|
|
Tudtuk, hogy beteg, de bíztunk benne, hogy életkedve, szívós természete legyőzi
a kórt… Sajnos nem így történt, bár derekasan küzdött, hiszen még az utolsó napjaiban
is rajzolt.
Termékeny alkotó élete 82 év után lezárult…
 Utoljára személyesen a 80. születésnapi ünnepségek egyikén, a Bélyeg Múzeumban
rendezett – lányával közös – kiállításán találkoztunk. Elemében volt, örült a
sok barátnak, tisztelőnek, a kiállításnak és a többi rendezvénynek, amelyek a
kerek évforduló alkalmából foglalták össze munkásságát. Ilyenkor persze egy-egy
hosszabb beszélgetésre nincs lehetőség, de talán Önök is emlékeznek rá, hogy módomban
állt a Budai Polgár olvasóinak is bemutatni életútját, sokszínű pályáját, hazai
és nemzetközi sikereit s közvetlen élményeim tárházában tallózva emberi, privát
arcát is felvillanthattam.
Bár azóta nem találkoztunk, közös barátainktól tudtam, hogy nincs jól, de a „beteg-látogatókat”
nem szerette, s annyira közvetlen barátnak nem tudhattam magam, hogy zavarjam
munkáiban. Búcsúzni most már csak így tudok, ezért kérem, hogy
 értsék meg, ha soraim kissé dadogósak, hisz mit is írhatnék anélkül, hogy ne
tűnjön túl személyesnek, magamutogatónak?! Emlékeim tárháza sok kedves pillanatot,
nagyszerű közös munkát, beszélgetést őriz. Itt sorakoznak az általa illusztrált
könyvek, kották, a fotók és a legnagyobb kincsként őrzött, dedikált Mózes illusztrációja,
amit a könyv megjelenésekor rendezett kiállítás sikerének érdekében kifejtett
közös erőfeszítéseinkért adott…
Még túl friss a távozása, a hiánya, ezért csak annyit mondhatok: egy nagy formátumú,
világhírű művész hagyott itt bennünket, de alkotásai itt maradnak mindannyiunk
örömére.
Nekem ezen felül egy atyai barát, egy nagyszerű ember hiányzik majd…
Jano, Isten veled!
Pintér Emőke
|
| |
