"Nekem felér egy Nobel-díjjal!"

Kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét! – javasolják nekünk lépten-nyomon a gyógyszerreklámok, ám erre sokszor – idő vagy figyelem hiányában – nincs lehetőség.

Riprtalanyunkhoz mindig bátran fordulhatunk, mert szaktudása, tapasztalata, kedvessége és empátiája garantálja, hogy kérdéseinkre választ, gondjaink megoldására segítséget kapunk.

Szántay Erika vegyipari szakközépiskolában érettségizett, kémiai tudását jól tudja hasznosítani jelenlegi munkájában. Harmincöt éve dolgozik a II. kerületben, és éppen két évtizede a Bimbó út 1. szám alatti kis patikában. A segíteni vágyás náluk családi vonás: ez jellemezte édesanyját és ma már felnőtt lányát is.

– Négyéves korom óta tudtam, hogy patikus szeretnék lenni – meséli Erika. – A testvérem „füles” gyerek volt, ezért sokat jártunk a gyógyszertárba. Emlékszem az illatra, ami ott megcsapott – és amiről ma már tudom, milyen alkotóelemekből állt –, és ami miatt úgy éreztem, ilyen helyen szeretnék dolgozni. Iskoláskoromban a 19. században élt angol ápolónő, Florence Nightingale volt a példaképem (farsangkor is Nightingale-nek öltöztem), aki nézeteivel és betegápolási gyakorlatával meghaladta korát. Legfontosabb elvei, az együttérzés és a segítségnyújtás egyben a mi hivatásunk alapjai.

Szántay Erika

Rövid ideig én is éltem Angliában, majd itthon a gyönyörű bútorzatú Opera Patikában helyezkedtem el, onnan „hozott magával” akkori főnököm Budára, a Frankel Leó úti Szent Margit Gyógyszertárba. Szerettem abban a nagy forgalmú, ügyeletet is ellátó patikában dolgozni, de mivel több időt akartam a családommal tölteni, átjöttem ebbe a kicsi, de barátságos, sarki gyógyszertárba. Mindenképpen a környéken kerestem új munkahelyet, mert a betegek szempontjából lényeges az orvosokkal való együttműködés, és a Szent Margitban eltöltött évek alatt megismertem és jó kapcsolatot alakítottam ki az itteni orvosokkal és betegekkel egyaránt.

 Húsz éve dolgozom itt, azóta több tulajdonos- és vezetőváltás is volt, a kollégák is cserélődtek, de mostanra egy nagyon jó kis csapat jött össze. A patikai trendeket is szem előtt tartva mindig fejlődünk, nyáron is készülünk egy nagyobb átalakításra, de ami változatlan, az a családias légkör és a betegek maximális tisztelete. Nekem a legfontosabb az, hogy hogyan bánunk a hozzánk fordulókkal, bármilyen korosztályhoz tartozzanak is, milyen tanácsot adunk nekik, vagy hogyan magyarázzuk el például az e-recept használatát (a legnagyobb gyógyszerfogyasztók az idősek, éppen az a generáció, amely nem jártas a virtuális világban). Ha valami nem egyértelmű, akkor természetes, hogy hívom az orvost, és megbeszélem vele a vényfelírást és a gyógyszerelést – ettől persze néha tovább tart egy-egy páciens kiszolgálása, de az a tapasztalatom, hogy a többiek általában türelmesen kivárják a sorukat, hiszen tudják, hogy rájuk éppen ennyi figyelem jut majd, és a kérdéseikre ők is megkapják a megfelelő választ. Legtöbb vevőnk törzsvásárló, a környék lakói és a közelben dolgozók, akikről – sok esetben – tudjuk mi az alapbetegségük, milyen gyógyszerérzékenységük van, mit szedhetnek és mit nem. Annyiféle információval és reklámmal bombázzák az embereket, hogy nehéz köztük eligazodni, ezért szükség van a mi tudásunkra és tapasztalatunkra. Emellett a mai felgyorsult és felszínes világunkban különösen értékes a törődés és a bizalom. Akkor vagyok elégedett, ha úgy érzem, a beteg kapott tőlünk valami pluszt, ha többel ment ki, mint ahogy bejött, ha megértette, hogy ő nem passzív elszenvedője egy betegségnek, hanem aktív részese annak, hogy állapota jobbra forduljon, és ha biztos vagyok abban, hogy jól fogja szedni/használni a gyógyszert vagy a megvásárolt egyéb terméket. Nekem felér egy Nobel-díjjal az a sok kedves visszajelzés, amit kapok, például amikor utólag megköszönik az ajánlott készítményt vagy terápiát, mert tényleg hatott.

Kivételes áldásnak élem meg, hogy azt csinálhatom, amire gyerekkorom óta vágytam, példamutató kollégákkal dolgozhatok együtt – és időközben az is kiderült: ebben jó vagyok!

Lejegyezte: Péter Zsuzsanna

Jó embert keresünk. Bertolt Brecht azonos című könyvében – amelyből több színházi adaptáció is született – három isten érkezik Szecsuánba, hogy próbára tegyék az emberek jóságát. Szerkesztőségünk nem próbát szeretne tenni, mert tudjuk, kerületünkben számos jó ember van, aki a maga területén, önkéntes vagy hivatásszerűen végzett munkájával segíti közösségünket. Lehet köztük orvos, tanár, művész, rendőr, gyógyszerész, tűzoltó, vendéglátós, szociális munkás vagy bármi más. Ha Ön is ismer környezetében jó embert, kérjük, értesítsen minket a szerkesztoseg@budaipolgar.hu e-mail-címen, hadd mutassuk be őt lapunk olvasóinak.