Az egyik leghálásabb feladat gyerekeket gyógyítani

Büszke különleges pólógyűjteményére, a rajzokkal díszített felsőket kis pácienseitől kapta ajándékba.

 

– A II. kerületben nőttem fel, az Ady Endre utcába jártam óvodába és általános iskolába is, édesanyám a mai napig ott lakik. Sokat fociztam a Papkertben. Pasaréten a Vasasban vívtam, mindig az 56-os villamossal mentem, aminek akkor még nyitott volt a peronja. Volt egy kedvenc pékségem a Retek utcában, minden reggel ott szereztem be a tízórai kakaós csigát. A Móricz Zsigmond Gimnáziumban érettségiztem.

Mikor döntött úgy, hogy a gyógyítás lesz a szakmája?

Állítólag már óvodáskoromban mondogattam, de nem emlékszem rá, hogy ilyen korán eldőlt volna. Az biztos, hogy gimnazistaként már az orvosi pályára készültem. A családomban egyébként nincs más orvos, anyukám könyvtáros, édesapám – aki sajnos már nem él – filozófiát tanított. 

Hogyan került a gyereksebészetre?

Szívsebésznek készültem. Ez mindig népszerű terület volt, de nem tetszett az ott tapasztalt rivalizálás. Egy barátomat a Madarász utcai gyermekkórházba hívták, de máshova ment, és engem ajánlott maga helyett. Több mint húsz évet dolgoztam ott, majd 2013 tavaszán kerültem a János kórházba. 

Nagy változást hozott az életébe?

Maga a munka nem sokban különbözik a korábbiaktól, viszont nagyobb a felelősség, hiszen én felelek az osztályért. Budán ez az egyetlen gyereksebészet, minden 18 évesnél fiatalabb akut és krónikus sebészeti és traumatológiai beteget ellátunk. Óbuda kivételével az összes budai kerület és a közép-nyugat magyarországi régió is hozzánk tartozik. 

A kórház felújítása évtizedek óta tervben van. Milyen a gyerekosztály állapota? 

Ez az óriási intézmény rengeteg feladatot lát el, valóban szükség lenne a felújítására. Maga a gyerekosztály és a gyereksebészet egy külön sziget a kórházon belül, odafigyelnek ránk. Az alsó szint több millió forintos felújítását – egy betegünk hozzátartozójának támogatásával – az alapítványunk finanszírozta néhány évvel ezelőtt. Megjegyzem, ma már Magyarországon a kórházak alapítvány nélkül nem működnének. 

A sürgősségi osztályok életét sokan televíziós sorozatok alapján képzelik el. A magyar kórházak élete hasonlít mondjuk a Vészhelyzet című amerikai  tévésorozat világához?

Hát még az amerikai kórházakéra sem egészen, hiszen egy-egy epizódba több hétre való tragédiát sűrítettek a forgatókönyvírók. Persze voltak a filmben valóságos elemek, a tízórás ambuláns várakozás reális Amerikában, hazánkban még szerencsére nem. Az viszont igaz, hogy azok az orvosok, akik komolyan veszik a hivatásukat, ritkán unatkoznak. 

Heti hány órát dolgozik?

A feleségem szerint túl sokat. Kötetlen a munkaidőm. Ha van dolog, itt vagyok, ha nem műtök, akkor megpróbálok az adminisztratív feladatok végére érni. A stabil otthoni háttérnek köszönhetem, hogy helyt tudok állni. 

Sok orvos nem szívesen foglalkozik gyerekekkel. Nagyobb kihívás őket ellátni, mint a felnőtteket?

Ha engem kérdez, akkor nem, sőt. Az egyik leghálásabb feladat gyerekeket gyógyítani. Sokan nem tudják ezt, de ha kipróbálják, rögtön rájönnek. Ezért van az, hogy amikor a rezidens lányaink, fiaink felnőtt osztályra mennek, gyakran mesélik szörnyülködve az élményeiket, és visszavágynak hozzánk. Ennek örülök, mert kell az utánpótlás. Visszatérve a kérdésére, a gyerekek fizikailag és lelkileg is sokkal erősebbek.

Hogy érti ezt?

Minden gyerek meg akar gyógyulni. Nagyon ritkán hagyják el magukat, de ha igen, akkor is gyorsan talpra állnak. Sokkal jobb a regenerációs képességük, mint a felnőtteké. Nincs nagy hiszti a gyógyulás körül, mint a nagyoknál, akik képesek egy műtét után hetekig feküdni. Ez alól én sem vagyok kivétel, simán kikészülök egy kis náthától, amíg a gyerekem egy nap alatt kiheveri. Hát ez a különbség. 

Azért nem lehet könnyű egy ijedt gyerekkel szót érteni…

Az ijedtség nyugalom hatására elmúlik. De a „cirkuszt” is lehet jól menedzselni, minden szülő tudja ezt. Három gyerekem van, bár már felnőttek, anno sokat segítettek abban, hogy a kisebbekkel megtaláljam a hangot. A szülőkkel kell okosan kommunikálni, hogy ők is megnyugodjanak, és jól reagáljanak a nehéz helyzetre, ami nekem sem megy mindig könnyen. Biztos, hogy nem célravezető, ha én is aggodalmat mutatok, ilyen nagyon ritkán fordult elő, de akkor tényleg óriási volt a baj.

Van olyan veszélyes tevékenység, amit szíve szerint betiltana? 

Azt hiszem, nincs. A szülő soha nem lehet elég gondos, ugyanakkor burokban sem tarthatja a gyerekét, mert annak is meglesz a következménye. Ahogy annak is, ha egy gyerek mindennap kimegy focizni, bicajozni. Igen, el fog esni. Azért az extrém sportok híve nem vagyok, a lovaglástól is félek. De elismerem, hogy mindegyiknek megvan a maga szépsége, utóbbi például jó tartást ad. Ezzel együtt érdemes mindent ésszel csinálni, és a megfelelő időben elkezdeni. Egy hároméves gyereket nem muszáj felültetni egy több száz kilós állatra, de ha már felültetjük, akkor legyen rajta védőfelszerelés.

Mi a legnagyobb siker ebben a munkájában?

Minden egyes gyógyulás. De nagy elismerés az is, amikor az egykori pácienseim hozzám hozzák a gyermekeiket. És az is boldogság, ha kapok egy ilyen pólót. (Büszkén a felsőjére mutat.)

Sok ilyen kincse van?

Az elsőt húsz évvel ezelőtt kaptam egy beteg sráctól, aztán sorra a többit, ma már egy egész szekrényem van tele velük. Volt olyan kis művész, akit csak ambulánsan láttam el, volt, aki a kórházban alkotott, és olyan is, aki később jött vissza egy pólóval.

Hogy fogadták a kollégák a pólós külsőt?

Tiszteletben tartják az infantilizmusomat, a gyerekek rajzai mindenkinek tetszenek. Hallottam már, hogy más kollégám is kapott rajzos pólót, úgyhogy remélem, divatot teremtünk, és előbb-utóbb minden gyerekorvos ilyet hord majd. Elgondolkoztam már azon, hogy amikor 65 évesen megyek vizitre, felvehetem-e a micimackós pólómat. Valószínűleg fel fogom venni.

Novák Zsófi Aliz

****

A Szent János Kórház gyerekosztályának forgalma

Naponta mintegy száz esetet lát el a kórház gyereksebészete. Tavaly 1200 gyereksebészeti műtétet, mellette 600 gyerek gégészeti műtétét végezték el, és mintegy 2500 gyereket vettek fel az osztályra. Évente összesen 31-32 ezer az orvos-beteg találkozások száma.