Búcsú a Művésztől

Búcsúzunk egy olyan művésztől, aki minden nap korán reggel átment műtermébe, hogy ott valósítsa meg varázslatos álmait, és alkotásainak színhelyét csak este hagyta el. Szerette az embereket, szívesen körbevezette őket műtermében, és mesélt a szobrok, érmek anyagáról, elkészítésük módjairól, ihletőiről. Gyakran megfordultam nála egy-egy iskolai osztályommal; a diákok kérdéseire türelemmel és nagy pedagógiai igényességgel válaszolt. Az itt szerzett élmények nagy hatással voltak esztétikai érzékükre, felkeltették érdeklődésüket a művészetek iránt. Egy alkalommal hozzájárult ahhoz, hogy Irinyi János nagyméretű terrakotta szobrát lefessék, amit azután iskolánknak ajándékozott. Az erről készített kőszobor ma is a Lágymányosi úti kis parkban látható. A művésszel való ismeretségem igaz barátsággá fejlődött, amelyet a közel ötvenévi állandó kapcsolat csak növelt. Ezt a jó viszonyt őrzi többek közt a szobám falát díszítő, általa dedikált domborműve és a róla szóló album néhány soros, melegszívű beírása.
De nem ezek a kedvességek jelzik felém nyújtott barátságát. Fontosabb az, hogy valami olyant kaptam tőle, mint egy diák a jó tanártól. Azt hiszem, meggyőződésem, egyike volt azoknak, akik megszerettették velem a művészetet, azt tisztelni és ápolni. Éppen e zajos világban szükséges hangsúlyozni a művészet nélkülözhetetlenségét. A mai közönség differenciált, sokszor vonzódnak a művészethez, de különböző mértékben és szinteken. Talán nem árt emlékeztetni – az értékzavaroktól terhes világban -, hogy mint a nagy angol költő, Keats a görög vázához írt ódájában mondja: „A szép: igaz, s az igaz: szép!” Ezt fejezi ki Búza Barna egész munkássága.
Hadd említsek meg néhány adatot a művész életútjából és műveiből. – Vésztőn született 1910-ben. Gyermekkorát Sarkadon töltötte, ezért hálás megemlékezésül több szobrot is ajándékozott a városnak élete során (a II. világháború mártírjai szobor a magába roskadó anyát ábrázolja; Szent István szobor). Apja, aki a nagybányai festőiskola tagja volt tanította rajzolni. Az ifjú Búza Barna nem szobrásznak készült, de amikor Kallós Edétől Sarkad szobrot rendelt, a községbe látogató művész felfigyelt agyag próbálkozásaira és a Képzőművészeti Főiskolára ajánlotta. Itt Klebelsberg Kuno ösztöndíjával elvégezte a főiskolát Sidló Ferenc és Szentgyörgyi István tanítványaként. Tanulmányai idején elnyerte a Ferenczy István és a Balló Ede díjat, 1936-ban pedig római ösztöndíjat kapott. Ebben az évben a Római Magyar Akadémia termeiben rendezett kiállításon szerepelt szobraival, amelynek bemutatóját a II. Viktor Emánuel nyitotta meg. A kiállítás sikerét mutatja többek között, hogy a Galéria D’Arte Moderna Múzeum három szobrát is megvásárolta. Hazatérve megnyerte az országos fafaragó versenyt. A háború után műhelyét elvették, ezért hosszú ideig „fehérmunkásként” dolgozott. Ebből az időből valók a volt köztársasági palota (azelőtt Esterházy) épületének gipszstukkói. Majd sikerült a Százados úti művésztelep romos műtermét megszereznie, amelyben hivatásának élhetett. A Várban lévő Szentháromság szobrot ő restaurálta. Ezután sorra kapta a megbízásokat, melyekből csak néhányat sorolok fel: Rákóczi (Kisvárda és Battonya), hajdú lovasszobor (Kazincbarcika), VI.Pál pápa (Vatikán), tízalakos hársfából faragott betlehem (Székesfehérvár), Kálvin János (Bp. Kálvin tér), síremlékek (Kondor Béla, Gobbi Hilda, Bárdos Lajos, Márkus László), érmek. – És ő az egyetlen művész, aki öt stáció-sorozatot készített (Sümeg, Székesfehérvár Bazilika, Pusztazámor, székesfehérvári Krisztus Király templom, Bp. Szőlő utca). 

És végül emlékezzünk meg a kerületünkben látható két művészi munkájáról. Hatvan évvel ezelőtt épült fel a rózsadombi Tövis utcai Kapisztrán Szent János templom. Ennek művészi kiképzésére, annak irányítására P. Gábris Grácián ferences plébános Búza Barnát kérte fel, aki a római iskola freskófestőivel és szobrászaival elkészíttette a Rózsadomb csodálatos ékszerdobozát - ahogy a művészek és kritikusok nevezték - a magyar Sixtust. A templom plasztikai alkotásai közül kiemelkedik Búza Barna Cortonai Szent Margit szobra a maga egyszerűségében, lábai előtt jelképével, a kiskutyával. – A művész egyik legújabb műve pedig Klebelsberg Kuno pesthidegkúti szobra, a művészi hála-szimbólum az ifjúkori ösztöndíjért, amely lehetővé tette tanulmányai megkezdését és befejezését.
Székely Imre

Búza Barnától november 4-én, csütörtökön 17 órakor gyászistentiszteleten vesznek búcsút a Hazatérés Templomában (1054 Budapest, Szabadság tér 2.).