II. kerületiek az ország legjobb védőnői

Ezt hangsúlyozta Láng Zsolt polgármester is, amikor pár nappal később látogatást tett a Csatárka úti intézményben, hogy személyesen gratuláljon az ott dolgozó védőnőknek. A polgármester megköszönte a csapatnak − Ludman Erikának, Kovácsné Sárosi Tímeának, Szabó-Kreisz Erikának, Sölch Kingának és Sinthavong Annának −, hogy munkájukat ilyen magas színvonalon, szívvel-lélekkel végzik, és nem mellesleg a kitüntetéssel kerületünk hírnevét is öregbítik.

Dr. Polák László, a II. kerületi Önkormányzat Egészségügyi Szolgálatának igazgatója is nagy elismeréssel szólt a Csatárka úti munkatársak példaértékű tevékenységéről. A főigazgató szavaiból az is kiderült: a kitüntetett közösség munkáját könnyítendő hamarosan itt is áttérhetnek a számítógépes adatkezelésre és feldolgozásra. Ehhez járul hozzá az a laptop, amely a megtisztelő cím mellett az ország legjobb védőnőinek jutalma volt.
Az ünnepség után kíváncsiak lettünk, hogyan telnek a dolgos hétköznapok a Csatárka úton, illetve a körzetben. Így hát egy hétfő reggelen felkerekedtünk, hogy végigkövessük a kitüntetett kollektíva egy napját.
Csendesen indul a nap a rendelőben, marad időnk még egy kis beszélgetésre is. Ludman Erika, a csoport megbízott vezetője elmondja, hogy mindig is erre a gyönyörű pályára készült.
– A fogantatástól egészen az iskolás korig kísérjük a gyerekeket, jelen vagyunk a fiatal családok életében, osztozunk örömükben, bánatukban. Izgalmas és szép feladat nyomon követni az újszülött, majd a kisgyermek fejlődését.
A többiek is körénk gyűlnek. Tímea éppen csak elköszön, őt már várja egy család, de Kinga, Anna és Szabó-Kreisz Erika bekapcsolódnak a beszélgetésbe. Ők is pályájuk szépségéről mesélnek − az örömről, amikor hosszú várakozás után mégiscsak jelentkezik a „trónörökös”, és persze az aggodalomról is, amikor túl korán, veszélyesen kis súllyal jön világra a csecsemő. Szabó-Kreisz Erika azt is elárulja, hogy bár mindenkinek jár a védőnő nyújtotta szolgáltatás, arra senkit sem lehet kötelezni, hogy „idegent” engedjen be a lakásába. Az itteni körzetben – ami fejenként mintegy 250 fő gondozottat jelent – a családok örömmel fogadják a támogatást, aki nem igényli, ott házon belül van segítség.
– Csak az én családjaimban négy gyermekorvos-nagymama van – mondja Erika.
A védőnői hivatás igazi hungarikum, tudom meg Sinthavong Annától; ezt az összetett munkát más országokban több szakember látja el. Magyarországon a baba születése utáni hat hétben hetente, a csecsemőkor végéig havonta, majd két-, illetve négyhavonta keresi fel a védőnő a gyermeket és az édesanyát.
– Igyekszünk már a várandósság időszakában bizalmas viszonyt kialakítani a leendő anyukával, megbeszéljük a felmerülő egészségügyi, illetve más természetű problémákat – magyarázza Anna. – Mi semmire nem beszéljük rá a szülőket, de legjobb tudásunk és tapasztalataink alapján hasznos tanácsokkal látjuk el őket, jól bevált „trükköket” árulunk el. Legnagyobb sikerünk, ha a babák szépen fejlődnek, a szülők elégedettek, és boldog az egész család.

Szinte végszóra egy − szemmel láthatóan − boldog család lép a rendelőbe: papa, mama és a babakocsiban egy csöpp fiúcska, a kilenchetes Mór. Annához jöttek, hogy lemérje a csecsemőt. Anna gyengéden nyúl a babához; amíg levetkőzteti, súlyát, hosszát, fejének és mellkasának körfogatát leméri, csendesen és kedvesen beszél hozzá. Mór tágra nyílt szemmel figyel, nem sír, nem panaszkodik.
Az édesapa, Pálinkás Viktor nagyon büszke elsőszülött kisfiára. A munka mellett igyekszik ő is kivenni részét a kicsi körüli teendőkben, ha csak teheti, elkíséri családját ide, a Csatárka útra is. Annát már a várandósság alatt megismerték és megkedvelték.

– Már akkor sok mindent elmondott nekünk, amire magunktól biztosan nem gondoltunk volna, vagy csak későn – mondja Viktor a védőnőhöz fűződő viszonyukról. – A feleségemnek jó ötleteket adott, támogatása megnyugtató volt. Az első időkben sűrűn eljött hozzánk, és sokat segített például abban is, hogyan kezeljük Mór hasfájásait. Amikor kisgyerek születik, mindenkinek van egy-két jó tanácsa, amelyek általában szöges ellentétben állnak egymással. Jó, hogy ilyenkor van egy támpont, egy szakember, akire biztosan érdemes hallgatni.

Szabó-Kreisz Erika is tanácsadást tart. Hozzá két kislány érkezik.
− Liza igazi kis nő – mutat a barna hajú lánykára, aki tényleg mosolyogva pózol a kamerának. A kislány cseppet sem aggódik, pedig ő is oltást fog kapni, de Erikát már jól ismeri, szereti, vidáman csacsog vele. A szőke fürtös Lili viszont sírva fakad, amikor kollégám lencsevégre akarja kapni, így hát Erika kézen fogja, és mennek a vizsgálóba „játszani”. Addig váltok néhány szót a mamával, dr. Solymosiné Gyaraki Nórával. Mint kiderül, Nóra gyógyszerész, a férje orvos, a családban tehát két doktor van, de itt a rendelőben Nóra – ahogy fogalmaz – egyszerű anyuka. Néhány hónapja a család elköltözött a II. kerületből, de Erikától nem akartak elválni.
– Nekem van a legjobb védőnőm a világon – jelenti ki Nóra határozottan. – Rengeteg bizonytalanság volt bennem Lili születésekor. Erika sokat jött hozzánk, mindig biztatott, támogatott, praktikus tanácsokkal látott el. Nagyon megnyugtató számomra, hogy van valaki, akihez tényleg bármikor, bármilyen problémával fordulhatok. Sok barátnőm, ismerősöm van hasonló élethelyzetben, de még senkitől sem hallottam, hogy ilyen bizalmas, jó viszonyban lenne a védőnőjével.
A húsz hónapos Liza édesanyja, Fodor Eszter szintén sokat köszönhet Erikának, ezért is vett részt a Kismama magazin pályázatán, és nagyon örült, amikor a Csatárka útiak – mint mondja, megérdemelten – megnyerték a szavazást.
– Már Liza születése előtt kapcsolatba kerültem az itteni védőnőkkel. Kedvességük és segítőkészségük miatt gondoltam úgy, hogy én is leadom rájuk a voksomat, hiszen ez a legkevesebb, amit hálából megtehetek. Liza az első gyermekem, így a kezdeti időszakban nagyon fontos volt számomra az útmutatás. Erika mindig türelmesen elmagyarázott mindent, pedig bizonyára sok butaságot is kérdeztem.
Időközben benépesül a rendelő, egyre több gyerek érkezik, főleg édesanyjuk kíséretében. A kikészített játékok hamar elkelnek, de van, aki inkább csendben meghúzódik a mama mellett. Kinga, Anna és a két Erika egy pillanatra sem áll meg. Sokan vagyunk, nagy a zaj, időként felsír egy-egy gyerek, mégis jó a hangulat. A védőnők mosolyognak, türelmesek, készségesek. Pedig a tényleges védőnői munkán kívül rengeteg adminisztrációt is kénytelenek végezni – egyelőre még papíron.
A védőoltási rendszert szintén a védőnők tartják össze. Minden gyermek minden oltását nyilvántartják, és havonta jelentik az ÁNTSZ-nek. A gondozottak otthonában és a rendelőben önállóan végeznek tanácsadást, de dolgoznak a gyermekorvos mellett is. Ezenkívül rendszeresen baba-mama klubot szerveznek, ahol csoportos egészségre nevelést tartanak meghívott szakemberek segítségével, illetve segítenek a körzetben élő kismamáknak a kapcsolattartásban, a közös programok szervezésében.
– Nincsenek kedvenceink, mindenkire egyaránt figyelünk – mosolyodik el Ludman Erika, aki, mint kiderül, tizenhét év távlatából is jól emlékszik egykori gondozottjára, kolléganőm lassan érettségiző fiára.

Erikát egy családhoz is elkísérjük: Bácsi-Berhés Mónika augusztusra várja kislánya születését, kisfia, Bence már elmúlt hároméves, szeptembertől a Törökvész Úti Kézműves Óvodába jár majd. Régi ismerősként, szinte barátnőként köszönti egymást a két hölgy, és Bencén is látszik, hogy izgatottan várta érkezésünket. Rögtön a gyerekszobába hív mindannyiunkat, hogy megmutassa az éppen összerakott favonatot. Azután jöhet a vizsgálat. Erika elmondja, hogy a kismamákat otthonukban már szinte ugyanúgy meg tudják vizsgálni, mint a rendelőben. Táskájából a kötelező papírok mellett vérnyomásmérőt, magzati szívhangvizsgálót, sőt, vizeletvizsgálatra alkalmas eszközt is elővesz. Bence segít a vérnyomásmérésben, ő nyomja meg a kék gombot. Azután meghallgatjuk a kistestvér szívhangjait.
– Úgy zakatol, mint egy kisvonat – állapítja meg a közlekedési eszközök nagy barátja.

Mónika már több éve ismeri védőnőjét, jó kapcsolatukra mi sem jobb bizonyíték, mint hogy ő is szavazott a Csatárka úti csapatra, sőt, nyert is! Az első szavazók között kisorsoltak néhány praktikus kismamatáskát, és ő kapta az egyiket. A pályázatról a baba-mama klubban szerzett tudomást, ahová rendszeresen ellátogat.
– Nagyon élvezem ezeket a délelőttöket, mert rendkívül hasznos és érdekes témákról esik szó. Ilyen volt például a császárral és a hüvelyi úton született babák fejlődése közti különbség vagy a babamasszázs; hasznos volt a kismamaruhák és hordozókendők bemutatója is.
Erika pótolhatatlan segítség számomra – vallja Mónika. – Amikor Bence megszületett, szinte meg se mertem fogni. A szoptatás se ment úgy, mint kellett volna, ráadásul a digitális mérlegünk teljesen megbízhatatlannak bizonyult. Tele voltam aggodalommal. Amikor Erika meglátogatott, egy kétségbeesett anyukát talált itt, aki szó szerint elsírta neki minden bánatát. Tudtam, hogy mennie kell tovább, de ő mégis maradt, elmondott, megmutatott mindent, megnyugtatott. Ezért mindig hálás leszek neki. Azóta is, ha bármilyen kérdésem van Bencével vagy a terhességemmel kapcsolatban, hozzá fordulok. Biztonságot jelent számomra, aminél nincs is fontosabb talán.
A kismama és a védőnő még hosszasan beszélgetnek, nem akarunk zavarni, hiszen a legbensőbb, legbizalmasabb dolgok is szóba kerülnek. Elbúcsúzunk a hosszú, de élményekben gazdag nap után. Hazafelé arra gondolok, hogy a kis csapat tagjai, bár reggeltől estig fáradhatatlanul dolgoznak, a legszebb hivatást választották, amit csak egy nő választhat magának. 
Péter Zsuzsanna