Szobrok ébresztése

Ezek az idilli sorok 1944 júliusában szaladtak ki a riporter tollából, Budapest bombázásának legintenzívebb időszakában. A riporter a két évvel azelőtt, Shwoy Lajos székesfehérvári megyéspüspök által felszentelt Szentlélek-templomot látogatta meg, beszámolva a páratlan összefogással épült istenháza további épüléséről-szépüléséről, mely „az anyagi helyzethez mérten fokról fokra kerül kivitelre”.

A Máriaremetei út 34. alatti Remetekertvárosi Szentlélek-templom bejárata az elkészült két szoborral 1955-ben

Az egyházi építészet és művészet e becses alkotása ma már műemlék, és krónikáját – a gondolattól a felszentelésig és tovább – elolvashatjuk a templom nagyon informatív weboldalán (https://remetekertvaros.com/templomunk/). További búvárkodásra az ösztönzött, hogy volt alkalmam találkozni a bejárat felett őrt álló két Árpád-házi szent, Szent István és Szent László alkotójának, Pál Mihálynak fiával, a szintén szobrász, 86 éves ifjabb Pál Mihállyal. A hál’ istennek jó egészségnek örvendő mester egy montázsképet mutatott, melyen az eredetileg a bejárathoz tervezett további két Árpád-házi szentünk: Imre és Erzsébet is látható. Ezek helyét ma az a két négyzetes oszlop foglalja el, melybe a figurákat annak idején édesapja, idősebb Pál Mihály beleálmodta.
– Apám a meglévő két szobrot a helyszínen faragta – meséli ifjabb Pál Mihály. – Gyömrőről ingázott napi rendszerességgel Remetekertvárosba, ami 1944-ben már nem volt veszélytelen, többször szólalt meg útközben is a sziréna, s kellett óvóhelyre húzódnia. A háborús, majd az 1945 utáni körülmények nem tették lehetővé, hogy a templom tervezője, Kismarty-Lechner Jenő elképzeléseinek megfelelően Szent Imre és Szent Erzsébet alakját is megfaragja.

Id. Pál Mihály 1967-ben, gyömrői kertjében

A két elkészült szoborról a fent idézett cikk is megemlékezik, alkotójuk megnevezése nélkül. Alaposan átböngészve a korabeli sajtót – a templom építésének 1937-es pályázati kiírásától 1944-ig, csupán a Tér és Forma című szaklap ugyancsak 1944-es száma említi meg, hogy: „A főhomlokzat szobrait Pál Mihály mintázta, kettőt ezek közül, Szt. István és Szt. László figuráit már ki is faragta, míg Szt. Imre és Szt. Erzsébet hatalmas, befalazott kvarchomokkő tömbjei még várnak a művész vésőjére”. Ugorva az időben egy nagyot, a Magyar Építőművészet 2019-es száma azonban már újra a művész nevének említése nélkül jellemzi (érdekes módon) kubistának a meglévő szobrokat, és utal a két hiányzó alakra.

A tervek szerint így nézett volna ki a bejárat...

A Remetekertvárosi Szentlélek Plébánia templomának berendezésében, díszítésében neves művészek sora vett részt, mindannyiukat felsorolja a plébánia tartalmas honlapja, és megemlékezik Pál Mihályról is, aki azonban a két meglévő bejárati szobor mintázásakor még egyáltalán nem volt ismert, talán ezért kellett szinte nagyítóval keresnem a nevét a templomról tudósító más közleményekben. Ő ugyanis Szent István és Szent László megfaragásának idején fejezte be főiskolai tanulmányait. Fia szerint feltehetően mestere, Bory Jenő ajánlotta be a templom tervezőjének, Lechner Jenőnek, aki akkoriban szintén a Képzőművészeti Főiskola tanára volt.
Az 1971-ben, hatvanévesen elhunyt Munkácsy-díjas művész mintegy 25 köztéri szobor alkotója volt. Övé a Rákóczi út és a Károly körút sarkán lévő „órás házon” látható, közel négyméteres Orpheus-szobor, a Margit-szigeti Táncsics-portré, a soproni „Szívkórházban” a Testvérek című márvány kompozíció vagy a zalaegerszegi színház előtt a színházművészetet jelképező háromméteres férfifigura.

...és így néz ki jelenleg

Id. Pál Mihály még megérte, hogy négy gyermeke közül a legidősebb ugyancsak szobrászművész lett, később maga is Munkácsy-díjas és Gyömrő város díszpolgára. Ahogy arról a Magyar Nemzet 2000. március 14-i száma is hírt adott, a magyar államiság ezredéves ünnepi évében elfogadták ifj. Pál Mihály pályázatát a remetekertvárosi Szentlélek-templom kapuzatáról hiányzó Szent Erzsébet- és Szent Imre-szobor elkészítésére, tehát elnyert volna bizonyos állami támogatást, ám a szükséges, akkor mintegy kétmillió forintos teljes összeg előteremtésére nem volt lehetőség. A tervek, mint montázsfotónk is mutatja, ma is rendelkezésre állnak, a két kőhasábról – Michelangelo gondolatát kölcsönözve – csak a felesleget kellene lefaragni...