Nem vagyok hajlandó önmagáért való épületet tervezni

Kétszeres Ybl Miklós-, Kossuth- és Állami-díjas építész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Feleségével több mint tíz éve a második kerületben él. A közelmúltban Pogány Frigyes-díjjal, a MÚOSZ iparművészeti, képzőművészeti és építészeti díjával tüntették ki.
Melyik munkájának köszönhető ez utóbbi elismerés?
Építész vagyok, de nagyon sokat rajzolok és írok, talán ez a polihisztorság az, ami miatt elnyertem a díjat. Nagy öröm ez nekem, mivel Pogány Frigyessel már egyetemistaként közeli barátságba kerültem. Fantasztikus előadó volt. Magam előtt látom átszellemült, sápadt, hosszúkás arcát. Amikor az építészetről beszélt, olyan volt, mint egy mágus.
Volt olyan mestere, aki befolyásolta az ízlésvilágát?
Azt nem nagyon lehet, lehetett befolyásolni. De az igaz, hogy volt egy-két tanár, aki ösztönzőleg hatott rám. Megsúgták néhányunknak, hogy a szocreál, amelyben az akkori egyetemisták gondolkoztak, nem az igazi. Így fordult a figyelmünk elsősorban az északi – a dán, a svéd vagy éppen a finn – építészet irányába. Úgy éreztük, hogy ez a kvázi funkcionalista (az épület rendeltetéséből kiinduló) építészet, amely szoros kapcsolatot tart a környezetével, etalon lehet egy olyan léptékű ország számára, mint Magyarország. Ezt máig így gondolom. Még akkor is, ha Magyarországon egyelőre az a hozzáállás működik, hogy minden, ami régi, az szép, és minden, ami új, az ronda. Nem vagyok hajlandó olyan épületet tervezni, amely önmagáért való. Az építészet szolgálat és szolgáltatás.
Milyennek képzeli a jövő építészetét?
Jelenleg az a trend, hogy ha sikeres egy sci-fi, a díszletei építészeti formaként megjelennek a valóságban. A dubai, shanghaji látványépítészet, az egymásba fonódó, csavart formavilág nem fogott meg soha. Drága és nem hosszú távú. A jövő építészetének racionálisabbnak kell lennie: az alternatív energiaforrások és a fenntartható fejlődés szellemében kell megfogalmaznunk a jövő épületeit.  Mániákusan hiszek abban is, hogy össze fog fonódni a táj- és a mesterséges építészet.
Hogyan lehetne ezt elérni Budapesten?
Például úgy, ahogy Cordobában már sok száz évvel ezelőtt megoldották: az éghajlati adottságokhoz alkalmazkodva tudatosan klimatizált városokat építettek. Keskeny utcáikról átjárókon keresztül lehetett bejutni a szűk udvarokba, ahová növényeket halmoztak. Volt olyan 5x5 négyzetméteres udvar, ahol háromezer virágcserép állt. A levegő az utcákról a zöld növényekhez jutott, azok átszűrték, így egy természetes légcsere indult meg az egész városban. Ezt Budapesten is el lehetne érni, hisz a belvárosunk szűk utcákból és gangos udvarokból áll. Ha mi is ezt tennénk az udvarainkkal, és a növényeken átszűrt levegőt kisebb kürtőkön át beengednénk az épületekbe, elindulna egy természetes cirkuláció. Az új építészetben meghatározóak lesznek a külső-belső kertek, a télikertek és a tetőteraszok.
Budán azért vannak zöld részek…
Mi pont egy olyan Margit körúti gangos házban lakunk a feleségemmel, ahol tíz évvel ezelőtt alig volt zöld. Borostyánt és vadszőlőt ültettünk. Most már kezd kialakulni egy zöld ház, a jó példa pedig ragadós. Szerencsések vagyunk, mert a ház egyik oldala a megújult Mechwart ligetre néz, így a lakásunk kapcsolódik egy kicsit a természethez. Közel lakunk a Lövőház utcához is, amelynek remek élete van, mióta felújították. Sokszor elszomorodom, hogy Budapest mennyire nem él, hogy mennyire apatikus állapotok vannak az országban. Itt viszont pezseg az élet: gyerekek rohangálnak, jópofa kicsi üzletek és hangulatos kiülős kávézók nyíltak. Ezt a világot szeretnénk átvinni a Széll Kálmán térre.

Három kerület is óriási várakozással néz a tér rekonstrukciója elé. A tendert a Főmterv és a Finta Stúdió közös terve nyerte meg. Mikorra készülhet el a tér? Milyennek álmodták meg?
A Nemzeti Fejlesztési Tervben majdnem első helyen szerepel. Ha sikerül gyorsan megegyezni a kerületekkel, akár 2012 elején megkezdődhetne az átépítés, és 2017-re befejeződhetne. Az egész mintegy 5 milliárd forintba kerülne, építészetével, térépítészetével együtt. A busz és villamos vonalait a tér peremére húznánk. Középen egy nagy, szépen burkolt és parkosított szabad részt alakítanánk ki. Elvetettük azokat a korábbi elképzeléseket, amelyek szerint – például – egy zöld domb épült volna a térre. Ilyesmire úgyse lenne soha elegendő pénz. Számunkra az a fontos, hogy a teret a közlekedés vonalai ne szabdalják szét, és a gyalogosokra nézve szinte életveszélyes közlekedési helyzet megszűnjön. Naponta háromszázezer ember fordul meg itt. Ehhez az óriási gyalogos forgalomhoz világos, tiszta, mozgásokat biztosító tér szükséges, nem különösebb építészeti attrakció.
Ezek szerint nem húznának fel új épületet?
Csupán egy füvesített tetőrendszert. A Posta felé húzódna, és a tér legmagasabb pereméhez tapadna. Ezt kollégám, Szabó Tamás János álmodta meg. Fontos, hogy hangsúlyt fektettünk a tér jövőbeni összeköttetéseire. A megújult térnek a három nagy budai irányt már most biztosítania kell. Így később, ha lesz rá lehetőség, a teret a fogaskerekű felé össze lehet kötni, a 4-es és 6-os villamos pedig el tudna menni a budai oldalon is Dél-Budára, a Móricz Zsigmond körtér felé. Mindez kemény pénzügyi beruházást jelent, de ez a jövő.  A Retek utcán keresztül szivacsszerkezetű építészetet képzeltünk el. A Fény utcai piac, a Millenáris és a Lövőház utca forgalma beszűrődne a térre. A Városmajor közvetlenül a térről is megközelíthető lenne. A tér a Vár kapuja, ezért meg kellene oldani, hogy az oda tartó turisták buszai egy pillanatra itt álljanak meg – és a Várfok utca szintjéről elektromos buszok vigyék őket a várba.
Mindent mindennel összekötni?
Egész Budát átvágja egy zöld vonal: a Gellért térről vagy a Műegyetem rakparttól, a Tabánon, a Németvölgyön, a Vérmezőn át csatlakozni kellene a Széll Kálmán téren keresztül a Szilágyi Erzsébet fasorhoz, a Mechwart ligethez, a Marczibányi térhez. A Széll Kálmán tér elsősorban forgalmi csomópontként kapcsolódna be ebbe a zöld sávba.  Mindig panaszkodnak, hogy Budapesten kevés a zöld felület. Valóban, de ami van, azt meg nem használják ki.
Hogyan látja Budapest jövőjét?
Budapest – egyrészt – Európa logisztikai központja, másrészt Közép-Európa kulturális fővárosa lehetne. Jobb pozícióban van, mint Bécs, „csak” pénzt kellene szereznie. Ehhez 5−10−20−50 évre egy olyan stratégiát kellene kidolgozni, amelyet a mindenkori kormányok, a főváros és a kerületek is elfogadnak. Budapest hosszú távon egy ilyen pozícióval meg tudná menteni az egész országot. A jövő nem az országok és nemzetek, hanem a régiók és városok versenye lesz.
Miről szólna a stratégia?
A Duna óriási lehetőség, foglalkozni kellene vele. Remekül ki lehetne például használni gyors kis hajókkal. A MÜPÁ-nál kulturális és turisztikai központ alakulhatna ki.
A belváros, a régi Budapest rehabilitációja égetően fontos, hiszen elnéptelenedik a city. Az agglomeráció és Budapest kapcsolata sem kerülhető meg. Négyszázezer ember költözött el, de a fővárosban dolgoznak, itt tanulnak a gyerekeik. Ezek a családok órákat töltenek autóban, ezt a problémát meg kell oldani, mint ahogyan Ferihegy és Budapest kapcsolatát is. Olyan projektekben kell gondolkodni, amelyek a turizmust nagymértékben szolgálják. Napirendre kell venni azt is, hogy  mi legyen a régi pályaudvarokkal. A Nyugati pályaudvarnál a bevásárlóközpont mögötti rész felújítására mi is pályáztunk. Lefedtük volna a síneket, hogy összekössük Terézvárost Újlipótvárossal.
Hogyan tud kikapcsolódni?
Csak akkor, ha átlépek a határon. Ezért sokszor utazunk. Mindig magammal viszek egy vázlatfüzetet, a skicceket később felnagyítom. Részben ezekből állnak össze a kiállításaim és a könyveim. Csak Európában utazom. Szeretem Párizst, Rómát, Barcelonát, most Amszterdamba készülünk. Barcelona egyébként fantasztikus hely! Kirobbanó csoda a város élete, ezenkívül gyönyörű múzeumai vannak. A spanyolok életszeretete, önbizalma, főleg a katalánoké, különleges dolog. Szeretnek létezni, élni, kiülni a terekre, beszélgetni. Irigylem ezt a fantasztikus vitalitást. Budapesten is megcsillan néhol, például a Liszt Ferenc téren, a Palota negyednél vagy Budán a Lövőház utcában. De az lenne az igazi csoda, ha ezek a helyek összeérnének – egy életszerető, eleven egységgé.
NOVÁK ZSÓFI ALIZ