A természet és a francia nyelv szerelmese

 A Máriaremetén élő kiváló környezetvédelmi szakember, Gerencsér Ágnes, aki a Vidékfejlesztési Minisztérium Nemzetközi Kapcsolatok Főosztálya Környezeti Ügyek Osztályának szakmai tanácsadója, megtisztelő kitüntetést vehetett át René Roudaut francia nagykövettől. A kitüntetett – aki az uniós elnökség alatt egyik főszervezőként segítette a környezetvédelmi miniszteri találkozó létrejöttét Gödöllőn – meggyőződéssel vallja, hogy csak akkor lehet a környezetvédelemben jelentős és tartós eredményeket elérni, ha a mindenkori kormányzat a helyi civil kezdeményezésekkel összhangban támogatja a környezettudatos magatartást.
—A díj igazi ünnepi meglepetés volt. Éppen a születésnapomon találtam a postaládában Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnök levelét, amelyben arról értesít, hogy megkaptam a Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének lovagi kitüntetését. Nagyon meglepődtem, és persze hatalmas öröm volt. Ez a cím a Becsületrend után következő második legrangosabb francia kitüntetés, amelyet külföldiek a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésében végzett tevékenységükért kaphatnak meg. Én ezen belül a környezet- és természetvédelem, illetve vízügy területén végzett munkámért vehettem át a megtisztelő elismerést.
A francia nyelvhez és kultúrához régi kapcsolat fűzi.
Nagyapám, dr. Temesi Alfréd Madagaszkáron a tanárképző főiskola megalapítója volt. Amikor „írástudóvá” váltam, úgy vélte, hasznos lenne, ha kétszer fél évet francia iskolába járnék. Ez a korai élmény egész későbbi életemre kihatott. A Kőrösi Csoma gimnáziumba jártam, ahol orosz volt a tanítási nyelv, majd orosz-francia szakra jelentkeztem az ELTE Bölcsészettudományi Karára. Mind a két nyelvet nagyon szerettem, és élvezettel tanultam. Tanárnak készültem, és már egyetemistaként óvodásoknak „tanítottam” franciát. Nagyon fontos, hogy már kisgyermekkorban meghalljuk az idegen nyelv zenéjét, ritmusát, hangzását. Nem megtanulásról beszélek, csupán arról, hogy nyitottabbá váljon a fülünk.
És ezáltal a szemléletünk, személyiségünk is.
A nyitottság az élet minden területén rendkívül fontos, a munkában, az emberi kapcsolatokban, de világnézetünkben is: hogy élvezettel rá tudjuk csodálkozni, milyen színes a világ, milyen sokfélék is vagyunk mi, emberek.
Hogyan lett a született pedagógusból környezetvédelmi szakember?
Szembesülnöm kellett azzal, hogy a tanári fizetés oly csekély, hogy a megélhetéshez rengeteg külön munkát kellene vállalnom. Olyan „rendes” nyolcórás állást kerestem, amely mellett esténként együtt lehetek a férjemmel és két kisfiammal. Több vargabetű után kerültem a Vidékfejlesztési Minisztériumba. Közben dolgoztam a kulturális tárcánál, egy rendezvényszervezéssel foglalkozó cégnél, elvégeztem egy posztgraduális európai uniós szakértői képzést. A természet és a környezet védelme régóta szívügyem, így nagyon örültem, hogy szakmai szinten is foglalkozhatom ezzel a témával. A tanítással sem hagytam fel, ahol lehetőségem adódik, örömmel vállalom az oktatást, legyen szó felnőttekről vagy gyerekekről. Ez is egy örök szerelem, akárcsak a francia nyelv.
Természetvédelmi szakemberként környezettudatosan éli hétköznapi életét is?
Azt hiszem, a II. kerületben én termelem a legkevesebb szemetet. Mindent komposztálok, szelektíven gyűjtök. Törekszem arra, hogy minél közelebb legyek a természethez, ezért is tartok tyúkokat. Biotojást termelek, reggel pedig kakasszóra ébredek. A körülöttem élőket is igyekszem meggyőzni, hogy már az is számít, ha csak egy picit odafigyelünk arra, hogy mit eszünk, hogyan közlekedünk, mit és mennyit szemetelünk. Ezek kicsi, ám fontos lépések a környezet megóvása érdekében. Mindenkit tudatosságra biztatok: arra, hogy próbáljunk figyelni környezetünkre, életmódunkra, szokásainkra. Ezek apró dolgok ugyan, de ha be tudjuk építeni a hétköznapjainkba, sokat számítanak valamennyiünk életében.
Péter Zsuzsanna