|
Helytörténet
     
Társasház és családi villa2024. március 9.
Kettő az egyben. A Pasaréti út 7. szám alatt nyíló, modern stílusú, háromszintes társasházat Molnár Farkas életművének csúcspontjaként emlegetik.  A Pasaréti út 7. bejárati ajtaja az 1930-as években Ha gyalog járunk arra, és befordulunk a Trombitás út sarkán, azt is látjuk, hogy a ház sarkához építve egy különálló, alacsonyabb, hasonló stílusú épület csatlakozik. A saroktelekre, a dr. Pekanovich István számára készült társasház mellé ugyanis még egy kétszintes villa tervét készítette el a tervező dr. Bajai Ernő részére. A korabeli leírásokból az is kiderül, hogy a villa az eredeti terveken alig érintkezett a másik épülettel, az íves összekötést a hatóság írta elő.
Molnár Farkas feladata nemcsak a környék egyik legértékesebb saroktelkének gazdaságos beépítését, hanem a lakások értékesítését is magában foglalta, és mivel ez utóbbit még az építkezés előtt meg kellett kezdenie, olyan megoldást keresett, ami ad valami pluszt a lakáskeresőknek és „az építtetők egyik legmélyebben fekvő igényét elégíti ki”. Itt ez a tágas és különösen széles helyiségeken kívül a lodzsák egymástól való teljes elkülönítése volt. Az eredeti terveken „társas villa”-ként feltüntetett ház Pasaréti úti homlokzatán Molnár a lodzsákat a virágládákkal együtt sakktáblaszerűen osztotta el. Ez a kialakítás a mai napig megmaradt, a műemléki védettség feltehetően megakadályozta az esetleges változtatásokat. De arra is gondolt, hogy a falfelületek borús időben is elváljanak egymástól, így a homlokzati felületeket felváltva fehér és halvány világoskék színűre vakolták. A Pasaréti útra néző társasház mindhárom emeletén egy négy- és egy háromszobás, az alagsorban két garzonlakást alakítottak ki, a különálló Trombitás úti villa eredetileg egy kétszintes lakást foglalt magában. 1936-ban, Az Est című lapban megjelent hirdetésben Buda legszebb telkén, „tökéletes kivitelű társasházban” hirdettek eladó luxuslakásokat külön kertrésszel, minimális közös költséggel, vastag betűvel szedve, hogy „gyönyörű kilátással”. A Pasaréti útra a lakószobák, míg a túlsó oldalra a háló-, fürdő-, cselédszobák és a konyhák néztek. És ha a kilátást a mai viszonyok között nem is gondolnánk páratlannak, hiszen nem foglal magában lélegzetelállító dunai panorámát, és a Pasaréti út forgalma is minden bizonnyal nagyobb lett az elmúlt kilencven évben, a homlokzat kiképzése és az utcáról nem látható, belső részletek mindenképpen egyedülállóvá teszik az épületet. A társasház egyik különlegessége az előcsarnok oldalfalán látható, színes üvegburkolattal készült, az építésznek egy korábbi, absztrakt-konstruktivista festményét reprodukáló kép. Ha megfelelő szögből süt a nap, a bejárati ajtó kör alakú, színes üvegbetétjein keresztül mesés fényhatás érvényesül. A Trombitás úti épületben egy másik rendhagyó megoldást alkalmazott Molnár. A szintek közti belső közlekedésre szolgáló lépcsőt egy S alaprajzú ajtó átnyitásával és egy három méter átmérőjű, félkörű tárcsa átfordításával a lakótértől teljesen leválaszthatóvá tette. De nézzük, kik voltak az épületek megrendelői, és milyen részletek utalnak ma is rájuk. A földszint tervén a nagyobb lakásban egy orvosi rendelő látszik, talán ez készült a megbízó, dr. Pekanovich István orvos, egyetemi magántanár, az Országos Társadalombiztosító Intézet tüdőbetegkórházának igazgatója számára. Az orvosprofesszor egy kollégája lányát, Okolicsányi-Kuthy Editet vette feleségül, az ingatlant is közösen vásárolták, és adták el a tulajdonjog egy részét 1936 júniusában dr. Bajai Ernőnek és nejének, akik a különálló villát vették birtokba. Az építkezés 1937-ben fejeződött be és maga a kivitelező építész, Poros István is vett itt lakásokat, nevét Molnár Farkaséval együtt a Trombitás úti homlokzaton örökítették meg. Pár évvel később Bajai egy sokat foglalkoztatott tervezővel, Vincze (Weiss) Pállal készíttette el a villa modern stílusú berendezésének terveit, ezeket a mai napig végig lehet nézni az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében.
De az sem véletlen, hogy dr. Pekanovich István éppen az akkori idők leghaladóbb szellemű építészét, Molnár Farkast kérte fel a munkára. Molnár ugyanabban az évben készítette el Fischer Józseffel a Pestújhelyi Munkáskórház személyzeti épületének terveit (a mai Pestújhelyi út–Adria utca sarkán, jelenleg erősen leromlott állapotban), és az orvos pont ennek a kórháznak volt a megbízott igazgatója. És míg a tuberkulózis elleni küzdelem élenjáró harcosaként emlegetett dr. Pekanovich István után kutatva többnyire orvosi folyóiratokban megjelent cikkei és tanulmányai érhetők el a közportálokon, a villát építtető Bajai feltehetően mozgalmas társasági életet élt, az ő életéről sokkal több információ található. Dr. Bajai Ernő okleveles vegyészmérnök, szénnagykereskedő, a Pécsi Kőszénbánya Rt. igazgatója, miután az I. világháborúban a szerb és az orosz fronton önkéntesként harcolt, életmentésért és bátorságáért ezüst érdemkeresztet kapott. Kiváló sportember volt, úszott, az evezősegylet elnöke, a bajai sakk-kör tagja volt, és a harmincas években egy Chrysler gyártmányú gépkocsival közlekedett. Bajáról költözött Budapestre, és a villát minden bizonnyal feleségével, Kabdebó Margittal és két gyermekükkel vették birtokba. Dr. Bajai Ernő foglalkozására tesz utalást a Trombitás úti épület bejárata melletti falon látható, Molnár vázlattervei alapján készített dombormű. A csákánnyal a kezében ábrázolt bányász és a másik, nyúlánk fiatalember alakja az építész barátjának, Boda Gábornak az alkotása. Fonyódi Anita
|
|