A kockás abroszos fogadók

A hajdani középkori Budát, ahogy arról már korábban szóltunk, nagy területű szőlőskertek vették körül. Ezekbe a polgárok szinte naponta kijártak dolgozni, vagy kiküldték napszámosaikat. Az a vidék azonban, amiről most cikkünk szól, már túl volt e szőlőskerteken, igazán városszéli területnek számított.

Ősi út fut az Ördög-árok mellett, amit már évezredek óta járhatnak emberek: ez fűzi fel ezeket a városrészeket. A Szépilona után az út elemelkedik a patak medrétől és a hegyoldalba kapaszkodik fel, majd a mai Shop Stop előtt elágazik Nagykovácsi, illetve Pest­hidegkút felé. Ezen az úton éppen három mérföldnyire esett a várbeli Bécsi kaputól a XVI. században az a vadászkastély, amely ugyan most Kurucles városrészhez tartozik, mégis történetében inkább Lipótmezőhöz, Nyékhez kapcsolódik.

A középkor híradásaiban szerepelt már egy majorság a Budakeszi felé térő út elágazásánál (amely talán nem a mai Szépilonánál, hanem inkább a mai Budenz út környékén lehetett). Itt lakott néhány évig Szilágyi Erzsébet, tán azért is, mert fia, Mátyás is itt, néhány száz méterrel feljebb építkezett (a mai Fekete István utca–Szerb Antal utca által bezárt területen). Az 1930-as években Garády Sándor tárta fel azt az épületegyüttest, amely a Hűvösvölgyi út mentén állt. Csodálatos hely lehetett: egy reneszánsz, lodzsás, árkádos kastély és mulatóház, kis tóval, kerttel, saját kápolnával (Nyék falu átalakított román templomával). Ulászló idejében élte virágkorát, nagy vadászatok, lakomák, közösségi események helyszíne volt, amit Mária királyné még évtizedek múlva is nosztalgikus hangon emlegetett.

A vadászháznak nem lett volna értelme vadaskert nélkül: az ott terült el az épületek lába előtt. Határvonalai szinte teljesen megegyeznek a mai Nyék városrész határaival. (Nyék egyébként egy középkori falu volt, de nem egészen itt, hanem inkább a mai Szerb Antal utca környékén terülhetett el, lefelé egészen a Kelemen László utcáig. A török korban ez is elpusztult.) A vadaskert fala a mai Völgy utca és a Hűvösvölgyi út közt futott, aztán a Kőhegy utca vonalában tartott a mai reptérig, majd onnan a Glück Frigyes, majd a Görgényi és Törökvész út vonalában érte el a Kapy utca vonalát, hogy onnan lefelé haladva nagyjából a Battai utcánál keresztezze a patakot. A vadaskertnek jól épített, hatvan centiméter vastag, kőrakásokkal megerősített fala volt, részben őshonos vadak, részben pedig telepített állatok népesítették be. Mátyás itt tartott oroszlánja a legenda szerint éppen aznap múlt ki, amikor a nagy király is örökre lecsukta szemét...

Szulejmán 1526-ban maga is vadászgatott pár napot a kertben idomított sólymaival, vadászgepárdjával. Utána Ferdinánd próbálta még rendbe tetetni, gondozni, de aztán a történelem viharai ezen a tájon is elsodortak mindent: a szép vadászkastély épületeiből csak romok maradtak, a vadaskertből pedig a fal töredékei – igaz, azok hosszan: Garády Sándor közel három kilométernyi falszakaszt tárt fel. A török korban és még utána is sokáig a természet foglalta vissza ezt a területet, és legfeljebb legelőként, kaszálóként hasznosították, vagy használták erdeinek fáját, makktermését. A régi térképek tanúsága szerint a XIX. századra azért egy kis szőlő ide is jutott, Nyék városrész hegyoldalába, és részben a laposra is.

A vidék csak később, a XIX. század második felében kezdett újra divatba jönni. Felfedezték az orvosok: így épült meg itt 1868-ra a lipótmezei tébolyda, jó félórányi járásra, azaz éppen megfelelő távolságra a várostól. De felfedezték a kirándulók is, akik a század elején a Balázs vendéglőbe, az 1820-as évektől pedig a lipótmezei vendéglőbe is betérhettek szomjukat oltani. Ahogy szaporodtak aztán a villák és nyaralók a környéken, úgy nyíltak sorra a vendégfogadók is: a Szépkilátáshoz címzett a mai Kondor úton (ahonnan akkoriban még valóban szép volt a kilátás a szemközti hegyekre), a Schüller, az Éden és a Holzspach a Hűvösvölgyi út mellett (és kissé már a Balázs vendéglőn túl a Wippner). A fogadósok üdülőket is nyitottak, ahol a tehetősebb pesti polgárok pihenhettek és töltődhettek a zöldben. „Tátra helyett Holzspach” – hirdette a korabeli szlogen: elég volt csak villamosra szállni, hogy vadregényes, levegős tájra jusson az utazó. Villamosa 1900 februárja óta van, és ez valóban bekapcsolta a város vérkeringésébe. 

A Balázs vendéglő kerthelysége generációkon át fogalom volt.

Igaz, még ekkoriban is külterület volt, amely télen elnéptelenedett; később pedig a kevésbé tehetőseknek lett állandó lakhelye. Aztán a villák a két világháború közt egyre inkább egész évben lakottá váltak, mert egyre nagyobb kincs lett a nyugalom, a jó levegő, a természet közelsége. Házak emelkedtek a II. világháború után Nyék városrészben is, Tormay Cécile írónő 1912-ben épített villáját követve. Az egykori fűrészelt mintás, svájci stílusú verandák, teraszok már sokfelé eltünedeztek, és az összes egykor nagyhírű vendégfogadó is a múlté, de azért e városrészeknek még mindig van egy sajátos, kicsit valóban a Kárpátok klasszikus üdülőhelyeire emlékeztető hangulata.

Viczián Zsófia