|
Kedves Szomszéd
A költő és a színes tinta2013. augusztus 9.
A Magyar Posta harmincezer példányban kibocsátott alkalmi bélyeggel köszöntötte Weöres Sándor születésének századik évfordulóját. Weöres Sándor és felesége negyven évig laktak a II. kerületben. A kisív tervezője, Nádi Boglárka első bélyeges grafikus a munkájáról a következőket mondta: „Amikor megkaptam a feladatot, rengeteget gondolkoztam azon, hogyan tudnék Weöres Sándorhoz méltót alkotni. Olyan bélyeget szerettem volna tervezni, amit, ha még élne, ő is szeretne. A Magyar etűdök kötet bevezetője adta az ötletet, amiben felesége a következő sorokat írta: »Ez a könyv ajándék. Én is ajándékba kaptam. Fiatal házas korunkban W. S. rajzolta és írta számomra, annyiféle tintával, ahányféle színt kapott. Ezért lett olyan tarka, mint a színes tojás.« […] Miután ezt elolvastam, már biztos voltam benne, hogy a kalligráfiát választom, és olyan szellemiségben kell megfestenem a bélyegeket, amilyen szeretettel ő illusztrálta és kalligrafálta a könyvet Károlyi Amynak.” Weöres Sándor és felesége negyven esztendeig lakott a második kerületben. A Törökvész útról 1972-ben költöztek a Muraközi utcába: „Elveszett otthonaink helyett teremtettünk egy közös otthont. Fű, fa, bokor, mind a mi ültetésünk.” Károlyi Amy saját elmondása szerint annyit álmodozott a házról, hogy végül valóra vált. "Apám többször vendégeskedett náluk: „Csöngetésemre Weöres Sándor jön ajtót nyitni, még mielőtt a zárba illesztené a kulcsot, a kapu rácsa közt rázunk kezet. Míg a kert végében álló ház felé ballagunk, betegségére panaszkodik. […] Sándor szívinfarktus utáni kímélő életmódja sok pihenést és kevesebb aktív tevékenységet, írást engedélyez. Zsörtölődik is miatta. […]” A költő idős korában, depressziósan így panaszkodott: „Betegeskedtem és unatkoztam: ez az egész élettörténetem.” Weöres Sándor gyerekversein mégis generációk nőttek fel. 1989. január 22-én hunyt el. Verrasztó Gábor |
|