„Nézz körül, van segítség”

Klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, professor emeritus – akiről mindig úgy érezzük, hogy hozzánk szól, hogy éppen nekünk segít eligazodni a lelki útvesztőkben. Bölcs, a szó legnemesebb értelmében.
Néhány napja Prima Primissa-díjat kapott magyar oktatás és köznevelés kategóriában. Ön szerint ez minek köszönhető?
Én úgy fogtam fel, hogy az egész életemnek szól az elismerés, és benne van mindaz, amit eddig tettem. 1968-ban végeztem pszichológusként, azóta a szakma és a szolgálat áll életem középpontjában. Minden funkcióban, amelybe belekerültem az életem során, építeni igyekeztem a szakmát. Azért dolgoztam, hogy a magyar pszichológus társadalom, amely ma már 10 500 főből áll, méltó helyre jusson. Egy új szakma beépülése, elfogadása, presztízsének kialakítása mindig nagyon nehéz és bonyolult folyamat. Az első fecskéknek óriási a szerepük, olyan szempontból, hogy mit mutatnak a szakma képviseletéről. Ha jó a szakember, akkor a szakmát is tisztelik. Ezért volt számomra nagyon fontos az egyetemi képzésben is, hogy az gyakorlat- és személyközpontú legyen, és személyiségükben nagyon alkalmassá tett emberek kerüljenek a pályára.
Az elismerés talán a szakmának is szólt. Hogy érzi, egyre népszerűbb a pszichológia?
Úgy gondolom, kétes értékű ez a népszerűség. A pszichológus szakmának nincsenek rendeletei, nincs pszichológus kamaránk. Küzdünk azért, hogy megszülessen a szakmai élet szabályozása, mert a becslések szerint 10 000 sarlatán működik ma Magyarországon, a „pszichosebészektől” az „aurahegesztőkig”, akik büntetlenül hozzáférhetnek az emberi lélekhez. Divat lett a pszichológia, és az emberekben van egy laikus önhittség, hogy a pszichológiához mindenki ért. Pedig a tudományos pszichológia nagyon igényes. Ha lesz szabályozás, akkor meg lehet húzni a határokat, hogy mit csinál egy pszichológus, egy mentálhigiénés szakember vagy egy szupervizor, akkor meg lehet majd állapítani a kompetenciákat, és lehet ellenőrizni is őket. Akkor már könnyű lesz fellépni egy sarlatán ellen, aki például meg meri engedni magának, hogy hipnózisba vigye a hozzá fordulókat. A műveletet persze meg lehet tanulni, de hogy abban a világban, ami már egy másik birodalom, mit csinálunk, az már nem mindegy. Ahhoz már kell a hozzáértés.
Most megjelent új könyvének ajánlójában így ír: „Nézz körül, van segítség, ne félj, nem vagy egyedül!”. Hol van ez a segítség? Rajtunk kívül?
Ma a pszichológia nagyon sokra tanítja az embert. Egy új ága, az egészségpszichológia kifejezetten azzal foglalkozik, hogy melyek azok a lehetőségek és meglévő talentumok, amelyek minden emberben megvannak, amelyek egészségben tartanak, és nem engedik, hogy betegek legyünk. Ezen lehetőségek mozgósítása viszont azt kívánja, hogy legyünk tudatosak, értsük meg a működéseinket, a lelki rendszerünket, és tanuljuk meg, hogyan tudunk embertársainknak úgy segíteni, hogy legalább nem ártunk. Rengeteg a jó szándékú segítés: például tanácsokat osztogatunk egymásnak nyakra-főre. Holott valójában nincs túl sok értelme a tanácsoknak. Ahogyan különböző méretű a lábunk, és nem tudjuk egymás cipőjét sem kényelmesen hordani, egy másik ember tanácsai sem passzolnak teljesen a mi életünkre. Meghallgatásra, érzelmi melléállásra, támaszra van szükségünk. Biztatásra, hogy ahogyan eddig is mindig magunk oldottuk meg a problémánkat, ezután is sikerülni fog. Valójában az igazi segítség az, ha a másikat abban támogatjuk, hogy felnőjön érzelmileg, és megkeresse azt, hogy ő, felnőttként, mit tud tenni. Ezt a fajta segítést az amerikai kultúrában co-counsellingnek hívják, ami kölcsönös, egymást segítő, támogató munkát jelent. A mindennapokban kicsi az esély arra, hogy pszichológushoz szaladgáljunk, ezért meg lehet tanulni azt az egymást segítést, amivel óriási eredményeket lehet elérni. Hetente egyszer egy kiválasztott személlyel leülünk, aki a szövetségesünk, aki meghallgat, akinek a bennünk felgyülemlett panaszokat, sérelmeket, problémákat elmondjuk. Nem szabad tanácsokat osztogatni, okoskodni, csak meghallgatni, mellette állni, megerősíteni őt. Ha elmondjuk egymásnak a nehézségeinket, az feszültségoldással jár, olyan, mintha kitakarítanánk a lelkünket.

Karácsony előtt ünneplőbe öltöztetjük, kitakarítjuk az otthonunkat is. A lelkünkkel mit kellene tennünk ebben az időszakban?
Lelkileg is fontos lenne a felkészülés. Az elmúlt korok embere a vallás révén sokkal közelebb állt ahhoz, hogy felkészüljön egy-egy ünnepre. Az ünnep azt kívánja, hogy a lelkünket is felkészítsük, ez az időszak karácsony előtt az advent, amikor várunk arra, ami eljön. Megszületik Jézus Krisztus, megvan a megváltás, a vallásos ember számára ez nagyon nagy üzenet. Aki viszont ebben a szekularizált világban nem vallásos, annak a karácsony a szeretet ünnepe, ez ma már széles körben elfogadott. Akkor viszont egy önmagára reflektáló, önmagába szálló, az életét végiggondoló felkészülés lenne fontos. Vajon én elég szeretetet tudok-e adni? Hiszen először adnunk kell, hogy majd kaphassunk is. Tényleg szeretek-e, vagy csak kihasználom a másikat, aki szeret engem? Vagy azt hiszem, hogy önmagamért nem vagyok szerethető, és akkor elkezdek azon dolgozni, hogy a másiknak kivívjam a szeretetét?
Milyen az igazi, boldogságot is adó szeretet?
Mindnyájan emberi kapcsolatokban élünk. Az emberi kapcsolatok sebeznek, de ezek meg is gyógyíthatnak bennünket. A szeretet az, amikor a másikat önmagáért szeretem, feltétel nélkül elfogadom, és nem azért, mert ezt vagy azt teszi. Ugyanakkor nekünk az adásra kell ráállítanunk magunkat, az adás örömére, mert adni sokkal jobb, mint kapni. A pszichológia tudományos szempontból is azt igazolja, hogy a segítő magatartás, tehát ha adok valakinek valamit, az az adó személynél mérhetően örömhormon-termeléssel és immunstimulációval jár. Sőt, már önmagában az is, ha pusztán látom azt, hogy valaki segíti a másikat. Volt egy híres modellkísérlet, amikor Calcuttai Teréz jótéteményeiről vetítettek egy filmet egyetemistáknak. A nézők levett nyálmintáján sikerült megmérni, hogy a film megtekintése után az immunaktivitásuk jelentősen megnőtt – még azoknak is, akiknek amúgy tudatos szinten fenntartásaik voltak a filmmel kapcsolatban. Az egészségpszichológián belül az életminőség-kutatás azzal foglalkozik, hogy mitől és hogyan érezzük magunkat jól, ezt röviden boldogságkutatásnak is szoktuk nevezni. A kutatás egyik jeles képviselője, az orosz származású Sonja Lyubomirsky pszichológus világosan igazolta, hogy ha hálás vagyok, ha köszönetet mondok valakinek, ha kifejezem a szívbéli érzéseimet a másik iránt, akkor is javul az immunrendszerem állapota. Az érintéstudomány pedig azt bizonyította, hogy a simogatás, a puszi, a csók, az ölelés, mind-mind erősítik az immunrendszerünket. Sőt, a szakemberek azt is igazolták, hogy amikor a szeretet érzése elönt bennünket, akkor a koszorúereink kitágulnak. Ha azt mondjuk, hogy „ez olyan jó érzés”, akkor ez arról is szól, hogy az egész lényünknek, vagyis a testnek, a léleknek és a szellemnek jólesik valami.
Test, lélek, szellem – a ma emberében egyre nagyobb igény mutatkozik a spiritualitásra.
A spirituális pszichológia – amely az ezredfordulón kialakult újabb irányzat, és 100 év elutasítottság után újra az egészségpszichológia tudományának részét képezi – igazolja azt, hogy emberi mivoltunknak nagyon fontos dimenziója hogy az univerzumhoz tartozó lények vagyunk mindannyian. A női test holdhónapok szerint működik, a bioritmusunk, a biológiai óránk és még sok minden más miatt valamennyien az univerzum köldökzsinórján lógunk. Ha ezt tudomásul vesszük, akkor a függés felelősség is egyben: a világ egy, mindnyájan ahhoz tartozunk, és felelősek vagyunk annak tisztaságáért – szellemi és fizikai értelemben is. Felelősek vagyunk embertársainkért. A spirituális pszichológia eredményei olyan üzeneteket adnak, amelyek szinte biblikus mélységekbe vezetnek minket vissza.
Az egészségpszichológia a másik oldalról például azt is bizonyítja, hogy ha olyan sérelmeket hordozunk, amelyeket nem oldozunk fel, ha haragszunk valakire, és nem kérünk bocsánatot, vagy nem kérnek tőlünk bocsánatot, amiért neheztelünk, vagy ha éppen önmagunkra haragszunk, mert elrontottuk a saját életünket, akkor olyan érzelemmolekulák kezdenek lerakódni bizonyos területeken a szervezetünkben, amelyek rákkeltőek. A daganatos betegségek keletkezésében ezeknek az érzelmeknek provokáló és döntő szerepük van. Ezeknek a betegségeknek ugyan sok okuk van, de bizonyos okok nagyobb súllyal játszanak szerepet a kialakulásukban. Azt is kimutatták például, hogy az infarktus előidézésében a gyűlölet, a harag, az ellenségesség érzése szerepet játszik. Az ellenségesség öli, a szeretet pedig gyógyítja a szívet, mert tágítja az ereket. Ezek után beláthatjuk, hogy a szív valóban a szeretet szerve…
Ludwig Dóra

********************************************************
A titkok kapuján túl

„Ez a könyv számomra legkedvesebb írásaimból született. Már megírásuk során éreztem azt az örömöt, hogy bennük megmutathatom, miképpen gondolkodom a lelki folyamatokról, álomról, szimbólumokról és a pszichoterápiás munka rejtelmes világáról” – ezekkel a szavakkal ajánlja Bagdy Emőke most megjelent legújabb kötetét. Az Álmok, szimbólumok, terápiák címmel megjelent könyvben egyszerre jelenik meg a szakmáját mélyen ismerő tudós és a minden esetet különleges érzékenységgel feltáró terapeuta.
Az új könyv széles olvasóközönségre számíthat, mert a tudományos igényű leírásokat egyedi történetek egészítik ki. Különleges élmény végigkövetni egy-egy pszichoterápiás kezelés útját. A legmélyebb kamaszkori válsággal megküzdő fiatal lány történetét például, ahol több nemzedék kötődéshiánya is feltárul az álmokról való beszélgetések során.
„Néhány olyan esettanulmányt is bemutatok – írja Bagdy Emőke könyvéről –, amelyeket csak szakember kollégáim ismerhetnek, ez idáig nem kerültek széles nyilvánosság elé. Eldöntöttem azonban, hogy kinyitom a titkok ajtaját, és behívom a pszichoterápia (sokszor misztifikált) világába azokat, akik érdeklődnek ez iránt.”
Bagdy Emőke méltán lett hazánk egyik legelismertebb pszichoterapeutája, előadásaival, könyveivel sok emberhez eljutott az elmúlt évtizedekben. Legújabb könyvében láttatni engedi a lélekgyógyítás intimebb helyzeteit. Ezekből a leírt pillanatokból kiderül: mennyire pontosan kérdező, a csendeket is méltányló gyógyító Bagdy Emőke.
Bagdy Emőke: Álmok, szimbólumok, terápiák, 2013
A könyv a Kulcslyuk Kiadó gondozásában jelent meg.