A virágok sem nyílnak egyformán mindenhol

Társadalmi, szakmai és magánéleti témákról beszélgetett vele Őrsi Gergely polgármester a rendezvénynek otthont adó Klebelsberg Kultúrkúriában.

Gryllus Dorka a II. kerületben nőtt fel egy olyan családban, amelynek szinte minden tagja művész: édesapja, Gryllus Dániel, a sok más elismerés mellett II. Kerületért Emlékéremmel is kitüntetett Kaláka együttes vezetője, nagybátyja, a szintén kalákás Gryllus Vilmos, édesanyja, Kőváry Katalin színházi rendező. A művésznő elsőként mégsem róluk, hanem apai nagymamájáról mesélt, aki a Cukoripari Kutató Intézetnél dolgozott, Eötvös-díjas feltaláló volt, és százéves korában hunyt el. „Sokan eljöttek a temetésére ebből az iparágból is, és az egyik kései kollégája búcsúbeszédében ezt mondta: a Gryllus név olyan a cukoriparban, mint a Puskás a fociban.”

Gryllus Dorka

Gryllus Dorka kislányként sok időt töltött a Marczibányi Téri Művelődési Központban, hiszen annak megnyitása óta ez a Kaláka együttes második otthona, és ő rendszeresen elkísérte édesapját a fellépésekre. Felidézte egy másik marczis emlékét is, amikor a Fillér Utcai Általános Iskola hetedikes tanulójaként iskolatársaival előadták a Macskák című musicalt. Most, már felnőtt színművészként ismét visszatért a Marczi színpadára, játszik a Loupe Színházi Társulás 4:12 című darabjában. „A premieren mintha kislánykori önmagammal találkoztam volna, aki azt mondja nekem: ez de szuper! Éreztem a közönségtől felém áradó szeretetet, és hogy ezen a helyen, ezen a színpadon itthon vagyok” – vallotta.

Az előadás – a Loupe társulat vállalásához híven – egy fontos társadalmi témát jár körül: az online világ sötét oldalát tárja fel egy iskolai zaklatás történetében. Ezzel kapcsolatban a színművész elmondta, hogy egy kamasz fiú édesanyjaként ő is küzd a digitális világ kihívásaival, számára is nehéz meghúzni a határokat, mert egyfelől látja, hogy milyen fantasztikus tudást adnak az okoseszközök, ugyanakkor gombnyomásra rossz és veszélyes irányba terelődhet a gyerekek, fiatalok sorsa. Éppen ezért fiát is elvitte az előadásra, aki a végén csak ennyit mondott: „Ne aggódj, mama!”

Bár a színésznő kedveli a könnyedebb, szórakoztató előadásokat is, sokszor találják meg a komoly, drámai szerepek. Ilyen például az Üvegfal című kétszemélyes előadás, amelyben férjével, Simon Kornéllal egy érzelmileg bántalmazó kapcsolat történetét mesélik el. Fontos számára, hogy a filmnek vagy színdarabnak, amiben játszik, legyen mondanivalója, üzenete a néző számára. Felhívta a hallgatóság figyelmét arra is, hogy az utóbbi időben számos nagyon jó magyar film készült, amelyeket érdemes megnézni. A hazai kulturális élet legnagyobb veszélyének az elamerikanizálódást nevezte, ami már az egészen kicsiket is érinti, pedig fontos lenne, hogy nekik a magunk hagyományait, meséit, történeteit adjuk át.

A polgármester a nők éve apropóján a nők hazai helyzetéről is kérdezte Gryllus Dorkát. „Számomra mindig is természetes volt az egyenjogúság, mert ezt tapasztaltam a családban. Nálunk mindenki szemmagasságban beszélt a másikkal. Ugyanakkor tudom, hogy sokaknak sok helyen még harcolni kell az egyenlő jogokért és bánásmódért.” Szerinte Magyarországon a nők nem tudnak úgy kiállni magukért, ahogy például Németországban látta, ahol huzamosabb ideig élt, és azt is beszédesnek nevezte, hogy milyen kevés nő ül a Parlamentben, vagy van vezetői státuszban. „Miért csak a nőktől kérdezik meg, hogy hogyan tudja összeegyeztetni a családot a munkával?” – tette fel a költői kérdést. „Nagyon kevés kell ahhoz, hogy egy nőre rámondják, hogy rossz anya, és ugyanilyen kevés ahhoz, hogy egy férfit viszont jó apának minősítsenek.”

És ha már szóba került Németország, Gryllus Dorka elmondta, hogy ott is jól érezte magát, ma is visszajár egy-egy munka miatt, de valami mégsem volt teljes: „Nehéz megfogalmazni, hogy mi hiányzott, de hát a virágok sem virágoznak egyformán mindenhol.” Sokáig nem is gondolt arra, hogy visszajöjjön Magyarországra, de időközben megismerte a férjét, megszületett az első, majd a második gyermekük, és „egyszer csak itthon találta magát”. A nagyobbik fiú már tizenhárom éves, és édesanyja nyomdokain ő is a Fillér iskola tanulója, valamint számára is fontos hely lett a Marczi, ahol Földessy Margit stúdiójának tagja. „A gyerekeknek nem azt adjuk át, amit mondunk nekik, hanem azt, amit nap mint nap látnak tőlünk. Számomra a legfontosabb értékek a szeretet, az empátia, a jószándék, a segítőkészség, és hogy mindig, minden körülmények között maradjunk emberek.
Így neveltek a szüleim, és ezt igyekszem átadni a fiaimnak is” – zárta a beszélgetést Gryllus Dorka.

Péter Zsuzsanna