|
|
A Dél-Afrikai Köztársaság új nagykövete idén januárban érkezett Budapestre. A
nagykövetség és a rezidencia is kerületünkben van, Takalani Esther Netshitenzhe
nagykövetasszony pedig örömmel és szívélyesen fogadta a Budai Polgár újságíróját.
Mint később megtudtuk, az „ubuntu”, a szívélyesség, a nyitottság egymással és
ismeretlenekkel szemben is, a dél-afrikai emberek egyik jellemzője. A formalitások
mellett kiderült a nagykövetasszonyról az is, hogy egyik kedvenc időtöltése a
szafarizás, imád Fokvárosban autózni az óceán mentén és mióta Budapestre költözött,
operarajongóvá vált.
– Tavaly februárjában neveztek ki, júliustól diplomáciai képzésen vettem részt
Dél-Afrikában, majd január 10-én érkeztem Magyarországra, négy évre. Ma vagyok
itt éppen 110 napja. A magyarországi az első diplomáciai kiküldetésem.
- Mielőtt Magyarországra jött volna, voltak Dél-Afrikában magyar ismerősei? Mit
gondolt országunkról?
- Volt egy magyar nyelvtanárom, Anikó, aki Debrecenből származott, ő nagyon sokat
mesélt Magyarországról, a magyar kultúráról és nyelvről. Egy kicsit beszélek magyarul
is, de mióta itt vagyok, még nem volt lehetőségem folytatni a magyarórákat. A
kinevezésem előtt, mielőtt találkoztam volna tanárommal, keveset tudtam Magyarországról.
Voltak kollégáim, akik már dolgoztak Magyarországon, ők később sokat meséltek
a magyar gazdasági és politikai helyzetről, emellett könyvekből és az Internetről
tájékozódtam országukról. Tudtam, hogy Budapest gyönyörű város, de az igazság
az, hogy a valóságban sokkal szebb, mint a képeken. Amikor megérkeztük januárban,
egy vagy két héten át nagyon ködös és hideg volt az idő, akkor elkezdtem kételkedni,
hogy tényleg olyan szép-e, mert semmit nem lehetett látni...
- Sikerült megismerkednie Budapesttel, azon belül is a II. kerülettel, ahol a
nagykövetség is található? Igen, kocsival többször is körbejártuk már Budapestet,
így megismertem a II. kerületet is és a pesti oldalt is. Dél-Afrikában bal oldali
közlekedés van, így eleinte nagy kihívás volt a vezetés, de mostanra hozzászoktunk.
Több komolyzenei koncerten és az Operában is jártunk, voltam már Miskolcon és
Pécsen is, ami gyönyörű város.
- Milyenek a benyomásai Budapestről és magyar emberekről?
- Csodálatosan szép városnak találom, de az igazat megvallva, rengeteg itt a
graffiti, a hidakon, házak falain, mindenhol. Magyar emberekkel a munkakapcsolataimon
kívül leginkább üzletekben találkozom, úgy érzem, kicsit zárkózottak. Ez talán
a nyelvi nehézségek miatt is van.
- Hogyan jellemezné honfitársait?
- A dél-afrikai emberek nagyon vidámak és szívélyesek. Van egy kifejezés, "ubuntu",
ami azt jelenti, hogy segítőkészek, barátságosak, nyitottak vagyunk más emberekkel,
még ismeretlenekkel is. Ha egy dél-afrikait megkérdezel, hogy milyen irányba kell
menned, nemcsak elmagyarázza az útvonalat, hanem még fel is ajánlja, hogy elkísér
oda.
- Talált valamit Magyarországon, ami emlékezteti több ezer kilométerre lévő hazájára?
- Leginkább a Duna juttatja eszembe. Fokvárosban nagyon szeretek kocsival végigmenni
az óceán és a hegyek mentén vezető 30-40 kilométeres úton, különösen éjszaka csodálatos
a kilátás. Mióta idejöttem, elsősorban az éjszakai Duna látványa ragadott meg,
szeretek a Duna mentén vezetni, ez emlékeztet Fokvárosra. És még valami: amikor
ideköltöztünk, voltam egy kiállításon, ahol magyar diákok fotóit állították ki,
az egyik képen egy putri és a hatalmas ház állt egymás közvetlen közelében. A
képen felfedezhető látványos kontraszt azért érintett meg, mert azt a gazdagok
és szegények közötti szakadékot jól érzékeltette, ami Dél-Afrikában is egyenlőre
még megoldatlan probléma.
- Évente hány magyar fordul meg Dél-Afrikában?
Közel ezren utaznak egy évben Dél-Afrikába, leginkább turisztikai céllal, néhányan
vadászni járnak, vagy az ott élő családjaikat látogatják meg, és persze üzleti
céllal is érkeznek. Nehéz pontosan megbecsülni a számukat, mivel 30 nap alatti
tartózkodáshoz nem kell vízumot kérni. A jelenleg rendelkezésünkre álló adatok
alapján Magyarországra pedig nagyjából 3000 dél-afrikai látogat évente. Néhányan
schengeni vízumot kérnek már európai országokba, majd eljönnek Magyarországra
is.
- Hogyan alakul a két ország kereskedelmi, gazdasági és kulturális kapcsolata?
- Tavaly járt Magyarországon Dél- Afrika kereskedelmi és ipari minisztere, hogy
tovább erősítse a két ország között már eddig is jó kereskedelmi kapcsolatokat,
amelyek a 90-es évektől rendkívül nagymértékben növekedtek. A következő négy évre
az a tervünk, hogy tovább erősítsük az együttműködést. Számunkra nagyon fontos,
hogy a gazdasági válság ne befolyásolja negatívan a két ország kereskedelmi, gazdasági
kapcsolatait. Ha Dél-Afrika és Magyarország kulturális együttműködésének lehetőségeit
nézem, úgy gondolom, hogy az opera lenne az egyik terület, ahol a két ország kulturális
együttműködését tovább gazdagíthatnánk. Az opera szenvedélyemmé vált, az itt tartózkodásom
hónapjai alatt többször voltam az Operaházban. Ezt a kultúrát feltétlenül el kell
vinnünk Afrikába is.
- Országát úgy emlegetik, mint az arany és gyémánt hazáját. Milyen Dél-Afrika
gazdasági helyzete, érinti-e az Önök országát is a válság?
- Eleinte nem érintette nagymértékben országunkat a pénzügyi válság, de ahogy
elmélyült és az egész világot érintő gazdasági válsággá alakult, Dél-Afrikára
is hatással volt. Egyrészről szerencsések vagyunk, mert az elmúlt évek során a
kormány jó gazdasági és pénzügyi intézkedéseket hozott és törvényekkel a pénzügyi
szektort szigorúan irányították. Másrészt pozitívum, hogy országunk rendezi 2010-ben
a futball világbajnokságot, kormányunk több millió eurót fordított az infrastruktúra
fejlesztésére, stadionok építésére, a közlekedés, az úthálózat bővítésére. Újdonság
a most épülő gyorsvasút, ami a fő repülőtérről indul majd. Az építkezések pozitív
hatással vannak a gazdaságra is, és ezek a fejlesztések a világbajnokságot követően
is megmaradnak.
- Ha választania kellene három helyszínt vagy látnivalót, amit feltétlenül megmutatna
egy barátjának, aki most jár először Dél-Afrikában, mit ajánlana?
- Rengeteg helyet tudnék megemlíteni, elsőként talán a szafarit emelném ki. Dél-
Afrikában több nemzeti park is van. Én is többször jártam már szafaritúrán, ez
az egyik kedvenc időtöltésem. A legtöbb ember azért megy oda, hogy életében legalább
egyszer lássa a „nagy ötöst”, vagyis elefántot, leopárdot, oroszlánt, orrszarvút
és bölényt. Amikor utoljára szafaritúrán vettem részt, nekem sikerült. Emellett
van két csodálatos óceánunk, a meleg Indiai, és a hideg Atlanti, és ez a két óceán
Fokvárosnál találkozik, hatalmas viharokat, óriás hullámokat okozva, ezért Fokvárost
a viharok városának is szokták nevezni. Feltétlenül ajánlanám még a hagyományos
kultúránk, táncunk, zenénk, konyhánk és látnivalóink megismerését. Dél-Afrikában
tizenegy hivatalos nyelv van, és mindegyiknek megvan a saját kultúrája, ezt a
gazdagságot azonban nem lehet néhány nap alatt felfedezni.
- 2010-ben a világ figyelme még inkább Dél-Afrika felé fog fordulni, hiszen a
futball világbajnokságot ott rendezik. Hogyan készül országa a vb-re, milyen képet
szeretnének kialakítani a vendégekben Dél-Afrikából?
- Félmillió és egymillió közötti látogatót várunk a világbajnokság ideje alatt,
és a következő években további 10 millió turistát. A világbajnokság megrendezése
számunkra nem feltétlenül csak a fociról szól, hanem arról is, hogy megragadtuk
ezt a lehetőséget, azért, hogy még több lehetőséget tudjunk teremteni. A kép,
amelyet szeretnénk országunkról kialakítani, azt tükrözi, amilyenek vagyunk, és
amilyen nemzetté szeretnénk válni. Egy pozitív, prosperáló, vendégszerető nemzet,
amely a különbözőségben is megtalálja az egységet. Sok előnyét látjuk a világbajnokság
megrendezésének: a dél-afrikaiakat egységbe fogja kovácsolni, Dél-Afrikát pedig
a világ többi részével fogja egyesíteni. Természetesen, a mi nemzetünk előtt is
tornyosulnak feladatok, de keményen dolgozunk azon, hogy ezeket megoldjuk. Szándékunk,
hogy az "ubuntut", vagyis a barátságosságot, a nyitottságot országszerte megtapasztalhassák
nemcsak a focirajongók, hanem az összes látogatónk.
Ludwig Dóra
|
| |