Olcsvári Olchváry Ödönné építkezése

Pasarét egyes részein már 1890-ben épültek lakóháznak is beillő nyaralók, a tömeges parcellázás akkor kezdődött meg, miután a főváros átszorította a pesti oldalra az itt működő téglagyárat. A telkeket sokan haszonszerzés reményében vásárolták fel, akárcsak az Olchváry család.

Olcsvári Olchváry Ödön (1851–1924) honvéd huszárezredes az Abaúj vármegyei Alsóolcsvár községben született régi, adományos birtokos családban. Huszonöt évvel fiatalabb felesége, Kapornay Rencsár Katalin (1876–1969) hamar megözvegyült, de fiaik, az építészmérnök Ödön és öccse – egyben építőmestere –, Jenő is jómódban éltek.

Ennek ellenére mindketten részt vettek az 1925-ös frankhamisításban, igaz, csupán futárként, Párizsba és Varsóba vitték ki bőröndben a hamis ezerfrankosokat, hogy átváltsák valódira, ám azonnal lebuktak. Mindössze pár hónap börtönbüntetést kaptak.

Karrierjüknek inkább használt, mint ártott botlásuk, a harmincas évekre két bérpalotájuk is volt, és édesanyjuknak legalább fél tucat telke Budán. Az Olchváry név olyan jól „csengett”, hogy le kellett védetniük a szélhámos nemesek és a névváltoztatók miatt.

Amikor pedig özvegy Olchváry Ödönné 1937 decemberében 23 265 pengőért megvette következő pasaréti „birtokát” a Magyar Általános Ingatlanbanktól, oda egyik Lenke téri bérlője, Tiefenbach József okleveles építőmester tervezte, és fia, Olchváry Jenő építette fel a család harmadik saját házingatlanát.

Érdekes módon a Torockó köz 2.–Torockó utca 17. számú saroktelken, a tűzfaluknál „összetapasztott” magasföldszintes, kétemeletes ikervillát két ütemben adták át, a bal oldali épületet 1938. szeptember 13-án, a jobb oldalit 1939. április 15-én.

Tiefenbach összesen tizennégy lakást alakított ki a bérházpárban. 6 kétszoba-hallost és 6 egyszobásat, mindegyikhez tartozott előtér, konyha, kamra, cselédszoba, fürdő, illetve erkély vagy balkon. A házmesterek szoba-konyhás lakásai a szuterénbe kerültek a mosókonyhák mellé, eredetileg négy mosdóval ellátott irodahelyiség és két garázs is szerepelt a terveken. A központi fűtést és meleg vizet két darab magyar gyártmányú Marabu-Cottage automatikus rendszerű gőzkazán biztosította.

Az első bérlők között olvasható vitéz Tarnóy Tibold nyugalmazott őrnagy, dr. Szűcs Zoltán fogalmazó, Gróf György gépészmérnök, Bujdosó Kálmán bádogos és szerelősegéd, Reé József, a Parcellázási és Ingatlanforgalmi Kft. képviselője, Rosenberg Iván magántisztviselő és Nagy Zoltán Sándor polgári iskolaigazgató neve is.

A Torockó közi sárga homlokzat mára erősen lepusztult, a társasház legismertebb lakója, Bitskey Tibor gyakran sétált a környéken Dorka nevű kutyájával. Juhász Réka, a Lechner Tudásközpont munkatársa írja a színművészről a Híres emberek Budapestje sorozatban:

„Nyílt titok volt, hogy napjában százasával kapta a szerelmesleveleket, ami nem csoda, daliás termete, sportolói múltja, kellemes megjelenése és szép hangja miatt komoly népszerűségnek örvendett a nők körében. […] Emellett szeretett hétköznapi emberként viselkedni, a pasaréti zöldségesnél éppúgy társalgott eladókkal és vásárlókkal, mint bárki más. […] életéből több mint hatvan évet töltött a II. kerületben, ahol 2012-ben díszpolgárrá is avatták.”                 

Verrasztó Gábor