Egy hiteles, finom, női hang

Nevét sokan ismerik műfordítóként, de saját verseskötetéből is több megjelent. Női alkotóként új hangot hozott, de mindig kerülte a rivaldafényt: az éppen száz éve, 1926. július 3-án született egykori szomszédunkra, Rab Zsuzsára emlékezünk. A költőnő – sok más kerületi hírességgel együtt – az Élt egyszer Budán... kötetünkben is szerepel, jelen cikk a könyvben megjelent életrajz alapján készült.

Rab Zsuzsa Pápán született, itt is végezte iskoláit, és még középiskolás volt, amikor napvilágot látott első verseskötete, a Fény felé. Oroszul édesapjától tanult meg, aki harcolt az első világháborúban, majd Szibériába került hadifogságba, ott sajátította el a nyelvet. A II. világháborúban az ő pápai otthonukba szállásolták be a szovjet tiszteket, katonákat. „Esténként édesapám köré gyűltek, csöndesen beszélgetett az első világháború a másodikkal. Én, miközben a kályha mellett kötögettem, hallgattam az olvatag, lágy nyelvet, és egy-két hónap múlva, lassanként arra lettem figyelmes: nagyjából értem, miről folyik a szó. Mint apró mécsek a sötétben, úgy gyulladoztak ki, értelemmel telítetten, az addig ismeretlen szavak” – emlékezett vissza a költőnő az orosz nyelvvel való megismerkedésre.

Rab Zsuzsa 1965-ben otthonában

1949-ben végzett a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar–orosz szakon. Neve 1955-ben a Magyarországon addig szinte teljesen ismeretlen Jeszenyin költeményeinek fordításával vált ismertté. Az oroszon túl az akkori Szovjetunióhoz tartozó nemzetiségek (pl. baskír, kazah, örmény, grúz, vogul, lett, litván, észt) irodalmának termékeny, tartalmi és ritmikai szempontból is hű tolmácsolója volt, de sok más nyelvből is fordított, több tucat kötetnyi műfordítást hagyott hátra. Két éven át dolgozott az észtek nemzeti eposza, a Kalevipoeg fordításán, amely végül 1985-ben került az olvasók elé. Ő ültette át Andersen meséit magyarra. Életműve páratlanul gazdag, a verseken túl száznyolcvan prózai művet is lefordított magyarra.

Később saját verseskötetei is megjelentek, amelyekben egy érzékeny, női líra szólal meg. Munkásságát kétszer ismerték el József Attila-díjjal, 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével jutalmazták életművéért.

1956-ban kötött házasságot Kormos István költővel, 1958 tavaszán költöztek Budára, a Lóczy Lajos utca 5. szám alá. A rendszerető, fegyelmezett munkatempóban rendkívül sokat dolgozó írónővel ellentétben férje inkább bohém természetű volt. Kormos itt írta meg a népszerű Vackor-mesekönyvet. A férj 1962 nyarán megismerkedett egy magyar–francia nővel, és 1963 májusában vele távozott Franciaországba. Több mint fél év után tért csak vissza Magyarországra, majd 1964 májusában hivatalosan is elváltak. Kormos átengedte Rab Zsuzsának a közös lakást, így ő maradt és haláláig itt élt Törökvészen.

Második férje Csanádi Imre költő volt, tőle 1970-ben vált el. 1979-ben kötött házasságot Rassy Tibor néprajztudóssal. Férje 1996-ban bekövetkezett halála után nem sokkal a költőnő agyvérzést kapott, fél oldala lebénult, írni sem tudott. 1998-ban, 71 évesen hunyt el.

Lóczy Lajos utcai, kétszobás otthonában gyakran fogadott vendégeket, így többen is megörökítették az ódon hangulatú lakásbelsőt, az orosz vonatkozású dísztárgyakat és a rengeteg (gyakran neki dedikált) könyvet, amely körülvette az írónőt. „Jó barátja Vinokurov, Jevtusenko, Voznyeszenszkij, Mezskrov és még ki tudja, hányan. Amikor Budapesten járnak, egyszer sem mulasztják el felkeresni a Lóczy Lajos utcai házat, ahol a barátságos otthon specialitásával, túrós pogácsával fogadja vendégeit a ház asszonya, aki hidat ver köztük és a magyar olvasók között” – lelkendezett egy korabeli cikk Rab Zsuzsáról.

„A nyolcvanas évek második felében – telefonunk ekkor még nem volt –, egy forró nyári napon azért küldött expressz levelet nekem, hogy meghívjon egy kis őszibarackszüretre – emlékezett rá vissza Petrőczi Éva 2023-ban. – A félig elvadult Lóczy Lajos utcai kertben ugyanis éppen akkor hozott dús termést a mecsekalji gyerekkoromból jól ismert, »régimódi«, azaz zöld húsú gyümölcsöket kínáló őszibarackfa. És azt az én akkor még kicsiny gyerekeimnek szánta arra, hogy főzzek belőle nekik finom lekvárt. Így is történt.”

Emléktáblája pápai szülőházán található, Törökvészen csak egykori szomszédainak emlékezetében él.

Viczián Zsófia