|
|
Séta a rejtett építészeti kincseink között
„Margit körút: az ismeretlen ismerős” címmel helytörténeti sétát szervezett a II. Kerületi Önkormányzat a hosszúlépés.járunk? csapatával közösen szervezett, fővárosi támogatással.
A II. Kerület Napja rendezvénysorozat nyitó eseménye volt a „Margit körút: az ismeretlen ismerős” elnevezésű helytörténeti séta, amit az önkormányzat a hosszúlépés.járunk? csapatával közösen szervezett, és ami fővárosi támogatással valósult meg. A nagy érdeklődésre tekintettel az eredetileg tervezett 22 séta helyett 30 alkalommal 30 csoport ismerkedhet meg Bel-Buda történetével és ikonikus épületeivel.
Az első sétát Őrsi Gergely polgármester vezette, aki nagyszerű idegenvezetőnek bizonyult; nemcsak a múlt eseményeit, városrészünk legendáit, építészeti és kultúrtörténeti érdekességeit osztotta meg hallgatóságával, de – elsősorban a Margit-negyed program kapcsán – bepillantást engedett az önkormányzat jelenlegi munkáiba és terveibe is.
Mansfeld Péter park
Csoportunk a Mansfeld Péter parkban találkozott, amit a környéken lakók korábban Veronikának hívtak. Az elnevezés az egykor itt állt Veronika-kápolnára utalt (archív képünk a 21. oldalon), amely a II. világháborúban megsérült (később le is bontották), ahogy a korábban itt található stációk is megsemmisültek egy bombatámadás során. Őrsi Gergely mesélt arról is, hogy az itteni szőlőkben vezetett utak alapján alakították ki a mai utcákat, ezért U alakú a legtöbbjük, illetve arról is, hogy a park jelenlegi névadója a közelben lakott, a róla készült szobor 2004 óta áll a kis téren.
Gül Baba utca és a türbe
Sétánkat Buda egyik leghangulatosabb és egyik legmeredekebb utcáján, a Gül Baba utcán folytattuk. A polgármester az utca szépsége mellett arra is felhívta figyelmünket, hogy a házak előtt nincsenek szemetesedények: ez Buda egyetlen utcája, ahová nem megy be a kukásautó, a lakóknak az utca alján álló konténerbe kell lehordaniuk a hulladékot. A felújított türbét lentről tekintettük meg, idegenvezetőnk a történetét és az egykori dervis legendáját is elmesélte.
Lukács fürdő
Amíg átsétáltunk a fürdőhöz, Őrsi Gergely mesélt a Frankel Leó út túloldalán található Malom-tóról, a sajnálatos módon bezárt étteremről és Magyarország legnagyobb víz alatti barlangjáról, a Molnár János-barlangról, amelybe csak különleges engedéllyel rendelkező búvárok mehetnek be. Megtudhattuk, honnan származik a Felhévíz elnevezés, és hogy már a régi rómaiak is ismerték az itteni gyógyvizet és annak áldásos hatásait. A fürdőhöz kerületünk egyetlen, sárga keramitkockával burkolt közterületén keresztül jutottunk el, meghallgatva azt a legendát, miszerint a Szent Lukács elnevezés nemcsak a gyógyító szentnek köszönhető, hanem annak a korábban, a fürdő épülete helyén lévő kisebb méretű meleg vizű tónak, amit a barlangok miatt lukas fürdőnek is neveztek. A belső kert platánfái alatt egy kicsit megpihentünk, miközben a polgármester két, a helyhez kötődő irodalmi részletet olvasott fel Ottlik Gézától, illetve Nádas Pétertől. Rajtuk kívül még számos lelkes híve volt és van a fürdőnek és gyógyvizének, aminek kézzelfogható bizonyítékai a falat borító hálatáblák: találtunk közöttük 1899-ből és 2011-ből származót is.
Margit körút
A Frankel Leó útról a Török utcán keresztül sétáltunk át a Margit körútra. Bár nagy volt a zaj, egy csendesebb helyen Őrsi Gergely beszélt a Margit-negyed programról, a Török utcai könyvtár előtt található kis tér megújítását célzó közösségi tervezésről és megmutatta díszpolgárunk, Kertész Imre emléktábláját. De felidézte a múltat is, az egykor Bécs felé vezető országút átalakulását, a Bauhaus térhódítását.
A „dugattyús” ház
A Bauhaus egyik legszebb példája az úgynevezett dugattyús ház a Margit körúton, amely a benne található, henger alakú liftpárnak köszönheti elnevezését. A H alakú épületet Weiss Manfréd építtette, és a maga korában igazi luxus bérpalotának számított. A természetes fényben úszó lépcsőházat, amelyben nem egyszer forgattak filmet, mi is megcsodáltuk.
A polgármesteri hivatal és a légoltalmi pince
Sétánk a Papkerten keresztül vezetett tovább, ahol most parkoló, focipálya és kutyafuttató található. Az országúti ferences templomhoz valóban tartozik szépen ápolt kert, ahová csak a kerítésen keresztül lestünk be, miközben a polgármester mesélt a kolostor XIII. századba visszanyúló történetéről, valamint a most zajló építkezés alkalmával felszínre került régészeti leletekről. A hivatal épületét csak kívülről néztük meg, de múltjáról, amikor pártházként, majd tanácsházaként szolgált, történeteket és korabeli fényképeket is kaptunk. Igazi kuriózum volt a légópince megtekintése, ahol a dohos, hűvös levegő mellett az ötvenes, hatvanas évekből származó „ereklyék” várták a belépőt. A pince jelenleg zárva van, funkciójáról később, a közösség bevonásával szeretne dönteni az önkormányzat.
Regent-házak
A Mechwart liget mellett elsétálva megnéztük az egymással szemben álló ikerépületeket, amiket Regent-házaknak hívnak, bár eredetileg Regent- és Szomjas-ház volt az elnevezésük. Őrsi Gergely elmesélte a Regent-ház tragikus történetét, és azt, hogy a mai napig tisztázatlan, hogy a menekülő németek robbantották-e fel vagy bombatámadás miatt dőlt romba a ház, amelyben a németek korábban lőszerraktárat alakítottak ki. A robbanáskor az óvóhelyen több mint kétszáz ember tartózkodott, aki a romok alatt lelte halálát.
Átrium
Sétánk utolsó állomása a Kozma Lajos tervei alapján szintén Bauhaus stílusban épült Átrium volt, ami 1935-ben 800 fő befogadására alkalmas moziként nyílt meg – ma 236 fő a befogadóképessége. A polgármester külön érdekességként említette, hogy a most is domináló narancssárga-fekete színvilágot még Kozma álmodta meg, ami akkoriban igen merész elképzelés volt. Őrsi Gergely mesélt a Május 1 moziról, ami a rendszerváltás után visszakapta az Átrium elnevezést. Az ingatlant egy mecénás házaspár vette meg és adta át ingyen a színházi társulat részére azzal, hogy tartsa fenn magát. Mivel ez ma Magyarországon nem lehetséges, jelenleg az önkormányzat is támogatja működését.
Bónusz
Bár városi túránk a színháznál véget ért, idegenvezetőnk mesélt még Buda történelmi emlékekben leggazdagabb teréről, a közeli Széna térről és az ott folyó átalakítási munkákról. A beruházás kapcsán könyv is készült A Széna tér – egy történelmi tér címmel, amit hamarosan a szélesebb közönségnek is bemutatnak.
|
| |