Felelősség magunkért és egymásért

Dr. Marton István jelentős élettapasztalattal és életművel bír – és ez utóbbi még egyáltalán nem lezárt. A nőgyógyász főorvost törökvészi lakásában kerestük fel, ahol az 1956-os forradalomban megélt történeteken túl arra is adott receptet, miképpen lehet tartalmas és egészséges az időskorunk.

Amerre nézünk a lakásban, gyönyörű tárgyak veszik körül. Persze mindegyikhez történet fűződik... „Ennek az intarziás bútornak az alsó része valójában egy templomi, úgynevezett menekülőláda, amely Székelyföldről származik. Ha jött a vész, csak be kellett zárni (míves zárszerkezete is eredeti), megragadni a két oldalán a fogantyúkat, és már lehetett is vinni. Amikor egy gyertyától leégett a teteje, akkor az asztalos egy csodálatos bútort épített belőle.”

De nemcsak a tárgyak története regényes, hanem dr. Marton István életútja is. 1942-ben született, nehéz időkben, első emlékeiben az ostrom időszaka él, amelyet Naphegyen vészeltek át. Utána sem lett könnyebb az életük: a családnak a Rákosi-korszakban sorozatos politikai üldöztetésben volt része.

Dr. Marton István

1956-ban már kiskamasz volt, és természetesen azonnal csatlakozott a felkelőkhöz. Még fegyvere is lett, ott volt a Bem téren és aztán a Bródy Sándor utcában is. „Amikor apám megtudta, szó szerint bezárt a pincébe, hogy ne csináljak hülyeséget, a fegyvert pedig éjszaka a Dunába dobta. Ő ismerte, mit jelent a politika célkeresztjében lenni – és tulajdonképpen ennek köszönhetem, hogy most itt beszélgethetünk.”

Iskolatársai között voltak különleges fiúk is, akik Koreából érkeztek Magyarországra, amikor tűzszünetet kötött észak és dél. Ezek a gyerekek eleinte szeparáltan a svábhegyi erdei iskolában éltek, de aztán 1955-től integrálták őket több budai iskolába, így lettek osztálytársak. Gyerekek voltak még, de inkább gyerekkatonák, hiszen súlyos élettapasztalat volt mögöttük: a véres gerillaharcok emléke, amelyben a legtöbben a családjukat is elvesztették.

Tudásuk, hadi tapasztalatuk jól jött az októberi magyar forradalom napjaiban, amikor a felkelők mellé álltak. „Az Os­trom utcában az úttestre lefelé fordított serpenyőket tettek, amit a szovjetek a tankból aknának néztek. Amikor emiatt a járdára hajtottak, a házak ablakából a tankokra ugráltak, a teleszkópra azonmód baracklekváros üveget húztak, hogy ne lássanak ki a katonák, és aztán felgyújtották a harckocsit... A koreai osztálytársaink aztán novemberben eltűntek, később se mondott senki semmit, mi lett velük.” (Ma már tudjuk, az ország azonnali hatállyal hazavitte őket, hogy ne „fertőződjenek” tovább a forradalmi eszmékkel.)

Az addig megéltek után tehát nem csoda, hogy dr. Marton István 1968-ban friss orvosi diplomával a zsebében a kivándorlás mellett döntött. „Angliában kedvesek voltak, elismertek, rengeteget tanultam, de bevándorlóként esélyem sem volt előrelépni a ranglistán. A nevemet is csak akkor jegyezték meg, amikor teniszben és golfban is legyőztem a helyieket. Nekem viszont néhány hónap után nagyon hiányozni kezdtek az itthoni ízek, a levegő, a magyar nők szépsége” – emlékszik vissza, miért döntött három év után mégis a hazaköltözés mellett.

Itthon finoman szólva nem részesült szívélyes fogadtatásban, újfent politikai üldözött lett mint disszidens. Tudása mégis kivételes volt, hiszen a legmodernebb szakmai ismeretanyagot – és emellett egy egészen új szemléletet – hozott haza Angliából. Ő írta az első CTG-tankönyvet, és teljesen új fejezetet nyithatott a szülészet-nőgyógyászatban. 1980-tól 25 éven át ő vezethette a MÁV Kórház szülészeti osztályát, ahol korszerű terhesgondozást és szülők iskolája tanfolyamot szervezett, bevezette a bababarát programot, és itt volt először igazi lehetőség apás szülésre is. „Hisz a szülőszobán nem csupán gyerekek születtek, hanem családok.” Tudását, kivételes szemléletét a páciensek igazolták vissza: aki számított a kor Magyarországán, mind nála szült. Óriási érdemei voltak ezután a menopauzához köthető csontritkulás megelőzési és kezelési lehetőségeinek kutatásában is.

Dr. Marton István ma is nagyon aktív. Figyelme az elmúlt időszakban az időskor minőségi megélésének lehetősége felé fordult: Meddig akarsz élni? címmel könyvet is írt a témáról. Legújabb műve pedig az Intimitáskalauz hölgyeknek, uraknak címmel jelent meg (amely a martondr.hu oldalon érhető el). Vallja, javarészt csak rajtunk múlik, hogyan öregszünk, hiszen naponta tehetünk testi-lelki-mentális egészségünkért. Ő maga is tesz: mindennap mozog, hajót vezet (legendás történetei vannak, amelyekről könyve is jelent meg), előadásokat tart, közösségi életet él, ír stb. „Felelősek vagyunk saját magunkért és egymásért” – röviden talán így foglalható össze gazdag életműve és élettapasztalata.

Viczián Zsófia