módon hogyan lehet működtetni a központot.
Mégis sikerült, sőt három éve saját tulajdonú központjuk is van a Volkmann utcában.
Ez egy ötvenmilliós beruházás volt, amit a tagjaink adtak össze. Ne gondolja, hogy hozzánk csupa tehetős ember jött; az újságkihordótól kezdve az Egyesült Államok nagykövetéig mindenki, aki szomjúhozta ezt a fajta önmaga felé fordulást, megtalált minket. Nekik köszönhetjük mostani otthonunkat, amely olyan, mint egy védett sziget, ahová megpihenni, feltöltődni jönnek az emberek. Most ismét lépni szeretnénk, mert miután a Volkmann utcát kinőttük, a bérelt helyeken nem tudjuk a megfelelő miliőt biztosítani.
Mi lenne a következő lépés?
Legmerészebb terveinkben egy minden igényt kielégítő komplexum szerepel, amelyben több jógaterem, könyvesbolt, biobolt is megtalálható lenne. Már megkezdődött az adományozás, és talán nem is vagyunk annyira messze a megvalósulástól.
Péter Zsuzsa