Aki nem izgul fellépés előtt, annak nem is vennék jegyet a koncertjére

— Nagyon kedvező körülmények között tudunk itt dolgozni. Először csak próbalehetőségekről tárgyaltunk, majd felmerült az ötlet, hogy a Klebelsberg Központ maga is szervezne egy LGT-koncertet. Mi ezt elfogadtuk, és most nagy örömmel készülünk a fellépésre.
Mennyiben más egy kisebb közönség előtt fellépni, mint kiállni a Sziget nagyszínpadára?
Egészen máshogy viselkedik az ember egy színházteremben, mint egy hatalmas szabadtéri helyszínen vagy stadionban. Mást vár, és mást is kap. Sokkal intimebb a légkör egy kis helyen, ezért még a világ legnagyobbjai is szívesen játszanak ilyen helyeken. A megmérettetés soha nem azon múlik, hogy mekkora színpadon vagy mekkora közönség előtt lép fel egy zenész, hanem hogy mit nyújt aznap este. Ehhez persze a csillagok szerencsés együttállása is szükséges.

Van még lámpaláza fellépés előtt?
Ha valakinek nincs, azt nem is érdekli igazán, nem veszi komolyan. Aki nem izgul fellépés előtt, annak nem is vennék jegyet a koncertjére.

Harminc éve zenélnek együtt ebben a felállásban. Közben úgy tűnt, hogy feloszlik az együttes, majd búcsúkoncertet adtak — nem is egyet —, és most újra elindul a zenevonat. Olyan ez, mint egy rossz házasság: se veled, se nélküled.
Ez nem így van. Nekünk nem egymásból lett elegünk, hanem a körülményekből. Már a nyolcvanas években éreztük, hogy nem jó irányban mennek dolgok, sokáig nem is adtunk ki új lemezt, „szüneteltünk”. A továbblépést az jelentette, hogy az akkori Postabank felajánlotta kizárólagos támogatását. Kapva kaptunk a lehetőségen, és megtartottuk a Nyugati pályaudvari koncerteket. Azután 1997-ben, amikor a Volt 1 X 1 zenekar című almet forgattuk, készítettünk egy lemezt, egyszerűen, mert nagyon jó volt újra együtt muzsikálni. Két évvel később kértek fel minket a Kapcsolat-napi koncertre a Felvonulási téren, majd 2002-re megértek a körülmények és a feltételek, hogy megtarthassuk saját fesztiválunkat. A „se veled, se nélküled” tehát a mi esetünkben nem helytálló, nem tükrözi négyünk kapcsolatát.

A könnyűzenei élet nagy csillagai a mai napig az Illés, az Omega, az LGT. Mintha a fiatalabb generáció képviselői csak ideig-óráig tudnának tündökölni, azután feledésbe merülnek.
Nem értek egyet ezzel. Lehet, hogy mi sok mindent csináltunk, és talán még büszkék is lehetünk rá, de nagyon komoly értékek születtek már jóval utánunk, gondolok például a Kispál és a borz vagy a Quimbi együttesre, de még sorolhatnám hosszasan. Rengeteg fiatal tehetség volt és van, csak nem jut rájuk kellő figyelem. Nem szabad összekeverni az igazi értékes zenét és előadókat azokkal a „popsztárokkal”, akiket a média felkap, majd amikor már nem lehet több pénzt kihozni belőlük, akkor ejti őket. Sajnos, a könnyűzenei ipar azt nézi, hogyan lehet a lehető legrövidebb úton a lehető legnagyobb proatra szert tenni. Ha az kell, összeállítanak három széparcú kisaúból egy zenekart, legyen benne egy szőke, egy barna, egy fekete, és kilökik őket a rivaldafénybe. A sajtó egy ideig foglalkozik velük, az sem számít, ha nem tudnak énekelni, majd egyszer csak a menedzser leereszti őket a kanálisba. Csak az a baj, hogy Magyarországon nem értesítik az embereket arról, hogy ez nem zene, mint ahogy arról sem, hogy emellett milyen fantasztikus értékeink vannak.

A nyári koncertek után vannak színházi tervei is?
Még az itteni fellépésünk előtt elutazunk Marosvásárhelyre, és a Félsziget fesztiválon is játszunk. Ami a színházat illeti, ősszel a Várszínházban bemutatunk egy táncjátékot Magyar Carmen címmel. A darab a közismert Carmen-történet magyar változata, amely valamikor az első világháború előtti percekben játszódik, valahol a keleti végeken. A címszerepben Marozsán Erikát láthatjuk majd, akiről kevesen tudják, hogy eredetileg táncosnőnek készült. Novák Péterrel és Upor László dramaturggal írtuk a szüzsét; a zenét és a táncot jórészt a korabeli folklórkincs inspirálta. Számomra azért is érdekes vállalkozás ez, mert annak idején a konzervatóriumban egy fantasztikus népzenetanárom volt. A népzene azután teljesen eltűnt az életemből, soha nem foglalkoztam vele, csak hallgatni szeretem. Most korabeli hangszereket is felkutattam, és olyan zenészeket, akik játszani tudnak ezeken. Sok izgalmas dologra bukkantam.

Ennyi munka mellett jut idő a kikapcsolódásra is?
Egyelőre nem tudok ilyenről!

Péter Zsuzsa

Fotók Kaiser Ottó, az LGT engedélyével

http://lgt.hu