A világhírű csellista jól ismeri Buda múltját

Első önálló hangversenyét kilencéves korában adta. Hangversenyei mellett a Zeneakadémián tanít, és zenét is ír.

Mióta él Budán?

Pesten születtem, de mindig is Budán laktam. A XII. kerületben nevelkedtem a Vérmező sarkán, amikor pedig önálló lettem, a III. kerületbe költöztem, és ezután jöttünk a II. kerületbe. Régről ismertem ezt a környéket. A szüleimnek az 50-es években volt egy kicsi nyaralója Budaligeten. Életem első nyolc évében minden nyarunkat itt töltöttük. Nagyon falusias volt, szinte nem is tartozott a városhoz. Földutak kanyarogtak mindenütt. A vezetékes vizet csak ’64-ben vezették be, a csatornázást pedig jóval később, 1992-ben kezdték el. Mára kiépült a környék. Jól ismerem a tömegközlekedést, mert nincs autóm. A hűvösvölgyi villamos például mindig is fontos közlekedési eszköz volt. Nagyon régen 83-asnak hívták, aztán 56-osra változtatták, merthogy a busz is 56-os volt. Bartók Béla fia írja a könyvében, hogy édesapja, amikor ezzel a villamossal ment hazafelé, mindig egy megállóval később szállt le. Nem a Hadapród utcában – a mai Kelemen László utca –, ami a lakásukhoz közelebb lett volna, hanem a Zuhatag utcánál. A csendesebb környék vonzotta.

Érdekli a helytörténet, a múlt?

Igen, mindig el szoktam olvasni az újságban a Buda múltjáról szóló cikkeket. Érdekel, hogy egyes utcanevek hogyan változtak az idők folyamán. Az is foglalkoztat, hogy miért hagyja Budapest, hogy évtizedek teljenek el úgy, hogy sok belvárosi házon a mai napig golyónyomok sorakozzanak. Romos házban élni lelkileg biztosan megterhelő. Gyermekkoromban a Víziváros különösen romos volt. Alig volt épp ház, mindenütt üres telkek sorakoztak. Ma már ezt a részt nagyon szépen rendbe hozták. 

Édesanyja énektanár, édesapja karvezetés tanszéken tanított. Mikor jöttek rá, hogy tehetséges a fiuk?

Eszter nővérem abban az időben kezdett hegedülni, Erzsébet nővérem pedig zongorázott. Ők fedezték fel, hogy jó a hallásom. Édesapám ismerte Zsámboki Miklós neves csellótanárt. Mielőtt megszülettem, megkérdezte tőle, hogy ugye, a fiad hozzám adod majd. Lehet, ez is befolyásolta a döntést, hogy a cselló lett a hangszerem. Én ezt elfogadtam, és természetesnek találtam.

Sokat járt külföldön már abban az időben is, amikor még kevesen utazhattak. Rómában diplomát szerzett. Miért nem ott csinált karriert?

Mi mást érhettem volna el? Talán több hangversenyem lehetett volna egy időben, így viszont több időm jutott szélesebb zenei ismeretek megszerzésére. Egyébként sok szál kötött a külföldi zenei élet résztvevőihez. A hatvanas évek második felétől a fontosabb hazai zenekarokkal, az Állami Hangversenyzenekarral és a Rádió Zenekarral, később a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarával és a Liszt Ferenc Kamarazenekarral gyakran turnéztam. A külföldi kapcsolattartás még a nyolcvanas években is nagyon nehézkes volt, akkoriban telefonom sem volt. Tantuszos vagy forintos telefonfülkékhez kellett járulni, amelyek vagy működtek, vagy nem. Táviratok jöttek-mentek. 

 

Kinek köszönheti hangszeres játékstílusát?

Ez már egy szintézis. Az önálló zenei gondolkodás nagyon fontos számomra, és ezt szorgalmazom a fiatal növendékeimnél is, hogy próbáljanak a saját erejükből elindulni. Belső hallásukat fejlesszék mind magasabb szintre, hogy az apróbb dolgok között is különbséget tudjanak tenni. Ez hozná meg az önbizalmat, ami persze nagyon sok munkát is igényel. Ami látszólag jó, azt később előfordul, hogy felül kell bírálni, így alakulhat valakinek a saját zenei világnézete.

Színházban dolgozó művészek közül sokan mondják, már az első beszélgetésből kiderül, valaki színházi ember-e. Ön is érzi rögtön, hogy kiből lesz jó csellista? 

Igen. Másképp is tanítom őket, akarva akaratlanul. A tanárrá válás is hosszú folyamat. Több év kellett ahhoz, hogy eljussak odáig, hogy folyamatosan áramoljanak azok a gondolatok, amelyek felvillantják egyes zeneművek összefüggéseit. Miért írt oda egy bejegyzést a zeneszerző, és miért úgy, miért nem másképpen, ezek mind fontossá válhatnak. Ez a zenészek feladata, hogy érzékenyen felismerjék a különbségeket egy darabban, és ezek révén megnyíljanak a lehetőségek az előadásban! 

A zeneszerzés hobbi?

A vasútmodellek gyűjtése az volt, ez viszont annál jóval több. Évtizedek óta rendszeres munka, nagy hangsúlyt kap az életemben. Írtam műveket nagyobb kamaraegyüttesekre és gordonkára. Most a zongora és a vonós kamarazenekar foglalkoztat. Legújabb csellódarabom külföldön már előadtam, korábbi műveimet midig itthon is előadták már. 

Van példaképe?

Bartók Béla minden szempontból az, egész életében tudatosan kihasználta az óriási lehetőségét, tehetségét és szorgalmát. Már gyermekkorában kiváló szorgalommal dolgozott. Nyugtalanította, ha valami kizökkentette a számára fontos dolgokból, állandó időhiányban szenvedett. Kodály Zoltán nagyon mély benyomást tett rám. Hétéves koromban ismertem meg, és utoljára 18 éves koromban láttam, akkor, 1967 legelején egymás után két hangversenyemre is eljött. Egyre inkább úgy éreztem, hogy a hangversenyeknek hála jobban megismert. Különleges mély érzésű ember, nagy gondolkodó, tudós művész volt. Megemlíteném Witold Lutosławskit, aki 1978-ban szerzői estjein saját csellóversenyét vezényelte, és én voltam a szólistája; közelebbi környezetemből Ligeti Györgyöt, Kurtág Györgyöt, Farkas Ferencet, Szőllősy Andrást. A kerület lakói közül Eötvös Pétert, és a sajnos korán elment Szunyogh Balázst emelném ki, akik különösen sokat segítettek a zeneszerzési szárnybontogatás időszakában, valamint Mihály Andrást, aki szintén a kerület lakója, tanárom és úgy érzem, igaz barátom is volt.

19 éves fia zongorista. Örökölte az Ön zenei tehetségét?

Igen, és saját hozzáadott tehetsége is van bőven. Benjamint ma már nem tanítom, de többször fölléptünk külföldön és idehaza is együtt. Remélem, hogy a közös munka később még inkább előtérbe kerül.

Legközelebb hol hallhatja Önt a közönség?

A MÜPA-ban januárban Farkas Ferenc-emlékesten játszom a Liszt Ferenc Kamarazenekarral, és várhatóan a 2013-as év folyamán több alkalommal is fellépek ott. Külföldön is rendszeresen szerepelek, legközelebb például Eötvös Péter Cello Concerto Grossóját adom elő Norvégiában.

NOVÁK ZSÓFI ALIZ

PERÉNYI MIKLÓS MESTEREI

Zsámboki Miklós volt az első, Banda Ede a második tanára. Enrico Mainardi tanította Rómában, ahol diplomát is kapott nagyon fiatalon. Pablo Casalsszal 1964-ben találkozott, amikor a művész Magyarországon vezényelt. Ekkor mutatkozott be neki. Ezután meghívta őt Puerto Ricóba, így Amerikában folytathatta tanulmányait.