„Nem bántam meg, hogy ezt választottam”

Nyugdíjazása előtt munkahelyén, a Lotz Károly utcai rendelőben kerestük fel. 
– Kaposváron tanultam ápolónőnek – meséli Ági nővér –, és egy évet ott is dolgoztam. 1966-ban jöttem fel Budapestre, ahol először az Amerikai úti idegsebészeten helyezkedtem el, majd amikor férjhez mentem, a zuglói bőrgyógyászati szakrendelőbe kerültem. Tíz évet dolgoztam ott; 1978 márciusától dolgozom itt, ebben a körzetben.
– Nagyon szeretek a betegekkel foglalkozni – így magyarázza Ági, hogy miért maradt hosszú éveken át hűséges a körzetéhez. – Van olyan beteg, akit akkor ismertem meg, amikor idekerültem. Kijártam hozzá, azután a lányához, de ismerem már az unokát is, akinek azóta gyermeke is született. Olyan ez a körzet, mint egy kis falu, ismerek szinte minden embert, jártam már szinte minden házban.
Az ápolók régebben többször jártak el − főleg idős betegekhez − fürdetni, kötözni, injekciót beadni, vérnyomást mérni. Az ápolás mellett életvezetési és étkezési tanácsokkal, egészségmegőrző ötletekkel is ellátták a körzetben élőket. Ma sokszor nagyobb szükség van a meghallgatásra, a jó szóra, mint a tényleges ápolási munkára.
Molnár Antalné nemcsak a körzet lakóival, de munkatársaival, az orvosokkal és a nővérekkel is nagyon jó viszonyt ápol. Egészségügyi érdeklődése korán jelentkezett, köszönhetően a szülésznő nagymamának, akit kislányként sokszor elkísért az édesanyákhoz és újszülött babáikhoz.
– Nem bántam meg, hogy ezt a hivatást választottam – vallja végezetül a nővér. – Ez egy nagyon szép pálya, ahol érzem és tudom, hogy értelme van annak, amit csinálok! Jó érzés, hogy bizalmas kapcsolatban lehettem a betegekkel, örültem, ha hozzám fordultak, de főleg annak örültem, ha egy-egy komolyabb betegség után újra egészségesnek láttam őket!
Péter Zsuzsanna