A II. kerület díszpolgára – 2026

Újdonság volt, hogy a díszpolgári címek és a kerületi emlékérmek mellett a Szent Flórián- és a Szent Kamill-díjak átadására is sor került, és az is rendhagyó volt, hogy városrészünk polgármestere, Őrsi Gergely személyesen nem vehetett részt a gálán. Levélben megírt üzenetét „legkiválóbb szomszédainknak” és az ünneplő közönségnek Varga Előd Bendegúz alpolgármester tolmácsolta.

A polgármester levelében kiemelte: „A díszpolgári gála kerületünk ünnepnapja, ilyenkor köszöntjük kiválóságainkat, és együtt ünnepeljük azt, hogy az azonos lakóhelynél sokkal több köt bennünket össze. Sajnálom, hogy ma nem lehetek itt Önökkel.

Különösen sajnálom azt, hogy a velem szemben indított igazságtalan eljárás – akaratomon kívül – Önökre is kihathat. Sokat dolgoztunk mi mindannyian közösen azért, hogy a II. kerület olyan közösség legyen, ahová jó tartozni, és amelyre büszkék lehetünk. Van tehát mit ünnepelni. Kérem, semmiképp ne engedjék, hogy a körülmények elvegyék az ünnepség derűjét!

A díszpolgári gálákon azt szoktam kérni a megjelentektől, hogy gondolkodjunk el közösen azon, mitől más a mi városrészünk, mi teszi egyedivé, és miért kötődünk otthonunkhoz. Mindezt nem is olyan könnyű számba venni, de érdemes megpróbálni. (...)

A mai alkalom szomszédainkról szól, közülük is a legkiválóbbakról. Határtalanul büszkék vagyunk rájuk, hiszen sikereik, eredményeik jobbá teszik városrészünket, sőt gyakran az egész országot. Talán nem veszik zokon, de úgy hiszem, olyan típusú büszkeséget érzünk velük kapcsolatban, amely egy kicsit minden budaié, hiszen ahogy ők a mi otthonunk részei, úgy vagyunk részei mi is az ő otthonuknak.

Végezetül van egy ígéretem és egy kérésem Önök felé. Ígérem, jövőre itt leszek én is, és közösen ünnepeljük a díjazottakat. Ami pedig a kérést illeti. Azt kérem Önöktől, hogy érezzék jól magukat a gálán, legyenek büszkék díszpolgárainkra és emlékérmeseinkre, köszöntsék őket méltó hangerejű tapssal!”

Az est másik szomorú momentumaként a jelenlévők egyperces néma főhajtással tisztelegtek azok előtt a korábbi kitüntetettek előtt, akik az előző egy évben hunytak el. Búcsúztunk Czigány Györgytől, dr. Darvas Ágnestől, Déri Andrástól, Radnóti Zsuzsától és Tardos Annától.

2026-ban a II. kerület díszpolgára Demján Sándorné Lídia asszony, a Demján Sándor Alapítvány tiszteletbeli kuratóriumi elnöke, elkötelezett mecénás és kerületünk aktív közösségi szerepvállalója lett. A II. kerület posztumusz díszpolgára címet Fekete István József Attila-díjas író, a magyar irodalom egyik legolvasottabb klasszikusa, a Tárogató úti Jézus Szíve-kápolna alapítója kapta meg. II. Kerületért Emlékéremmel Labán Gábor testnevelő tanár, a Híd az Egészségért Tömegsport Egyesület alapítójának munkáját ismerték el, és emlékérmet kapott kerületünk ikonikus vendéglátóhelye, a Bambi Eszpresszó is.

A Szent Flórián-díjat idén Csendes Gábor tűzoltó őrnagy, a II. kerületi Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság vezetője vehette át, Szent Kamill-díjban pedig Varjasi József, a Pesthidegkút Mentőállomás állomásvezető-helyettese, mentőtechnikusa és Eizen Róbert, a Budai Mentőállomás mentőtechnikusa részesült (bővebben a 24. oldalon).

PZS

 

Eizen Róbert, Csendes Gábor, Varjasi József, Labán Gábor,
Demján Sándorné, Oszfolk Ottóné, Fekete Magdolna,
Szalai Tibor és Varga Előd Bendegúz

 

Serbán Andrea és Szeghalmi Endre vérpezsdítő tangója

  

Megáll az idő – énekelte Farkas Gábor Gábriel  

 

A II. kerület díszpolgára, 2026-ban

Demján Sándorné

Lídia asszony

 

Demján Sándor özvegyét, Lídiát lapunk 4. számában március elején már röviden bemutattuk mint a Marczibányi István Kulturális és Közösségfejlesztési Alapprogram (MIKKA) tanácsadó testületének egyik tagját. Akkor még nem tudtuk, hogy szerteágazó mecénási, jótékonysági és közösségépítő munkájának elismeréseként, több beérkezett ajánlás nyomán a képviselő-testület őt választja meg 2026-ban a II. kerület díszpolgárának.

Lídia asszonyt – akit ismerősei és kiterjedt baráti köre mindig „Lidike”-ként emleget – elsősorban mint a Demján Sándor Alapítvány kuratóriumi tagját ismerik, hiszen példaértékű az, ahogy néhai férje méltó társaként rendíthetetlenül és kitartóan szolgálja a közjó ügyét és feladatának tekinti szellemiségének továbbadását. Ezen az alapítványon keresztül széles körben támogatják a kulturális élet különböző területeit, számos egyházat és egyetemet, esélyt teremtenek nehéz sorsú fiataloknak és segítik a hátrányos helyzetű településeket. A szervezethez kötődik a Prima Primissima díj, amelyet Demján Sándor alapított a Vállalkozók Országos Szövetsége támogatásával 2003-ban. Bár a díj gondozását 2013-ban az OTP Bank vállalta át az alapítványtól, a közönségdíjat minden évben továbbra is ők ajánlják fel, amelyet személyesen Lídia asszony ad át a díjazottnak.

Új díszpolgárunk nagyon sokat tett és tesz a II. kerületért is, ahol már évtizedek óta otthonra talált. „Ő valóban a közösségért él – mondta róla Molnár Judit, egykori munkatársa, az OTP Travel ügyvezető igazgatója. – Amióta ismerem, az ő fókuszában sohasem saját maga volt, hanem az emberi környezet, a közösség.” Törékeny, finom alakjával, mosolygós, harmóniát árasztó tekintetével bizonyára sokan találkoztak már a kerületben, hiszen sok rendezvényen részt szokott venni. Igaz, ezeken mindig kerüli a reflektorfényt, szerényen, a háttérbe húzódva részese és támogatója a budai közéletnek. De ahogy a díszpolgári gálán felolvasott laudáció fogalmaz, „jelenlétével hidakat épít az itt élők között, emberi és kulturális kapcsolatokat köt össze lakóhelyünk értékeinek erősítéséért.” Ez nemcsak az említett MIKKA tanácsadó testületi tagságában érhető tetten, hanem például abban is, hogy jelentős mértékben támogatta az Élt egyszer Budán... helytörténeti kötetünk megjelenését is.

Budapesten nőtt fel egy többgenerációs családban, és itt tanult idegenforgalmat is. Egy 1970-ben megjelent cikk így jellemzi: „simára fésült, barna haj, kivételesen egyszerű öltözet, kedves mosoly és biztatás Lídia meggyőző és vonzó eszköze. […] szakértelme kitűnő garancia minden út megszervezésére.” Valóban bejárta az egész világot különböző csoportokkal, illetve férjével együtt. De hivatalos túravezetői engedélyt is szerzett, jól ismeri és rajongva szereti a magyar tájakat, a természetet, rendszeresen sétál a zöldben. Aktivitása minden téren lenyűgöző, naptárja mindig tele van.

És bemutatásából nem maradhat ki még valami: a tangó. „Huszonhét évvel ezelőtt Buenos Airesben találkoztam ezzel a tánccal – mesélte. – Olyan különleges élmény volt akkor egy bemutatón látni azt a táncospárt, egy idősebb hölgyet és egy fiatal argentin fiút, hogy amikor hazaértünk, azonnal kerestem egy tanárt, és azóta igyekszem hetente háromszor, négyszer is táncolni. A tangó nem csupán egy tánc, hanem figyelem, tartás, elegancia és szenvedély.” Ő maga is így él, ahogy a korábban említett Molnár Judit fogalmazott: „csodálatos eleganciával, hihetetlen energiával és az emberek és a környezete iránti maximális figyelemmel.”

A díszpolgári gála talán felejthetetlen pillanatait is a tangó hozta el. Miután Lídia asszony átvette és megköszönte a családjának, barátainak és az önkormányzatnak a díjat, a színpadon egy kivételes páros, Serbán Andrea és Szeghalmi Endre vérpezsdítő produkcióját élvezhette a közönség. De nem csak ők táncoltak: a ráadás az volt, hogy Szeghalmi Endre meglepetésként felkérte Lídiát is. Próba nélkül is nagyszerű táncot láthattunk a 82 éves kitüntetettől!

Viczián Zsófia 

 

 

 

A II. kerület posztumusz díszpolgára – 2026

Fekete István

2026-ban Fekete István József Attila-díjas írónak adományozta kerületünk önkormányzata a posztumusz díszpolgári címet. Fekete István a 20. századi magyar irodalom egyik legtermékenyebb és legolvasottabb alkotója, aki olyan művekkel gazdagította kulturális kincsestárunkat, mint a Tüskevár, a Téli berek, a Hajnal Badányban, a Ballagó idő, a Bogáncs, a Kele vagy a Vuk – hogy csak néhányat említsünk a páratlanul gazdag életműből.

Fekete István 1900. január 25-én született a Somogy megyei Göllén, 1945-től Budán, a Tárogató út 77. szám alatt talált otthonra. Itt volt a híres „Kuckó”, ahol nagy sikerű regényeit írta, és ahol 1970. június 23-án végleg elbúcsúzott a földi léttől.

Bár eredeti szakmája a gazdálkodáshoz kötötte, az írás egész életében foglalkoztatta. Először a Nimród című vadászújságban jelentek meg szakmai cikkei, majd Kittenberger Kálmán és Csathó Kálmán biztatására kezdett szépirodalmi pályájába. 1936-ban az Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság történelmiregény-pályázatára írta meg A koppányi aga testamentumát, amelyben a végvári vitézek önfeláldozó világát idézte meg, és amellyel első lett, három év múlva pedig a Zsellérek című regénye nyerte el az első díjat a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda magyar nemzeti szellemiségű regénypályázatán. Ebben a művében a 20. századi magyar vidék kiszolgáltatottságát mutatta be.

A negyvenes évekre már igen kedvelt író lett, de a II. világháború után politikai okokból tiltólistára került, kizárták a Magyar Írók Szövetségéből, könyveit nem adták ki, állandó állást nem kapott, és csupán két egyházi folyóirat, az Új Ember és a Vigilia közölte írásait. Ebben az időszakban, 1950-ben történt, hogy befogadta Tárogató úti lakásába a feloszlatott és földönfutóvá vált Assisi Szent Ferenc Leányai apácarendet. Azóta is itt, a család egykori ebédlőjében működik a Jézus Szíve-kápolna.

A Kádár-korszak alatt visszanyerte elismertségét, 1960-ban József Attila-díjat kapott Tüskevár című regényéért, amelyből – más írásaihoz hasonlóan – nagy sikerű film is készült. 1970 januárjában a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Az elismerésnek azonban nem örülhetett sokáig, mert ez év júniusában hetvenéves korában szívinfarktus következtében elhunyt. Utolsó nagy műve a Ballagó idő című önéletrajzi regény, amelynek folytatását tervezte, de a teljes önéletrajzot már nem tudta befejezni.

Máig töretlen népszerűségének több oka is van. Páratlanul gazdag írói eszköztára, csodálatos természetleírásai és megszemélyesítései közel hozzák olvasóihoz az állatok és a természet világát. Értette az emberi lélek mélységeit, a mindannyiunkban ott rejlő elvágyódást egy harmonikusabb életbe. Regényeit felnőtteknek szánta, műveinek egy része azonban a fiatal olvasókat is megszólítja, sokak első könyvélményei éppen Fekete István tollából valók.

Valódi humanista volt, megalkuvást nem ismerő, hitét és értékrendjét minden körülmények között vállaló ember, akinek örökérvényű művei, erkölcsi tanulsággal is szolgáló történetei az élet csodáit tárják elénk. Életművével a teremtett világ tiszteletére, a rászorulók védelmére és a szeretet megkerülhetetlen erejére tanította és tanítja ma is olvasói népes táborát.

Péter Zsuzsanna

 

Fekete Magdolna 

A díjat a Fekete István Irodalmi Hagyaték gondnoka, Fekete Magdolna vette át, aki ifjabb Fekete Istvánnak, az író Amerikában élő fiának erre az alkalomra küldött üzenetét is tolmácsolta a gálaest közönségének. Ifjabb Fekete István köszönetet mondott a megtisztelő címért és azért, hogy az író több mint fél évszázaddal ezelőtt bekövetkezett halála után is „fontosnak tartották munkásságának és emberi példájának méltó elismerését. Ez a gesztus nemcsak igazságtétel, hanem szívbemarkolóan megható üzenet is arról, hogy a valódi értékek nem múlnak el az idővel” – írta levelében, majd így folytatta: „Ma nem csupán egy írót ünneplünk, hanem egy olyan embert, aki életével és munkásságával példát mutatott arra, hogyan lehet hűnek maradni önmagunkhoz, hitünkhöz és értékeinkhez. Ennél talán fontosabb, hogy kimondjuk: nem felejtettük el őt. Nem felejtettük el azt az embert, aki nehéz időkben is megőrizte emberségét, és aki műveivel generációknak adott reményt, hitet és kapaszkodót.”

II. Kerületért Emlékérem – 2026

Labán Gábor

 

Az idei évben a II. kerület a polgárok javaslata alapján II. Kerületért Emlékéremmel tüntette ki Labán Gábor testnevelő tanárt, pedagógust és szakedzőt, a Híd az Egészségért Tömegsport Egyesület alapítóját. 

Labán Gábort megannyi kötődése elválaszthatatlanná teszi kerületünktől. A szülei, sőt a nagyszülei is régi Margit körúti lakók voltak, ő maga a Mar­czi­bá­nyi téri általános iskolába járt, majd a Jurányi utcában végezte el a középiskolát. Ott találkozott egy iskolai rendezvényen Vitray Tamás sportújságíróval, aki az öttusa szépségeit ecsetelve toborzott fiatal sportolókat az olimpiai sportág számára. Labán Gábor az összetett tudást igénylő sportág egyik legjobbja lett junior válogatott öttusázóként.

A Testnevelési Egyetemen testnevelő tanári és szakedzői diplomát is szerzett. A II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban testnevelőként helyezkedett el, és megannyi diáknak példát mutatva dolgozott mintegy harminc esztendeig. Tanítványai közül sokan a sportszakmában találták meg jövőjüket. Jelenleg az egykori általános iskolájával szomszédos Addetur Baptista Gimnázium és Szakiskola testnevelő tanára, aki gondoskodik arról, hogy a sajátos nevelési igényű és mozgáskorlátozott fiatalokat is bevonja a kerületi sportversenyekbe, felhívva a figyelmet az akadálymentes diáksport fontosságára és összetartó erejére.

A kerületi testnevelő tanárok évtizedekkel ezelőtt megválasztották a II. kerületi testnevelési munkaközösség vezetőjének, ezt a munkát máig szívesen végzi. Részese volt a 2000-ben első alkalommal elrajtolt II. Kerületi Kaptató utcai futóverseny megszervezésének és számos diáksportprogramnak. A II. Kerületi Önkormányzat munkáját Öveges József-díjjal ismerte el, és már kétszer is az év kerületi testnevelőjének választották.

Labán Gábor egyik fő hitvallása, hogy minél több emberrel ismertesse meg a generációkon átívelő, rendszeres testmozgás fontosságát. Vallja: ötvenéves kor felett az fog tudni minőségi életet élni, aki azt megelőzően, fiatal korától kezdve sok munkát fektetett a testedzésbe az egészségmegőrzés érdekében. Példaként szokta említeni édesanyját, aki százéves koráig lehetett köztünk. Ennek tükrében régóta nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az idősebb korosztály tagjai közül minél többeket rávegyen a rendszeres mozgásra.

Alapítója a Híd az Egészségért Tömegsport Egyesületnek, amely számos sportolási lehetőséget kínálva ma is valódi hidat képez a legkisebbek és a szépkorúak között. Megteremtője és szakmai vezetője a szenior sétafociklubnak, ahol nemcsak a sport, hanem a közösségi élmény is fontos.

Szabó Gergely

 

 

Labán Gábor a II. Kerületért Emlékérem átvételekor úgy fogalmazott: – Nagyon büszke vagyok rá, hogy megkaphattam, és arra is, hogy egy stratégiai szakma képviselőjeként mint tanár, szakedző és pedagógus vehetem át. Hosszú pályámon sok kolléga állt mellettem, így ezáltal őket is képviselhetem most. Köszönet illeti a II. Kerületi Önkormányzatot, hogy a díjazottak között pedagógus is lehet. Évek óta figyelem, kik azok, akik díszpolgári címet vagy emlékérmet kaptak, és látom, hogy milyen illusztris II. kerületi társaság tagja lehetek, ami külön büszkeséggel tölt el.

A köszönet szava szól belőlem. Nyilván nem állhatnék itt, ha a családom, a barátaim, kedves kollégáim és az Addetur iskola igazgatónője nem támogattak volna. Külön köszönöm neki, hogy a diákok érdekét szolgáló, minden előremutató elképzelésemet támogatta. Köszönettel tartozom azoknak a II. kerületi polgároknak, akik ajánlásukkal rám gondoltak, és a II. Kerületi Önkormányzat képviselő-testületének, amely jóváhagyta az elismerést. Ez a II. Kerületért Emlékérem nekem jó értelemben vett „doppingot” jelent, ami további erőket mozgósít bennem és inspirál az előttem álló munkára, valamint terveim megvalósítására.

 

II. Kerületért Emlékérem – 2026

Bambi Eszpresszó

1961 óta kerületünk ikonikus helyszíne a Bambi Eszpresszó, amelyet idén II. Kerületért Emlékéremmel tüntettek ki. Az elismerést Oszfolk Ottóné vette át, aki hosszú évek óta elkötelezetten őrzi és viszi tovább a vendéglátóhely hagyományait.

 
Oszfolk Ottóné a Bambi Eszpresszó üzemeltetője és tulajdonosa

 

A Frankel Leó út 2–4., az egykori OTP-bérházépület, s az eredeti szándék szerint is odaszánt presszó a híres építészt, id. Janáky Istvánt és kollégáit, Mináry Olgát és Perczel Dénest dicsérik.

Id. Janáky jelentős épületekkel gazdagította hazánkat, aki többek között a Palatinus Strandfürdő, a korábbi, Nagy Imre téri Könnyűipari Minisztérium vagy a Madách tér 1. üzletsoros lakóház tervezője is.

Az 1961-ben megnyitott Bambi Esz­presszó kerületünk sokak által kedvelt, ikonikus tere, amely karakterében és építészeti elemeiben napjainkig őrzi a 65 éve átadott helyszín szellemiségét. Kisebb újítások persze szükségessé váltak a berendezés tekintetében, de a bútorokkal és kiegészítőkkel mindvégig igyekeztek megőrizni a hely korhű adottságait, így a betérők tagadhatatlanul érzik a korábbi idők atmoszféráját. A presszó belső falán hangsúlyosan, több elemből álló kerámiaváros díszeleg, amely nagy valószínűséggel Gorka Lívia keze munkája (bár sokan Erdély Miklóst is megemlítik a mű kapcsán).

Az ünnepi gálán köszöntötték a díjazott Bambi tulajdonosát és üzemeltetőjét, Oszfolk Ottónét, aki 1968-ban mint fiatal tanuló lépett be először a Frankel Leó úti presszó falai közé, akkor még nem sejtve, hogy később ő veszi át a korábbi vezető, Füzy Pálné örökségét, aki korának jelentős gasztroszemélyisége és szakírója volt.

Oszfolk Ottóné Zsuzsa beszélt szakmai szemléletéről, és arról is, hogy később fiának, Oszfolk Ottónak kívánja továbbadni a stafétát. Ottó pedig két kicsiny lányára pillantva utalt arra, hogy a jól funkcionáló családi vállalkozás hosszú távra tervez.

A presszó feletti házban lakott egykor Ronyecz Mária színművésznő, aki gyakran megfordult a Bambiban Tordai Teri és Gobbi Hilda színművészek mellett, de napjainkban is sokan kedvelik és rendszeresen látogatják ezt a kedves helyszínt, ahol megállt az idő.

A belső tér az eredeti lepkeszárnyú vasajtókkal szervesen kapcsolódik a földszinti széles teraszhoz, amelynek egyik fele az időjárástól jobban védett, oszlopos terület, ahol a nyári melegben jó az árnyékban hűsölni, télen pedig puha pokrócok ölelésében inni a feketét, amit napjainkig kizárólag Omniából főznek. A Bambi híres kávéját évtizedeken át Boros Gézáné készítette el a vendégeknek. Mára már fiatalabb kezek tüsténkednek a pult mögött, szolgálják fel a rántottát, a mustáros debrecenit vagy akár a házi krémest.

Bambink – amely az akkor híressé vált Walt Disney-rajzfilm mesefigurájáról kapta a nevét – üzletpolitikájának része, hogy az étlapon is keveset változtat. A törzsvendégek melegszendvicsek és a fent említett tipikus bambis fogások mellett tudnak találkozókat szervezni, olvasni, beszélgetni vagy éppen semmit tenni. Ez utóbbit, a létezésben való mesterkéltségmentes merengés fontosságát méltatta a gálán a Budai Polgár által készített egyik kisfilmben interjút adó Németh Gábor József Attila-díjas író is, a Bambi egyik törzsvendége. Mellette Zeke Gyula író és történész szintén a hely hűséges törzsvendégeként mesélt a nézőknek a presszó múltjáról és jelenéről.

Ez a hely tagadhatatlanul a budai életérzés egyik fontos, de játékos építőkockája, sok éven át dominósok, sakkozók és „beggamonozó” társaságok is jártak ide rendszeresen, ez a tevékenység a világjárvány óta megszűnt, és a presszó nem is szeretné újraindítani a hagyományt.

A díjátadó gála színpadán a Bambi Esz­presszó­tól erre az eseményre kölcsönkapott néhány kisasztal és szék megteremtette az alaphangulatot, így a díjazott Oszfolk Ottóné mint az idei II. Kerületi Emlékéremmel kitüntetett helyszín tulajdonosa, képviselője és a meghívottak is igazán otthonosan érezhették magukat a Marczibányi Téri Művelődési Központ színháztermében.

A presszó székein ülve Gyárfás Dorka műsorvezető megszólította Halász Juditot és Kertész Pétert is, akik az 1964-es „Száz évben egyszer” című filmben szerepeltek Kállay Ilonával egyetemben, aki egy felszolgálót alakított az akkori eszpresszóban. Nos, a Bambiban valóban nem sok minden változott azóta. Térjenek be egy pöttyös bögrés kávéra vagy más egyébre! Érdemes! 

Adorján Éva

 

II. kerületi tűzoltók és mentősök

munkáját ismerték el

Idén a díszpolgári címek és az emlékérmek ünnepélyes átadásával együtt nyújtották át a Szent Flórián-díjat és a Szent Kamill-díjat június 14-én a Mar­czi­bá­nyi Téri Művelődési Központban.

A II. Kerületi Önkormányzat hét éve azzal a szándékkal alapította meg a Szent Flórián-díjat, hogy minden esztendőben egy, a kerületünkben szolgáló hivatásos tűzoltónak és kétévente egy önkéntes tűzoltónak adományozza az érmet és a vele járó jutalmat, elismerve ezzel a II. kerületi lakosságért végzett tűzoltói munkát. Idén Csendes Gábor tűzoltó őrnagy, a II. kerületi Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság tűzoltóparancsnoka vehette át az elismerést Varga Előd Bendegúz alpolgármestertől és Szalai Tibor jegyzőtől. Az eseményen jelen volt többek között Veres Péter tűzoltó ezredes, az Észak-budai Katasztrófavédelmi Kirendeltség vezetője.

Szintén az alpolgármester és a jegyző adta át a két Szent Kamill-díjat, amelyet azzal a céllal alapított az önkormányzat, hogy elismerésben részesítse az Országos Mentőszolgálat munkatársait a II. kerületben végzett szakmai szolgálatukért. Idén Varjasi József mentőtechnikus, a Pesthidegkút Mentőállomás állomásvezető-helyettese és Eizen Róbert, a Budai Mentőállomás mentőtechnikusa vehette át a díjat.

 

 
Eizen Róbert és Varjasi József

Eizen Róbert mentőtechnikus: – Szüleim kórházban dolgoztak, gyerekként és fiatal felnőttként sokat jártam be hozzájuk szabadidőmben. Más világ volt, szinte ott nőttem fel, így viszonylag korán bepillantást nyerhettem az egészségügy működésébe, nem utolsósorban a mentődolgozók munkájába, ami már akkor nagyon megfogott. 2009. július 1-jén léptem be a mentőkhöz, és immár 17 éve dolgozom megszakítás nélkül az Országos Mentőszolgálat kötelékében, azon belül is a Budai Mentőállomáson. Gépkocsivezetőként kezdtem, majd időközben mentő szakápoló végzettséget szereztem, így az évek alatt volt lehetőségem végigjárni a ranglétrát és különféle mentőegységeken dolgozni. Ezenkívül jó pár évig mentőmotoroztam, jelenleg mentőtechnikusként látok el kivonuló szolgálatot. Két éve, a fővárosi ügyeleti rendszer OMSZ-irányítás alá kerülésének kezdete óta a Dél-budai Ügyeleti Központ vezetője vagyok. A hivatás gyakorlásán kívül szívügyem az oktatás, évekig részt vettem az új belépők képzésében, elsősegélynyújtást tanítok többek között a II. kerületi iskolákban, önkéntesként pedig óvodákban ismertetem meg a gyerekekkel a mentők munkáját. Magánéletem alakulása is közvetlenül a mentőállomáshoz kötődik, ugyanis 12 éve itt ismertem meg az akkor gyakorlatát töltő, azóta már sürgősségi szakorvos feleségem, akivel jelenleg Pilisszentkereszten élünk nagycsaládosként. 

Varjasi József men­tő­tech­ni­kus: – Egy játszótéri apukatárstól hallottak alapján 45 évesen hirtelen indíttatásból cseppentem a mentők világába. Kár, hogy nem előbb, mert életem legjobb döntése volt. Hidegkúton kezdtem a munkát, pont a berobbanó Covid-járvány idején, és azóta is a II. kerületben és vonzáskörzetében dolgozom a legtöbbet. Nagyon jó a csapat és a közösség. Gépjárművezetőként kezdtem, majd megszereztem a mentőszakápoló-képesítést is, így mindkét munkakörben bevethető vagyok. A mentőautó-vezetés komoly odafigyelést igényel. Főleg Budapesten nagy a feszültség a közlekedésben, egyszerre kell tekintettel lenni a forgalomra, a szállított beteg állapotára, a mentőben dolgozó kollégákra és persze az utak minőségére. Magánemberként is van kötődésem a kerülethez, közel tíz évig éltem feleségemmel a Vízivárosban, és azóta még jobban megismertem és megszerettem a II. kerületet.

Csendes Gábor

Csendes Gábor tűzoltó őrnagy, parancsnok: – Fiatal koromban nem gondoltam volna, hogy valaha tűzoltó leszek, de később megláttam benne a férfias hivatást, és úgy érzem, kaptam annyit az élettől, hogy magam is önzetlenül adhassak a közösségnek, a tűzoltói hivatás pedig ilyen. 2007-ben szereltem fel a Fővárosi Tűzoltó-parancsnokság Óbudai Tűzőrségére beosztott tűzoltónak, később gépjárművezető lettem, majd a különleges műszaki mentőeszközök szerkezelője. Miután elvégeztem a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen a tűzvédelmi és mentésirányítási szakot, szerparancsnoki feladatokat láttam el. A Budakeszi út 45. szám alatti II. kerületi Hivatásos Tűzoltó-parancsnokságon 2016 óta parancsnokhelyettesként szolgálom a II. kerületieket, és dolgozom a biztonságukért. 2025-ben parancsnoknak neveztek ki. A csapat kiváló, nélkülük nehéz lenne a magas szintű szakmai elvárásoknak eleget tenni. Nős vagyok és egy tízéves fiú édesapja.