„Hátha valami kis mag marad a jövőre”

Csomós Miklós budapesti főpolgármester-helyettes szerint hazánknak nagy szüksége van a kézművesekre: arra, amit a magyar kultúráért, a tradíciók fennmaradásáért tesznek.
Kolumbán Zsuzsa babakészítő munkáját többen is jutalmazták. Csomós Miklós a Fővárosi Önkormányzat díját, Riczkó Andrea II. kerületi képviselő pedig az önkormányzat könyvajándékát adta át a népi iparművésznek, akinek babái bejárták a világot, Japántól San Franciscóig.

A 35 éve kerületünkben élő iparművész arra a kérdésre, hogy szebbnél szebb alkotásait játéknak vagy szobornak tekinti-e, nevetve azt válaszolta, hogy a gyerekeinek.
– Olyant szeretnék készíteni, amilyent bárki szívesen lát az otthonában, és amely emlékezteti őt a gyökereire. Másik célkitűzésem, hogy a gyerekek érdeklődését felkeltő, elfeledett népszokásokat jelenítsek meg. Hátha valami kis mag marad a jövőre – mondta. Kolumbán Zsuzsa azt is elmesélte, hogy édesanyjától, Szappanos Vilmától tanulta a babakészítés csínját-bínját, és hogy bízik benne: az (ugyancsak a kerületben élő) „egyszem” fia kislány unokával is megajándékozza, és akkor lesz kinek továbbadnia tudását. A 10-50 centiméter magas babákat tetőtől talpig ő készíti. Fejük porcelán, amelyre kézzel fest arcot. Az egyedi babák készítésekor hosszas előmunkálatokat végez. A Néprajzi Múzeumban kutat, ha pedig nem talál dokumentumokat, útra kel, és maga gyűjt a helyszínen. Időigényes feladat a ruhaanyagok beszerzése is. A miniatűrnél ez azért nem könnyű, mert léptékarányosan kell kicsinyíteni az anyag mintáját a baba méretéhez. Ha mindezzel megvan, körülbelül egy hétig tart, amíg a baba elkészül. Elsősorban turisták és külföldre utazók veszik az alkotásait, de vásárolt már tőle a Néprajzi Múzeum is. A legkisebb babák ezer forinttól kaphatók, határt pedig a megrendelő igényei – és pénztárcája  – szab. A borsosabb árú babákat arany, ezüst és igazgyöngy díszíti. Volt olyan díszmagyarba öltöztetett baba, amelyet királyi családnak ajándékoztak. Kolumbán Zsuzsának sok alkotása Japánban van, ott ugyanis nagy a babakultusz, babaünnepet is tartanak. Európai és magyar öltözetű babákat készít leggyakrabban, de szívéhez az utóbbi áll a legközelebb. 
Novák Zsófi Aliz

A kiállított babák és az általuk megformált népszokások

Közeleg augusztus 20-a, Kolumbán Zsuzsa innen merítette a kenyérszentelés témáját. Ilyenkor aratás végeztével aratóünnepet tartanak, ekkor viszik az új kenyeret megszentelni a templomba. A kenyeret tartó lányt az iparművész Sárköz vidéki viseletbe öltöztette.

Palóc népszokást, a májuskosár átadását mutatja be a két kisebb baba. Akkor adhat a fiú májuskosarat – amit régen ő maga font –, ha komoly udvarlóként tartják számon. Az 1800-as években a májuskosarat még a leendő anyós adta át. Ha nem volt erre hajlandó, az azt jelentette, hogy nem örül a házasságnak. Az 1900-as években már a legények ajándékozták. A kosár színének is jelentése van: fehér, ha abban az évben meglesz az esküvő, rózsaszín, ha a következőben, zöld, ha nemrég udvarolgat a fiú, és sárga, ha a kosarat a papa adja a kislányának. A kosarat az ablakba teszik, hogy a falu népe lássa: a lánynak udvarlója van. Palócföldön a mai napig tartják a szokást, virágboltokban lehet kapni a májuskosarat, amelybe általában hortenziát raknak.