Hidegkút mindig az otthonom marad

A díjátadó ünnepségen lehetetlen akár pár szót is váltani a frissen kitüntetettel, ezért későbbi időpontot választunk. Pár nap múlva – persze szigorú biztonsági ellenőrzés után – kissé megilletődve lépdelek a Sándor Palota csodálatos termein keresztül a fogadó helyiségbe. Katalin kedves természetességgel fogad. Láthatóan már itt is otthon érzi magát, akárcsak a világ különböző városaiban, ahol férjét követve hosszabb-rövidebb ideig élni kényszerült, és Pesthidegkúton, ahol igazi otthonra talált.

– Már megvolt a hidegkúti ház, amikor még Madridban, majd Bernben éltünk, de már ide jártunk haza – meséli a köztársasági elnök felesége, amikor II. kerületi kötődéseiről kérdezem. Én mindig olyan boldog voltam, ahogy messziről megpillantottam Ófalut – pedig a berni látképre igazán nem lehetett panaszom. 1996 óta élünk Pesthidegkúton. Azért jöttünk ide, mert a legkisebb lányunk ide jött férjhez, és mi a közelében akartunk lenni, hogy tudjunk segíteni a majdani unokák körül. Ez így is lett, sőt azóta a középső lányunk is a közelbe költözött. A legnagyobb Amerikában él ugyan, de a nyarakat ő is velünk, Hidegkúton tölti. Ilyenkor mindnyájan „kartávolságra” vagyunk egymástól, és ezt nagyon élvezzük.

Hazaköltözésükkor rögtön aktív tagja lett a hidegkúti közösségnek?

Az itt élő emberek igazi lokálpatrióták. Nyitottak, szeretnek összejönni, beszélgetni, számos civil szerveződés is elindult. Én magam is szerveztem két jótékonysági rendezvényt Böjte Csaba gyermekotthonai, majd egy beteg kisfiú gyógyíttatásának javára. A szervezés jó alkalmat biztosított arra, hogy nagyon sok helyi emberrel találkozzam, akik – tornász és tévétornás múltamnak köszönhetően – régi ismerősként köszöntöttek, és szeretettel fordultak felém. Hamar beilleszkedtem.

A Templomkerti Esték kulturális programsorozatnak szintén évek óta háziasszonya.

A Bődey házaspár öt évvel ezelőtt kezdte szervezni a máriaremetei Bazilika belső terének felújítását szolgáló jótékonysági esteket, ahol elsősorban második kerületi művészek lépnek fel. Nagy örömmel tölt el, hogy mostanra ismert és népszerű programmá fejlődött a sorozat. Persze nemcsak a kulturális, hanem a hétköznapi életben is igyekszem tenni valamit környezetünkért. Ha szemétgyűjtési akció van, akkor természetes, hogy én is megyek, és gyűjtöm a szemetet.

A Templomkerti Esték rendezvényén férjével, Schmitt Pál köztársasági elnökkel és az unokákkal

Úgy gondolom, éppen az előbb említett tevékenységei okán gondolták sokan úgy, hogy idén Önt illeti a Klebelsberg-díj.

Nagyon megtisztelő az elismerés, de én csupán egyik tagja vagyok a Hidegkútért munkálkodó csapatnak. Nagyon-nagyon sok más ember dolgozik nálamnál többet, akik mind-mind megérdemelték volna a kitüntetést. Itt van például a piac, a közösségi élet legfontosabb színtere. Múltkor székelykáposztát ígértem a családnak, és leszaladtam megvenni a hozzávalókat. De a piacot szinte lehetetlen gyorsan megjárni, akkor is éppen aláírást gyűjtöttek azért, hogy ismét az 56-os villamos járjon ki Hidegkút határáig. Ott találkoztam Ákossal, a népszerű énekessel, aki – mint mondta – piac után beugrik hozzánk. Már régen készre főtt a székelykáposzta, mire Ákos el tudott szakadni a piactól. Hidegkút egy nagy család, ahol szinte mindenki arra törekszik, hogy szépítse, fejlessze szűkebb hazáját. Nemcsak beszélnek a tervekről az emberek, hanem tesznek is azért, hogy azok megvalósuljanak. Éppen ezért javasoltam a díjátadó ünnepségen Láng Zsolt polgármester úrnak, hogy alapítsanak közösségi díjat is.

Meglepődött, hogy éppen Önre esett a választás?

Olyannyira, hogy nem is terveztem, hogy elmegyek az ünnepségre, mert aznap Győrbe kellett volna utaznom, ahol egy jótékonysági rendezvénynek voltam fővédnöke. De nem akartam cserbenhagyni a hidegkútiakat, hiszen egy helyi közösség elismerése éppen személyessége miatt mindig nagyon megható és kiemelten fontos.

Országos, sőt nemzetközi kötelezettségei mellett mennyire jut még ideje erre a kis helyi közösségre?

Hidegkút mindig az otthonom marad. A Templomkerti Esték háziasszonyi teendőit továbbra is örömmel vállalom. Csupán az tölt el egy kis szomorúsággal, hogy napokon belül el kell költöznünk a házunkból, ahol édesanyám is velünk él, és ahová iskola után néha beugranak az unokák.

Péter ZS.