„...hazámat gazdagítani...”

  A mű, amely Bárczy Istvánt, Budapest egykori főpolgármesterét ábrázolja, ismeretlen festő alkotása, és mindeddig a Tímár házaspár, illetve férje halála óta Piroska tulajdonát képezte. Az idős hölgy otthonába szerkesztőségünk tagjai is elkísérték Biró Zsoltot, a polgármesteri hivatal kabinetvezető-helyettesét.

A szépen berendezett kis budai lakás legfőbb dísze a mennyezetig érő könyvespolcokon sorakozó számtalan kötet. 

– A férjem szenvedélyes gyűjtő volt. Jó szeme és érzéke volt a szépre, az értékesre. A képek mellett elsősorban az irodalom és a nyelvészet érdekelte, így főleg ilyen témájú magyar, angol és francia nyelvű könyveket, régi lexikonokat gyűjtött, de vonzotta a Távol-Kelet világa is – mutatja a házigazda a finom selyembe kötött könyvkülönlegességeket és az indiai szobrocskákat. 

Piroska osztozott férje szenvedélyében, ő is a művészetek, az irodalom nagy barátja a mai napig. Angolul és franciául is olvas, egyebek mellett verseket; megtanulta a számítógép használatát is, hogy azon keresztül tarthassa a kapcsolatot a nagyvilággal, külföldön élő rokonaival és barátaival. Piroska sokat mesél egy – ma már a kilencvenes éveit taposó – indiai barátjáról, a költő Reneé Bonnerjea-ról, aki verseiben a magyar történelem alakjait és eseményeit is megénekelte. 

– Gyerekem nincs, a testvérem Kanadában, az unokahúgom Franciaországban él. Az ő gyerekei már nem beszélnek magyarul. A férjem kívánsága az volt, hogy a gyűjtemény maradjon egyben. Először a Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek akartam adományozni a könyveket, de ez nem sikerült, így felajánlottam a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárnak. 

Az önkormányzat is annak köszönheti az ajándékot, hogy Piroska utánanézett a lexikonokban, ki is volt tulajdonképpen Bárczy István, akit a festmény ábrázol. Az adományozás ötlete akkor fogant meg az idős hölgy fejében, amikor kiderült, hogy a budapesti főpolgármester előremutató oktatási koncepciójának keretében épülhetett fel az Áldás Utcai Általános Iskola, amely idén szeptemberben éppen századik tanévét kezdte meg.

– Ha már nincs Magyarországon családom – mondta búcsúzóul Piroska –, szeretném a magam lehetőségeivel a hazámat gazdagítani.

PZS

BÁRCZY ISTVÁN Pesten született 1866. október 3-án. Jogi egyetemet végzett, 1889-ben lett a Városháza tisztviselője. 1901 és 1906 között a közoktatási osztály vezetője volt, nevéhez fűződik az iskolarendszer újjászervezése. Megalapította a Pedagógiai Szemináriumot és a Népművelés című folyóiratot. A fővárosi közgyűlés 1906. június 19-én választotta polgármesterré.

Bárczy városfejlesztési programja ma is modellértékű: „községesítette” a gáz- és elektromos műveket, megreformálta a tömegközlekedést. Tudta, hogy a közgazdasági és társadalmi fellendüléshez hiányzik a háttér: a népkultúra magas színvonala. Ezért hatalmas összegeket fordított Budapest iskoláira. Mivel a felvándorló népesség az oktatásban is folyamatos problémát jelentett, az iskolának nemcsak oktatási, de szocializációs feladatokat is el kellett látnia. Bárczy a beruházásokat hitelből finanszírozta.

Közoktatási programjában negyven  – 16 tantermes  – elemi iskola, 16 polgári iskola és 28 kisdedóvó létesítése szerepelt. Bárczy három kereskedelmi iskola, egy női ipariskola és több barakk-iskola építését is tervezte. Ezek közül a leghíresebb a XII. kerületi Kós Károly és a II. kerületi Áldás Utcai Általános Iskola, mindkettő épp idén százéves. 1943. június 1-jén hunyt el. 

Emlékére a Fővárosi Közgyűlés a 2009. október 12-ei ülésén megalapította a Bárczy István-díjat: „A Díj adományozható a fővárosban működő közoktatási és gyermekvédelmi intézmények azon munkatársai részére, akik hosszú éveken át kiemelkedő teljesítményükkel hozzájárultak a jövő generációjának neveléséhez, oktatásához, képzéséhez, és ezáltal a főváros fejlődéséhez.” A díjat évente huszonöten kaphatják meg a Pedagógus Nap alkalmából.

VERRASZTÓ GÁBOR