"Szerencsés ember vagyok"

A pályáját éppen ötven évvel ezelőtt kezdő Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész mindig is a Duna jobb partján lakott, iskoláit is itt végezte, igazi budai polgárnak vallja magát. Szilágyi Tibor január végén a Marczibányi Téri Művelődési Központ vendége lesz, ahol egy kétszemélyes darabban lép majd a II. kerületi közönség elé. 

– Az Anna Gavalda Szerettem őt című könyvéből készült színdarabot fogjuk játszani Györgyi Annával. Az előadás, amely a Rózsavölgyi Szalon produkciója, nagy siker, több helyszínen, körülbelül ötvenszer ment már eddig. A színpadi adaptációt Szántó Erika televíziós dramaturg készítette, akivel már többször dolgoztam együtt. Éppen az unokájára vigyázott a lánya lakásán, amikor kezébe került a regény, majd felhívott, hogy olvassam el, mert ebből jó kis darabot lehetne csinálni. 

A történet alaphelyzetében az általam megformált figura vidékre viszi „felejteni” a menyét, akit elhagyott a férje. Egy éjszakán át beszélgetnek, elmesélik az életüket. És amíg a két ember sorsa kibontakozik, számtalan vitát, konfliktust, félreértést és megértést élhet át velük együtt a közönség. Nagyon felkavaró és sokakat megérintő előadás, amelynek női szerepeit – a meny szerepét, a feleségét és a szeretőét – mind egyetlen fantasztikus színész, Györgyi Anna alakítja. 

Játszott már Kecskeméten, Veszprémben, a Tháliában, a József Attila Színházban, a Nemzetiben, a Vígben, az Új Színházban, a Budapesti Kamaraszínházban. Mi hajtja mindig tovább?

Alapvetően hűséges típus vagyok – először is önmagamhoz, a családomhoz, a barátaimhoz és a szakmámhoz. Mindig szakmai szempontból döntöttem úgy, hogy új helyre szerződöm, vagy éppen szabadúszóként dolgozom. Engem mindig a jó színház vonzott, a jó műhely és a jó feladat. 

1965-ben végeztem a Színművészeti Főiskolán Almási Évával, Csomós Marival, Moór Mariannával, Balázs Péterrel, illetve a már sajnos eltávozott Kozák Andrással és Juhász Jácinttal együtt. Akkoriban kötelező volt két évre vidékre szerződni, ami nagyon jó iskolának bizonyult. Nekem az a kiváltság jutott, hogy még nem volt diplomám, de a Kecskeméti Katona József Színház csodálatos igazgatója, Radó Vilmos meghívott a Makrancos hölgy Petruchiojának szerepére. Három évet töltöttem Kecskeméten, majd egyet Veszprémben, ahol négy főszerepet is eljátszhattam, de mindenáron Pestre akartam jönni. Leghosszabb időt, tizenegy évadot a Vígszínházban töltöttem, ahová Várkonyi Zoltán szerződtetett, aki akkor már súlyos beteg volt. Nagyon szép időszak volt ez is, de úgy éreztem, tovább kell lépnem. Akkor kezdődött a szabadúszás, és a színészi feladatok mellett rendezőként is kipróbálhattam magam.

Mi volt az első rendezése?

Egy amerikai szerző, Ira Levin Veronika szobája című pszicho-krimije, amiben én magam is játszottam Moór Marianna, Eszenyi Enikő és Rátóti Zoltán mellett. Ezután Sík Ferenc kért fel, hogy rendezzem meg a Nemzetiben Romain Rolland Szerelem és halál játéka című művét, amelyből tévéjáték is készült. A Nemzetiben, majd Veszprémben rendeztem sokat, a legutóbbi rendezésem pedig a Játékszínben még most is futó darab: Jack Popplewell és Robert Thomas A hölgy fecseg és nyomoz című bűnügyi bohózata Vári Évával és Gálvölgyi Jánossal a főszerepben. Mára körülbelül harminc rendezés van mögöttem, amelyek óriási élményeket nyújtottak, de ettől még – maradva a kaptafánál – elsősorban színész vagyok.

Amellett, hogy játszik és rendez, könyveket is ír.

Az írás nálam egyfajta önkifejezési eszköz, de ettől még nem tekintem magam írónak. Két könyvem jelent meg eddig, most dolgozom a harmadikon, ami várhatóan tavasszal kerül majd a könyvesboltok polcaira. Az első könyvem Emlékszilánkok címmel egy verseskötet, amely a kitűnő író-költő Háy János szerkesztésében jelent meg. Az ebben szereplő verseket a 65. születésnapomra írtam meg, bennük van az egész életem.

Második, Gondolatmonológok című könyvem úgy született, hogy a Duna televízió készített velem egy portréfilmet, amelynek során végigjártuk pályám helyszíneit. Elkértem a teljes anyagot, mert értékesnek találtam, ennek alapján íródott a könyv első része. A második részben egy előadás alatti gondolataimat írom le. Arthur Miller Lefelé a hegyről című darabjában Lyman Felt szerepét több mint kétszázszor játszottam a Budapesti Kamaraszínházban. A könyvben szerepel a mű keresztmetszete, kiegészítve azokkal a gondolatokkal, amelyek segítenek előcsalogatni a Lyman szövegéhez kapcsolódó érzéseket.

 

Estéről estére, újra és újra elő kell csalogatnia az érzéseket?

Ötven éve vagyok a pályán, ez idő alatt 170–180 színpadi szerepet, köztük sok főszerepet játszottam. Az igazán nagy szerzők, köztük Arthur Miller is, olyan helyzetet tudnak teremteni, ami már sokszor önmagában elegendő ahhoz, hogy az ember átélje a figura lelkivilágát. A saját élmények és tapasztalatok, bánatok és örömök ehhez azonban nagyban hozzásegítenek, villanásszerűen egyszer csak felbukkannak az adott szituáció hatására. Persze nincs két egyforma előadás. A Deficit című Csurka-darab a Vígszínházban 380 előadást ért meg. Ilyen esetben nagyon kell vigyázni arra, hogy ne váljon mechanikussá a szerepjátszás, hogy tényleg estéről estére újjászülessen a figura. A színészet a tökéletes elmúlás, mert minden alakítás csak aznap estére érvényes.

Hogyan tervezi az új évet? Sok feladat vár Önre?

Nem akarok dicsekedni, de még most is több feladatom van, mint amennyit el tudok végezni. Dömölky János, akivel sokat forgattam már, de színházban még nem dolgoztunk együtt, rendezi Veszprémben Dürrenmatt A fizikusok című darabját, amelyben Newtont játszom majd, a Karinthy Színházban pedig Molnár Ferenc Olympiájában én leszek a Papa. Ha véletlenül van egy szabad estém, színházba megyek, nézem az előadásokat Magyarországon és külföldön is. Fontos, hogy tájékozódjam, hogy lépést tartsak, mert aki ezt nem teszi meg, óhatatlanul beszűkül.

Szerencsés ember vagyok, nincs bennem semmiféle hiányérzet. Megkaptam mindent az élettől. Eljátszottam mindent, amit nekem kellett eljátszanom, nagyszerű családom és barátaim vannak, akikkel jól érzem magam. Képzelje, még a Halhatatlanok Társulata örökös tagjának is megválasztottak. Hát kell ennél több?

Péter Zsuzsanna

Szilágyi Tibor: Gondolatmonológok – Élet, színház, élet

A 2011-ben megjelent könyv két részből áll. I. rész: Gondolatok életről, színházról. A szerző önéletrajzi visszaemlékezése gyerekkorától kezdve, visszatekintve a mögötte álló 45 színházi évadra. II. rész: Gondolatmonológok egy színházi előadás alatt. A szerző gondolatai előadás közben, mialatt Arthur Miller: Lefelé a hegyről című darabjában Lyman Feltet alakítja.

„Az írás, a gondolatok rögzítése számomra személyes igény. Sokáig nem volt különösebb megjelenési igényem. Mostanában már előhozakodom vele. Ez ugyanolyan kiélési forma, mint azonosulni egy szereppel. Ráadásul úgy gondolom, hogy őrületes szabadságot ad.”

****

Anna Gavalda: Szerettem őt. JANUÁR 31., 17.00, a Rózsavölgyi Szalon előadása a Marczibányi Téri Művelődési Központban (1022 Marczibányi tér 5/a). Szereplők: Györgyi Anna és Szilágyi Tibor. Színpadra alkalmazta és rendezte: Szántó Erika. A regényt fordította: Tóth Krisztina. Belépő: 2600 Ft, elővételben: 2200 Ft.