Nyolcvanhárom évesen jelent meg első könyve

Amikor tüdőbetegsége miatt leszázalékolták, emlékeit és történeteit lejegyezte, ám a könyv csak most, harminc évvel később jelent meg.
– Betegfoglalkoztatóként dolgoztam a Lipóton, a zárt osztályon. Eredetileg munkaterápiát kellett volna csinálnom, de hamar ráébredtem, hogy nem a munkaképessége sérült egy skizofrén betegnek (a munkát el tudná végezni), hanem három másik készsége, képessége: a kezdeményezőkészsége, az örömképessége és a többes szám első személyű tudata, a mi tudata. Ezért nem munkaprogramot állítottam össze, hanem olyan elfoglaltságot, ami nem volt kötelező, örömet okozott, és lévén, hogy valamennyire hasonló ízlésű és érdeklődésű emberek jöttek össze, a „mi-érzést”, a közösséghez való tartozás élményét is megadta. Ez akkoriban Lipótmezőn még nem volt egy szokásos terápia, így a kollégák gyakran megmosolyogtak, de a betegek szerettek.
Milyen foglalkozásokat tartott?
Komolyzenei délutánokat szerveztem, ahol a zene és a hozzá tartozó történet váltotta egymást. Elmeséltem például Beethoven Sorsszimfóniájának történetét. Volt könnyűzene is, olyankor az egyik rockzenében jártas beteget kértem föl a műsorvezetésre. Vittem őket kirándulni, moziba – akkor kicsit izgultam, nehogy a sötétben valaki elszökjön, de soha senki nem tett ilyet. „Nem hoznám ilyen helyzetbe Marika nénit” – mondta egyszer egyikük. Jó kapcsolatban voltunk, mert ha leültünk beszélgetni, számomra megszűnt a külvilág, csak a másik ember létezett.
Pszichológiát végzett?
Pszichológiát szerettem volna tanulni, de csak gimnáziumi érettségim van. 1948-ban érettségiztem a Szent Margit Gimnáziumban, és mint polgári származásút, osztályidegennek minősítettek, nem juthattam be az egyetemre. Az első sikertelen felvételi után lehetőségem adódott a Gyermeklélektani Intézetben elhelyezkedni, mint fizetés nélküli gyakornok. A legegyszerűbb vizsgálatokat én is el tudtam végezni, de az igazi „előnyöm” az volt, hogy akkoriban nem néztem ki többnek tizennégy évesnél, és a gyerekek, akik féltek a fehérköpenyes bácsiktól és néniktől, előttem megnyíltak. Már a gimnáziumi éveim alatt megfogalmazódott bennem, hogy az emberi lélek titkát szeretném megfejteni.
Sikerült?
Sok mindent láttam, sok embert megismertem, sokat megtudtam a lélekről és az elméről, de a titkot, természetesen, nem tudhatom. Lipóton skizofrén betegekkel foglalkoztam, akik sokszor nagyobb bizalommal fordultak hozzám, mint az orvosokhoz. Megosztották a félelmeiket, a téves eszméiket. Ők betegségnek csak azt fogadták el, hogy fáj a fejük vagy szédülnek, de hogy üldözik őket, hogy az életükre törnek, az számukra valóság volt. Nem akarták ezzel az orvost zavarni, de nekem elmondták.
Lipóton kezdett el írni?
Gyerekkoromban kezdtem verseket írni. Nyolcéves lehettem, amikor valami „szörnyűséget” követtem el, és apám összeszidott. „Mert neked mindig csak a versíráson jár az eszed” – mondta. Mire én megsértődtem, és kijelentettem, hogy soha többé nem írok verset. Ezt be is tartom a mai napig. Prózát viszont írtam: novellákat, de főleg mesét. Kisorosziban laktunk, ahol nem volt napközi, a szülők viszont reggeltől estig dolgoztak, a gyerekek meg boldogan jöttek hozzám mesét hallgatni. Egy könyvre való mesém összegyűlt, el is vittem a Móra Könyvkiadónak, de ott azt mondták, hogy a mai gyerekeknek nem ilyen mese kell. Írjak a lépegető eszkavátorról, ami elmegy a városba, és látja, hogy milyen szépen épül a szocializmus.

Mikor született a Kilincs nélkül című könyv?
A történeteket 1983-ban kezdtem leírni, miután leszázalékoltak. Frissen éltek bennem a történetek, nem akartam, hogy feledésbe merüljenek. Kiadni viszont nem sikerült, mert az volt a vélemény, hogy ez nem is regény, nem is szakirodalom. Így igaz. Csak arról szól, hogy „szívünk míg vágyat érlel, nem kartoték-adat”. Visszatettem a történeteket a fiókba, és elkezdtem dolgozni az Európa Kiadónál, németből és franciából fordítottam könyveket. Nagyon boldog voltam, hogy harminc év után az Underground Kiadó gondozásában megjelenhetett a kötet. Nyolcvanhárom éves koromra első könyves fiatal író lettem!

Péter Zsuzsanna