|
|
Aki nem izgul fellépés előtt, annak nem is vennék jegyet a koncertjére
Az idei, tizenötödik Szigetfesztivál nyitókoncertjét a legendás Lokomotív GT
együttes adja. Ezt megelőzően, augusztus 2-án a Klebelsberg Kultúrkúria vendége
lesz a zenekar. Nemcsak maga a koncert, hanem az azt megelőző próbák is a művelődési
központban zajlottak-zajlanak. Presser Gáborral, az együttes vezetőjével próba
előtt beszélgettünk.
— Nagyon kedvező körülmények között tudunk itt dolgozni. Először csak próbalehetőségekről
tárgyaltunk, majd felmerült az ötlet, hogy a Klebelsberg Központ maga is szervezne
egy LGT-koncertet. Mi ezt elfogadtuk, és most nagy örömmel készülünk a fellépésre.
Mennyiben más egy kisebb közönség előtt fellépni, mint kiállni a Sziget nagyszínpadára?
Egészen máshogy viselkedik az ember egy színházteremben, mint egy hatalmas szabadtéri
helyszínen vagy stadionban. Mást vár, és mást is kap. Sokkal intimebb a légkör
egy kis helyen, ezért még a világ legnagyobbjai is szívesen játszanak ilyen helyeken.
A megmérettetés soha nem azon múlik, hogy mekkora színpadon vagy mekkora közönség
előtt lép fel egy zenész, hanem hogy mit nyújt aznap este. Ehhez persze a csillagok
szerencsés együttállása is szükséges.
Van még lámpaláza fellépés előtt?
Ha valakinek nincs, azt nem is érdekli igazán, nem veszi komolyan. Aki nem izgul
fellépés előtt, annak nem is vennék jegyet a koncertjére.
Harminc éve zenélnek együtt ebben a felállásban. Közben úgy tűnt, hogy feloszlik
az együttes, majd búcsúkoncertet adtak — nem is egyet —, és most újra elindul
a zenevonat. Olyan ez, mint egy rossz házasság: se veled, se nélküled.
Ez nem így van. Nekünk nem egymásból lett elegünk, hanem a körülményekből. Már
a nyolcvanas években éreztük, hogy nem jó irányban mennek dolgok, sokáig nem is
adtunk ki új lemezt, „szüneteltünk”. A továbblépést az jelentette, hogy az akkori
Postabank felajánlotta kizárólagos támogatását. Kapva kaptunk a lehetőségen, és
megtartottuk a Nyugati pályaudvari koncerteket. Azután 1997-ben, amikor a Volt
1 X 1 zenekar című almet forgattuk, készítettünk egy lemezt, egyszerűen, mert
nagyon jó volt újra együtt muzsikálni. Két évvel később kértek fel minket a Kapcsolat-napi
koncertre a Felvonulási téren, majd 2002-re megértek a körülmények és a feltételek,
hogy megtarthassuk saját fesztiválunkat. A „se veled, se nélküled” tehát a mi
esetünkben nem helytálló, nem tükrözi négyünk kapcsolatát.
A könnyűzenei élet nagy csillagai a mai napig az Illés, az Omega, az LGT. Mintha
a fiatalabb generáció képviselői csak ideig-óráig tudnának tündökölni, azután
feledésbe merülnek.
Nem értek egyet ezzel. Lehet, hogy mi sok mindent csináltunk, és talán még büszkék
is lehetünk rá, de nagyon komoly értékek születtek már jóval utánunk, gondolok
például a Kispál és a borz vagy a Quimbi együttesre, de még sorolhatnám hosszasan.
Rengeteg fiatal tehetség volt és van, csak nem jut rájuk kellő figyelem. Nem szabad
összekeverni az igazi értékes zenét és előadókat azokkal a „popsztárokkal”, akiket
a média felkap, majd amikor már nem lehet több pénzt kihozni belőlük, akkor ejti
őket. Sajnos, a könnyűzenei ipar azt nézi, hogyan lehet a lehető legrövidebb úton
a lehető legnagyobb proatra szert tenni. Ha az kell, összeállítanak három széparcú
kisaúból egy zenekart, legyen benne egy szőke, egy barna, egy fekete, és kilökik
őket a rivaldafénybe. A sajtó egy ideig foglalkozik velük, az sem számít, ha nem
tudnak énekelni, majd egyszer csak a menedzser leereszti őket a kanálisba. Csak
az a baj, hogy Magyarországon nem értesítik az embereket arról, hogy ez nem zene,
mint ahogy arról sem, hogy emellett milyen fantasztikus értékeink vannak.
A nyári koncertek után vannak színházi tervei is?
Még az itteni fellépésünk előtt elutazunk Marosvásárhelyre, és a Félsziget fesztiválon
is játszunk. Ami a színházat illeti, ősszel a Várszínházban bemutatunk egy táncjátékot
Magyar Carmen címmel. A darab a közismert Carmen-történet magyar változata, amely
valamikor az első világháború előtti percekben játszódik, valahol a keleti végeken.
A címszerepben Marozsán Erikát láthatjuk majd, akiről kevesen tudják, hogy eredetileg
táncosnőnek készült. Novák Péterrel és Upor László dramaturggal írtuk a szüzsét;
a zenét és a táncot jórészt a korabeli folklórkincs inspirálta. Számomra azért
is érdekes vállalkozás ez, mert annak idején a konzervatóriumban egy fantasztikus
népzenetanárom volt. A népzene azután teljesen eltűnt az életemből, soha nem foglalkoztam
vele, csak hallgatni szeretem. Most korabeli hangszereket is felkutattam, és olyan
zenészeket, akik játszani tudnak ezeken. Sok izgalmas dologra bukkantam.
Ennyi munka mellett jut idő a kikapcsolódásra is?
Egyelőre nem tudok ilyenről!
Péter Zsuzsa
Fotók Kaiser Ottó, az LGT engedélyével
http://lgt.hu
|
| |