Erdélyi emlékek Hidegkúton

Művei között sorakoznak musicalek, zenés játékok, színpadi kísérőzenék, dalok, sanzonok és számos filmzene is. Aldobolyi Nagy mindemellett színházi karmester, rendező, valamint a Súgó nélkül és Az idő vándorútján című verseskötetek szerzője.

Vendéglátónk lényegre törő, mégis vidám személyisége a vele találkozót visszarepíti az egykori táncdalfesztiválok színpadára, ahol akkoriban számos, sok esetben még ma is aktív énekes kezdhette el pályafutását. Mindennapos szakmai kapcsolatban volt – többek között – a legendás Tolnay Klárival, Páger Antallal, Domján Edittel, Szécsi Pállal, Korda Györggyel, Kovács Katival, Bodrogi Gyulával. Dalainak akkori szövegírói közül meg kell említenünk – a teljesség igénye nélkül – G. Dénes György, Mészöly Dezső, Romhányi József és Szenes Iván nevét.

E művészek karrierjük kiteljesedését részben Aldobolyi Nagy György szerzeményeinek is köszönhetik, hiszen muzsikái azonnal belopták magukat a hallgatóság szívébe, hol megkönnyezték, hol vidáman dúdolták azokat, de nem is kell múlt időt használni, hiszen ezek a művek ma is letaglózzák az embert. Ki ne emlékezne a Köszönet mindenért, A régi ház körül, Bocsánat, hogyha kérdem, a Charley nénje musicalből az Orchideák, a Liliomfi, az Óz a nagy varázsló, a Kerényi Imre által rendezett Léni néni és Stuart Mária, továbbá a Hull a hó a kéklő hegyeken, a Vihar után és az Engem csak a majom érdekel! című slágerekre. Tucatnyi filmzenéje közül közkedvelt a Pogány Madonna, a Hét tonna dollár, a Házasság szabadnappal vagy a Keménykalap és krumpliorr.

 

Izgalmas történelmi időkben, 1939-ben született Szegeden. Mióta lakik Budapesten, a II. kerületben?

A II. világháború idején, édesapám fiatal kora ellenére a Kolozsvári Egyetemen kezdett tanítani, a családdal a közeli Szamosújváron éltünk, ott voltam kisgyermek. Erdély második leszakadása után jöttünk Budapestre az itteni rokonainkhoz, a II. kerülettel szomszédos XII. kerületbe. Később, amikor elérkezettnek láttam az időt az otthonteremtésre, a fő vágyam egyedül annyi volt, hogy leendő életteremben egy kis Erdélyt érezhessek magam körül, mivel szamosújvári gyökereimet szellemileg éltetni, táplálni akartam továbbra is. Budapesti zeneakadémiai tanulmányaim után, az 1970-es években vettem meg ezt a hidegkúti, szívemnek oly kedves házat, amelyben most is élek. A közel százötven éves épület, a hatalmas, hűséges ősfák, a visszatérő mókusok, madarak, pillangók, a környék legzöldebb kertjének fekvése, szeparáltsága, békés csendje és hűs klímája a mai napig megadja számomra az erdélyi emlékeimhez való folyamatos kapcsolódást és mély kötődést.

 
Aldobolyi Nagy György

Amikor az Ön zenéjét hallgatom, belső képek áramlanak bennem, nagyon vizuális a dallamvilága. Képzeletben olasz főterekre repít, vagy éppen egy régi ház ablaka elé. Ez tudatos komponálási elem vagy belső, ösztönös késztetés?

Ez a készség szorosan összefügg korai olvasmányaimmal. Szüleim hatalmas könyvtárának köszönhetően rengeteg alkalmam volt az olvasásra. Képzeletben mindig más tájakon találtam magam, más-más szereplők, hősök életébe cseppentem. Mióta az eszemet tudom, játszadozom a ritmussal, a szavakkal és a rímekkel. Később a szegedi konzervatóriumban a zene szélesebb körű elsajátítása után elismeréseket is szereztem. Onnantól kezdve szakmailag folyamatosan ki tudtam teljesedni, a jó visszajelzések erősítették alkotói kedvemet. Akadtak, akik felfigyeltek az általam komponált dalokra, azokon keresztül eljutottam színházak színpadára, azt követően a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának tagja lettem, majd hívtak a kezdeti televízióhoz is. Nincs olyan nagyváros az országban, ahol ne játszották volna egy-egy zenés darabomat. Ezért is döntöttem úgy, hogy munkáim kéziratait az Országos Színháztörténeti Intézetnek ajándékozom, hogy később a kutatók és érdeklődők hozzáférhessenek. Online pedig több helyen, például a YouTube-on is rám találhatnak.

 

Örökzöld könnyűzenei szerzeményeit komolyzenei elemekkel emelte magas szintre. Jól felismerhetőek stílusjegyei és sokszínű hangszerelései.

Ezt a komolyzenei iskolázottságnak köszönhetem! Kezdetben Szegeden egy református, majd egy államosított általános iskolában kezdtem el egy öreg zongorán játszani. Ezt követően a Szegedi Zeneművészeti Szakiskolában tanultam zeneszerzést és klarinétot. 1962-ben a Zeneakadémia klarinét tanszékén szereztem kitűnő rendű művész–tanári diplomát és egyben zeneszerzői oklevelet. Egyre jobban tudtam tapasztalat útján vezényelni is, de leginkább a zeneszerzés vonzott. A táncdalfesztiválok főleg a fiatal, kezdő zeneszerzőket és szövegírókat keresték. A szervezők szándéka volt, hogy a magyar könnyűzenei alkotásokat beléptessék a jelentős nemzetközi szórakoztató irányzatok közé. A Táncdalfesztivál eredetileg a szerzők versenye volt, bár lassan az előadók versenyévé alakult át. A rádiónál és a televíziónál egyaránt jelentős tehetségek megismerésére és felkutatására számítottak. E tekintetben sikerre is vitték a többrészes programsort. A közvetítések idején kiürültek az utcák, mindenki a televíziót figyelte. Volt, amikor a lakosság a produkciókra az aktuális áramfogyasztással szavazott – mint akkoriban egyéb kvízműsoroknál is – ha valamely dalt vagy produkciót a közönség a legjobbnak ítélte, akkor az otthonokban felkapcsolták az összes lámpát, sőt sokszor még a rádiót és a porszívót is bekapcsolták, csakhogy erősebben voksolhassanak. Ha valami nem tetszett nekik, akkor pedig lekapcsoltak mindent. Központilag így mérhető volt a szavazatok erőssége. Ez az időszak minden tekintetben nagyon dinamikus, s egyben rendkívül romantikus szakasza volt a magyar könnyűzenei életnek. A publikum ma is élő zenére vágyik. Egyik ősi igényünk és közösségi kapcsolódási módunk az élő zene, élő ének. Ez kiállja az idő próbáját.

Aldobolyi Nagy György napjainkban is örömmel játszik zongoráján

Közel száz opusa után leül még néha a zongorához?

Igen! Hívogat a hangszer, zongorázom, ha lehet. Ám gyakran a magyar nyelvben rejlő különös szépség, ritmika, valamint dallamvilág is inspirál, megihlet. Nemrég jelent meg második verseskötetem „Az idő vándorútján” címmel, amely kifejezi alapvető életfilozófiámat: vallom, hogy minden alkotásnak az idő próbája adja meg a rangot.

Hiszem, hogy a művészeti ágak egy tőről születnek, s az idő szűri meg a tehetségeket. Egy rövid versemmel hadd szóljak most a lap olvasóihoz, ez esetben színpadi fények és technikai hangosítás nélkül!
Úgyis a küldő és a befogadó szív összhangja a fontos! Csak az működik jól, ami nem hamis.

/Adorján Éva/

 

Aldobolyi Nagy György:

Lehet…

 

Minek a forma?

Csak zene kell!

Minek a zene?

Beszélni kell!

Minek a beszéd?

Hallgatni kell!

Minek a hallgatás?

Álmodni kell!

Minek az álom?

Egyszer úgyis ÉBREDNI KELL!

(Zsennye, Alkotóház, 1999. augusztus 6.)