A Magyar-villa

A nagy lakószoba

A Berkenye utcában álló Magyar-villáról számtalan cikk jelent meg felépítése után, rengeteg korabeli fényképpel. Tervezője, Kozma Lajos a korszak egyik legsokoldalúbb építésze volt és a villa fotóit nézegetve azt érezzük, hogy hiába majdnem kilencvenéves az épület, annyira letisztult és időtlen a stílusa kívül-belül, hogy bármelyik pillanatban szívesen beköltöznénk.

A Rózsadomb sokat változott az elmúlt században, a legtöbb lakóházat szinte lehetetlen fotózni a sűrű beépítés és a fák miatt: a Magyar-villa épületének formája a Berkenye és a Pajzs utca sarkáról látszik a legjobban, onnan is inkább télen, amikor a lombok nem takarják el. Más életérzés lehetett ideköltözni akkor, amikor a többség még csak nyárra bérelt itt házat, hogy a meleg hónapokra elvonuljon a belváros zajától. És a fák lombja sem kellett, hogy a kíváncsi tekintetek elől jótékonyan eltakarja a teraszon vagy a nappali ablakai mögött zajló életet, hiszen sokkal kevesebb volt a járókelő. S hogy milyen volt a kilátás innen a harmincas évek végén? Kozma szavaival „az ebédlő, lakószoba és a nappali-háló széles üvegfelülettel néznek délkeletre a fényben úszó városra”.

A Berkenye utcára néző homlokzat

Az építészről

Kozma Lajos (1884–1948) építész, iparművész és grafikus. Párizsban Henri Matisse-tól tanult festeni. Lajta Béla irodájában is dolgozott, az 1910-es évek elején több épületének homlokzati díszeit, berendezési tárgyait ő tervezte. Mindennel foglalkozott, ami képző- és iparművészettel kapcsolatos: bútorokat, könyvborítót, fogorvosi rendelő berendezését, kiállítási pavilont vagy családi házat tervezett, hol szecessziós, biedermeier, hol nemzeties-magyaros, barokk, vagy éppen art deco stílusban. Ahogy magáról írta „jöttek jó emberek és rendeltek nálam könyvet, bútort, lakást, házat.”
A húszas évekbeli munkáit elnézve nehéz elhinni, hogy a neobarokk és a népies motívumok szerelmese, aki látszólag sokáig ellenáll az új stílus bűvöletének, 1930 körül beadja a derekát, és a mára már elpusztult Divatcsarnok homlokzati munkájával „modernizálódik”. És bár Kozma nem járt a Bauhausba, mint Molnár Farkas, sőt, valójában nem is követte szigorúan a modernista építészet alapelveit, mégis ezek az épületei lettek a legismertebbek. Amikor a Berkenye utcai ház tervezésére megkapta a megbízást, már számtalan családi ház felépült a tervei nyomán Budán, kezdve két lakóházzal a Napraforgó utcai kísérleti lakótelepen, a Hankóczy utcai Havas-villával, de említhetnénk a Herman Ottó úti Klinger-villát is. Legismertebb munkája máig az Átrium mozit magában foglaló épület a Margit körúton.

A terasz mögött a télikert látszik, balra a lakószoba

Az építtetők

Magyar Lajos 1936 júniusában vásárolta meg a Berkenye és a Pajzs utca sarkán álló telket 17 ezer pengőért és nejével, Eisler Erzsébettel Kozma Lajost bízták meg egy két lakásból álló családi villa terveinek elkészítésére. 
A Magyar család a Garas utcából költözhetett ide, azelőtt pedig Újlipótvárosban lakott, ahol a családapa cége működött. A Magyar Lajos Gépszíj- és Műszaki Bőrárugyár története igazi sikertörténet. Amikor megalakult, 1920-ban, mindössze három munkást foglalkoztatott, majd pár év alatt Magyar felvirágoztatta a céget. Kiváló termékeinek köszönhetően megkereste őket egy neves hamburgi vállalat, ezután részvénytársasággá, az üzem gyárrá alakult át és a Katona József utcában működött. Megmosolyogtató részlet, hogy Magyar Lajos Hamupipőkéhez hasonlította első számú terméküket, a gépszíjat, őt idézve „Mennyi munkát végez és milyen fontos a szerepe, mégsem becsülik meg eléggé, (...) csak statisztának tekintik. Pedig helyes megválasztása, kellő méretezése jelentékeny megtakarításokat eredményez a racionális üzemekben. Ehelyett rajta takarékoskodnak. (...)  A mesében azonban befejezésül el kell jönnie a királyfinak. A mi mesénkben ilyen királyfi az élet, a verseny.” Magyar és Kozma kapcsolata egészen biztosan nem ért véget a családi villa tervezésével, hiszen később több évben is Kozma készítette el a cég modern stílusban készült kiállítási pavilonjainak terveit.

Kozma Lajos terve Magyar Lajos cégének kiállítási pavilonjához. BME textilipar, 1937. ADT

Be- és kiköltözés

A Berkenye utca 19. szám alatti új családi házban két négyszobás lakást alakítottak ki, egyet az alsó szinten a tulajdonos és felesége részére, míg a felettük lévő szintre egyetlen lányuk költözött családjával. Használatba hivatalosan 1937 májusában vehették. Magyar Klára első férje dr. Kaufmann Aladár röntgenorvos volt, ők fiúgyermekükkel költöztek új lakásukba. A gépszíjgyáros Magyar Lajos még a vészkorszak előtt, 1942-ben elhunyt hosszú betegség után. A háború alatt Thassy Jenő lett a család egyik közeli barátja, aki megmentette az ingatlant a rekvirálástól, amikor a Gestapo rá akarta tenni a kezét. Visszaemlékezéseiben többször említi Magyar Klárát és édesanyját, Erzsi nénit. Ők a villát a zsidótörvények miatt 1944 nyarán kénytelenek voltak elhagyni, hogy egy darabig a Szent István körút egyik csillagos házában húzzák meg magukat. Magyar Lajosné később a Sophianumban, egy zárdában bujkált, Klára egy hadikórházban lett takarítónő, férje egy rendházban rejtőzött el. A házaspár később elvált és az államosítás után Magyar Klára édesanyjával bérlőként próbált visszatérni a Berkenye utcába, így – bár másokkal osztozva –, de mégis „otthon” lehettek, sőt később a tulajdonjog egy részét is visszaszerezték. Rajtuk kívül sokáig élt itt Strauss Sándor építőmester, a villa kivitelezője, Hámor István építész, akinek a neve az egyik átalakítás tervrajzán köszön vissza és Kolozsvári Grandpierre Emil író.

A Pajzs utca felőli homlokzat a félhengeres lezárással

Az épület

A háromszintes – alagsor, földszint és első emeletből álló – villa két négyszobás lakása között csak annyi volt a különbség, hogy az alsó lakás terasza hosszabb és szélesebb volt, mivel az első emeleti lakás teraszán télikertet alakítottak ki, a terveken Kozma által „virágablakként” jelölve. Az alagsor tervein a házmester lakása, garázs, mosókonyha, szárító- és vasalószoba, pincék, raktárak látszanak.
A két felső szinten lévő lakás legnagyobb, központi helyisége az ebédlővel egybeépített, közel 70 négyzetméteres L alakú lakószoba volt, amely a teljes alapterület 45 százalékát foglalta el. Ez lett a lakás szíve és e köré csoportosultak a sokkal kisebb alapterületű kiszolgálóhelyiségek úgy, hogy a praktikus szempontokat is szem előtt tartva az egyes helyiségek megközelítése, elérési útja a leggyorsabb legyen. Az új felfogású, modern lakások tervezői számára fontos volt a téralkotás, így a külön ebédlő, nappali és lakó-hálószoba helyett tulajdonképpen egy hatalmas, egybefüggő, majdnem húsz méter hosszú helyiség több funkciót látott el. A nappali tartózkodásra szánt részt és az ebédlő terét egy modern tolóajtóval lehetett leválasztani a hálótól, a kanapéágy pedig azért volt jó megoldás, mert a hálórészt is fogadásra alkalmassá tette, ha arra volt szükség.
A fényviszonyok tökéletesek, ezt a város felé néző, délkeleti tájolású, nagyméretű ablakok biztosítják. Ezzel szemben a tágas központi helyiség a nyugati oldalon az eredeti tervektől eltérően ablakok nélküli fallal, félkörívben lett lezárva. Az ellentétek az épület tömegformálásában jelennek meg a legfeltűnőbben: a fokozatosan előrelépő, nagy nyílásokkal és teraszokkal tagolt, az alsó szinten terméskővel burkolt délkeleti homlokzat mellé a nyugati oldalra egy ablaktalan, zárterkélyszerűen kiugró félhengeres lezárást választott a tervező. A tömegeket gondosan kiegyensúlyozva, a Berkenye utca felé néző homlokzatot erős vízszintes, a Pajzs utca felőlit pedig erős függőleges hangsúllyal rajzolta meg.
A villa belsőépítészeti kialakítása és berendezése is Kozma munkája, a nagyméretű nappali fehér falai mellé alacsony szekrényeket és kanapéágyat tervezett, a kisebb kiszolgálóhelyiségekbe beépített bútorokat és élénkebb színeket választott. A külső vakolat eredetileg is fehér volt, a vasrácsok az építész feljegyzése szerint kékes-szürkés-zöldes színűek voltak.

A háború után...

Budapest ostroma alatt a tető több találatot kapott, a felső emeleti lakás egyes részletei elpusztultak. A födémet a háború után kicserélték, majd a nagy lakásokat megosztották, és bár ezek az átalakítások a ház külsején is nyomot hagytak, összességében a Thassy Jenő leírásában „kitűnően épített luxusvilla” amely „erődnek is beillett”, szépen őrzi a formáját. Amikor a kilencvenes évek végén részletes tanulmány készült az épületről, Magyar Klára még ott élt, a lakásban még álltak az archív fényképeken is látható bútorok és berendezési tárgyak, feltehetően élete végéig ragaszkodott régi otthonához.    

Fonyódi Anita