Harmincöt év a Vízivárosban

Igazi kis ünnepség volt ott, méghozzá jubileumi, hiszen éppen harmincöt évvel ezelőtt nyitotta meg fodrászszalonját, és dolgozik azóta is változatlan lendülettel és lelkesedéssel a tulajdonos, az NDK-ból hazánkba települő Rosemarie Riedel. Romyt, ahogy barátai szólítják, a szerelem hozta Magyarországra.
– Fiatal mérnökként kerületem az NDK-ba – meséli a férj, a születése óta II. kerületi Riedel Lóránt, aki a két már felnőtt fiúval együtt szintén részt vesz a partin. Ott ismertem meg Romyt, Karl-Marx-Stadt legfiatalabb mesterfodrászát. Mivel neki kint nem volt családja, a szüleit korán elvesztette, nekem pedig 1971-ben lejárt a szerződésem, és sok mindent húzott haza, úgy döntöttünk, hogy Magyarországra költözünk. A második fiúnk már itthon született.

Nagy nehézségek árán, és férje kitartó támogatásával végül 1975-ben sikerült Rosemarienak saját szalont nyitni. Lóránt mindig mindenben segítette feleségét, nem egyszer még hajmosást is vállalt. A Frizurás fodrászüzlet azóta nemcsak a környékbeli hölgyek, urak körében lett népszerű. Más kerületekből, Solymárról, Pilisvörösvárról, Tatabányáról, sőt Pécsről is jár fel hozzá állandó vendég. Olyan hölgy is eljött az ünnepségre, aki 35 éve hűséges fodrászához. Hogy miért? Mert Romy a szakmájának szerelmese. Számára a legfontosabb, hogy vendége jól érezze magát nála, és elégedetten távozzon. Ha nem dolgozik, akkor is az emberek fejét figyeli.
– Ha egy piros lámpánál megállok az autóval, mindig nézem az emberek frizuráját, és bosszankodom, ha fésületleneket látok! – meséli nevetve a fodrász, aki saját frizuráját illetően éppen annyira igényes, mint munkájával szemben. Érdeklődésemre elmondja, hogy mindig magának vágja, festi a haját.
– Tovább tartana elmagyarázni, mint megcsinálni. Azonkívül állandóan megunom a hajviseletemet, és sűrűn változtatok hajszínt és fazont. Akármit viselek a fejemen, Lóránt már semmin se csodálkozik!
Romy fantáziáját és kézügyességét a szép számban összegyűlt vendégek frizuráján is látni, de régebben több fodrászversenyen is részt vett nagyon szép eredményekkel. Amíg isszuk a forralt bort és esszük Romy saját gyártású különleges szendvicseit, a háziasszony büszkén mutatja az erről készült képeket.
– Húsz évvel ezelőtt, a rendszerváltáskor, sok vendégem kérdezte, hogy nem akarok-e visszamenni Németországba. Számomra nincs visszaút. Eldöntöttem, hogy itt akarok élni, itt akarok dolgozni. Nem változtatom meg a döntésemet. Itt vagyok itthon, itt a családom és az üzletem. És számomra ez a legfontosabb!
Péter Zsuzsa