Kökény Bea a sport közösségteremtő erejéről

Az első edzőjén, kerületünk őslakosán, Hajnal Józsefen keresztül ide is kötődő, rendkívül kellemes beszélgetőpartner számos érdekes és megfontolandó dologról beszélt. Ilyen téma volt például a közösségteremtés helyszíne és annak ereje is. 

  – A sport vitán felül nagy közösségteremtő erővel rendelkezik – szögezte le Kökény Bea, aki jelenleg a Ferencváros Kupagyőztesek Európa Kupáját megnyert, a hazai bajnokságban legutóbb másodikként végzett Ferencváros női kézilabda szakosztályának ügyvezető igazgatója. – A sportolási lehetőség, számomra konkrétan a kézilabdázás, nem egyszerűen a felesleges energiáim lekötését biztosította, hanem jó emberi kapcsolatok egész sorának felépítésére is lehetőséget adott. Mindenki másként jut el a sport világába – engem például a nővérem vitt el a Budapesti Építők csapatába, a Népligetbe, ahol Hajnal Józsi bácsi vezetett be a játék alapismereteibe. Ő fedezte fel bennem az átlagot meghaladó képességeket, és ezek korai kibontakoztatásában rengeteg segítséget is kaptam tőle.

Viszonylag későn, tizenkét évesen kezdett kézilabdázni, tehetsége révén viszont hamar az évekkel idősebbek közé került.

Számomra a jó példák jelentették a motivációt, a mindenhol óhatatlanul meglévő gyengébb embereket ösztönösen kikerültem. Tizenöt évesen már bekerültem az ifjúsági válogatottba, két évvel később a felnőtt élvonalban is bemutatkozhattam, újabb két esztendő elteltével pedig már a nemzeti együttes mezét is magamra ölthettem, amelyben pályafutásom során 245-ször léphettem pályára.

Hogyan élte meg, amikor már a nemzetközi sikerekben is része lehetett?

Kezdő éveimben valamiféle földöntúli lényekként gondoltam azokra az élsportolókra, akik már megjárták az olimpiát. Különösen a bajnokokat tartottam nagyra. Darnyi Tamással közös fotón szerepelni például óriási esemény volt az életemben, és rettentő nagy motivációs pluszt jelentett. Amikor azután 1995-ben, a magyar-osztrák közös rendezésű világbajnokságon az első, igazán nagy sikerben részünk lehetett, Vb-ezüstérmesként sem „szálltunk el”, hanem továbbra is a földön jártunk. A népszerűség egyébként önmagában nagyon jó dolog; engem mindmáig jó érzéssel tölt el, ha ennyi idő után is olykor megszólítanak.

Már mindkét oldalt jól ismeri, hiszen játékosként két évtizedet töltött a pályán, az utóbbi években pedig a sportvezetők cseppet sem könnyű életét éli. Melyik a nehezebb térfél?

Játékosként sokkal könnyebb életem volt, hiszen akkor mindig helyettem is gondolkodtak, gondoskodtak a lehetőségekről és a feltételek is adottak voltak. Amikor viszont a több-kevésbé elkényeztetett élsportolók életében eljön a váltás ideje, nagyon sokan képtelenek feltalálni magukat a civil életben. Jómagam szerencsésen átálltam, s bár igencsak sokrétű és gondokkal terhelt a feladatom, mégis nagy örömmel dolgozom a Ferencvárosért. Nálam ugyanis a klubhűség egészen mást jelent, mint a mai húszévesek legtöbbjénél. Én az Építőkből is csak azért jöttem el, mert megszűnt a klub, különben biztosan onnan mentem volna nyugdíjba.

Milyen egyéb tényezők befolyásolják a fiatalok teljesítőképességét?

Tehetségek ma is vannak szép számmal, de a sport iránti feltétlen elkötelezettség, az alázat, a kellő munkabírás és az egészséges rafinéria egyaránt sokakban kisebb-nagyobb részben hiányzik. A jóléti társadalomban az értékrend rossz irányban változik. A pénz, a materiális értékek olyan tulajdonságok kárára nyernek teret, mint a becsület vagy a szeretet. Nagyon örülnék, ha a jövőben más irányban tudnánk elmozdulni.

Férje, Imre Géza ugyancsak olimpiai ezüstérmes: ő 1996-ban, Atlantában lett második párbajtőrvívásban. Mivel jelenleg is versenyez – mi több, eséllyel küzd a londoni részvételért –, s két gyermekük is van, így nem lehet könnyű dolga a napi időrend kialakításánál.

Számos családtagot tudunk mozgósítani segítségként, különben ez nem menne. Különös odafigyelést érdemelnek a gyerekek, akik közül a kilencéves fiam már heti négy edzésen vesz részt. Azt nem mondom, hogy feltétlenül éljátékos lesz, de jelenleg mindenképpen tehetségesnek látszik. A hétéves kislányom viszont még csak a sportág elemijébe jár.

JOCHA KÁROLY