Száz év a Csopaki utcában

A budai hegyvidék déli lejtőit egészen a filoxérajárvány pusztításáig, a XIX. század végéig szőlő borította. Így volt ez a Rókus-hegyen is, s csak a századfordulón kezdték el a családi házas telkek parcellázását. 1907-ben dr. Janovits 5500 koronáért adta el azt az 542 négyszögöl nagyságú területet, amelyre Zsámboki Gyula festőművész-tanár és felesége családi házat építtetett.

Schömer Ferenc négyszintes — alagsor, magasföldszint, emelet, tetőtér — házat tervezett, s egy év múlva, 1908-ban Zsámboki tanár úr nejével és négy fiával beköltözhetett új otthonába. Ekkor még nem voltak utcák a környéken, csak később épültek ki, és éppen a család javaslatára kapott néhány a magyar borkultúrára utaló nevet, így a Csopaki vagy a Présház utca is. Az első húsz év az ismert történelemi események (világháború, Trianon);  — a család szétszóródott. A gépészmérnök-tanár, a teológus tanár (aki mellesleg Habsburg Ottó trónörökös nevelője is volt egy ideig), valamint az egyik muzsikus fiú Amerikában kereste boldogulását, míg a huszárfőhadnagy Miklós Budapesten maradt — zenei pályán. 1919-ben, Zsámboki Gyula halála után ő lett a Csopaki utcai házban élő család feje, amely egyre növekedett, terebélyesedett, ahol sok minden változott, de valami mindig jellemző maradt: a zene. A huszárfőhadnagyból később neves muzsikus vált, aki többek között a világhírű Hubay Vonósnégyes tagja volt, s nemcsak gyerekeit, de szélesebb rokonságát, barátait és növendékeit is beoltotta a muzsika szeretetével.

A Csopaki utcai ház a II. világháború végén szinte romossá vált. Alighogy helyrehozatták, s a távolabbról ideköltöző családtagok is elhelyezkedtek (ekkor került ide a Gryllus család is), a házat államosították. A bérlőkké avanzsált családtagok továbbra is őrizték otthonukat, úgy gondozták a házat és a telket, hogy annak adminisztratív gazdái a házkezelőségen is elismerték munkájukat. Elérték, hogy a szükséges felújítások, sőt bővítések is elkészüljenek. Ehhez a családok anyagi forrásaira is mindig szükség volt.
A rendszerváltás és sok küzdelem után lehetővé vált, hogy a ház ismét az ott élő családok tulajdonába kerüljön, és immár társasházként működjön. A mostani tulajdonosok szépen növekvő családja kinőtte a régi épületet, így 2000-ben felépült a telken az alsó ház. Itt él ifjabb Gryllus Vilmos feleségével és gyermekeivel, és itt kapott helyet az iroda is, ahol a muzsikus família szerteágazó ügyeit bonyolítják.
E házban a zene és a művészetek mellett a tudomány és a sport magas szintű művelői éltek és élnek ma is. A korelnök, Gryllus Vilmos sok évtizeden keresztül elismert építészmérnökként dolgozott, felesége, Éva néni Eötvös-díjas élelmiszeripari kutató volt. A műszaki egyetemet végzett gyermekeik, Dániel és Vilmos szintén muzsikusként alkotnak maradandót, hiszen éppen itt, a Csopaki utcában alakult meg közel negyven éve az azóta Prima Primissima-díjas, Kossuth-díjas és II. Kerületért Emlékéremmel kitüntetett Kaláka együttes. Feleségeik is segítik őket az értékes hagyományok továbbvitelében. Gryllus Dániel felesége, Kővári Katalin Jászai Mari-díjas rendező, Dorka lányuk a színművészeti pályán jeleskedik, Samu fiuk pedig az édesapa nyomdokait követve zeneszerző és muzsikus lett. Vilmos fia, Ábris grafikusnak készül, és talán a hétéves Alma is a művészi pályát választ majd. Ám van még egy ifjabb lakó is, néhány hete született meg Samu fia, Tóbiás, akinek nemcsak apja, nagyapja, de édesanyja is zenész.

A házban él a Zsámboki-család egy másik sarja, a jeles sportedző és kosárlabdázó Andrási Balázs, aki Zsámboki Miklós Katalin nevű lányának fia.
A születésnapi buli résztvevői megcsodálhatták id. Gryllus Vilmos és Andrási Balázs aprólékos kutatómunkájának gyümölcsét, számtalan képet és írásos dokumentációt, gyönyörködhettek a megújult, de régi pompáját mégis megőrző százéves épületben és kertjében. A remek hangulatú találkozóról természetesen nem hiányozhatott a zene, a közös muzsikálás és éneklés.
Pintér Emőke