Vezérigazgatók otthona

Molnárok és Gazdák Rt. igazgatójának és feleségének, Rosenfeld Alice-nak 1912 tavaszán. A házaspár a kor felkapott fiatal építészét, Ágoston Emilt (1878–1921) bízta meg családi háza megtervezésével.

A romantikus stílusú villa a következő év áprilisára már állt is, a pincében tekintélyes méretű irattárral, nagy virágraktárral, a házmester lakásával, két cselédszobával, a kiszolgálóhelyiségekkel, a legtöbb helyen üvegajtóval(!). A földszintet a hatalmas hall, az ebédlő, az úri- és dolgozószoba határozta meg a télikerttel és a három terasszal, az emeleti hallt a három lakó-, a vendég- és a fürdőszoba vette körül. A személyzet részére „természetesen” külön lépcsőház épült, mellé került a szobalány lakrésze is.

Dr. Lóránt Izsó nem sokáig évezhette új otthonát, 1913. augusztus 18-án ugyanis váratlanul elhunyt az akkor Németországhoz tartozó Swinemündében, mindössze 47 évet élt. Özvegye 1916 júliusában, gyermekei, Pál és Erzsébet pedig 1917 januárjában váltak meg tulajdoni hányaduktól 200-200 ezer koronáért. A vevő, Benes József (1863–1956), a Hungária Műtrágya-, Kénsav- és Vegyi Ipar Rt. vezérigazgatója részt vett a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete megalakításában is.

Benes csak három évig tartotta meg a villát, ami 1920-ban Zalán (Szeidmann) Leó, a Fornérgyár és Keményfatermelő Rt. vezérigazgatója és felesége, Cohn Borbála birtokába jutott.

A Zalán család azonban 1924 januárjában az Apostol utca 12. számú villáért cserébe – dr. Klein István, a Diószegi Gazdaság, Cukor- és Szeszgyár Rt. vezérigazgatója, a Rózsadombi Házépítő Rt. igazgatója és felesége, Teussner Erzsébet Sarolta tulajdonáért – odaadták saját házukat, amit Kleinék átépítettek. Quittner Ervin építész megváltoztatta, illetve toldalékokkal bővítette a szintek helyiségbeosztását, leginkább az alagsorban, ahová dr. Klein Cadillac autója számára garázs és sofőrlakás is épült.

A küllemében is átváltozott villán mintha átok ült volna. Először Máthé Katalin 35 éves szobalány zuhant le a két méter magas létráról és olyan súlyos zúzódásokat szenvedett, hogy a János Szanatóriumba szállították, majd egyik este két férfi akart betörni, ám nem számítottak Oláh Elek vagyonőrre, aki a kertben dulakodni kezdett velük és revolveréből riasztásul a levegőbe lőtt. A rablók elmenekültek, a megsebesült vagyonőrt a kiérkező mentők „első segítségben” részesítették.

1939 nyarán a Budapesti Királyi Ügyészség valutaosztálya dr. Klein Istvánt előzetes letartóztatásba helyezte, mert vagyonából egymillió pengőt utalt át egy zürichi banknak. Klein nem csalás, hanem zsidó származása miatt menekítette pénzét külföldre, Svájcban akart letelepedni, és mivel a hatóságok fellépése ezt megakadályozta, ezért cellájában végzett magával:

„Felakasztva, holtan találták csütörtökön délben 1/2 2 órakor a pestvidéki ügyészség fogházában dr. Klein István 49 éves vezérigazgatót, aki június 17-ike óta volt a fogház lakója. Ez az öngyilkosság egy kiváltságos és szerencsés üzletember életére tett tragikus pontot.

Dr. Klein István, a Georgia Mezőgazdasági és Ipari Rt. vezérigazgatója nagy vagyonnal rendelkezett.

Vagyonát, amely több millióra rúgott, Magyarországról külföldre akarta vinni. Részben sikerült is vagyonából egymillió pengőt Zürichbe kiajánlani. A valutaügyészség detektívjei leleplezték, előállították és letartóztatták” – tudósított 1939. szeptember 22-én a Népszava.

Özvegye a háború idején valószínűleg elhagyta a villát, addig a rendőrség vette birtokba, erről a Kossuth Népe írt 1945. május 20-án:

„A budai kerületi kapitányságok az eddig szétszórtan működő I., II., III. és XII. kerületi internálótáborok egyesítésére tettek előterjesztést a belügyminiszternek és terv szerint a Margit-körúti hírhedt emlékű volt katonai fogház aránylag épségben maradt épületében állítják fel a központi budai internálótábort. A volt katonai fogházban mintegy 5000 internált részére volna hely, ahol a budai nyilasok és egyéb bűncselekmények miatt internáltak kerülnének elhelyezésre.

A jelenleg Apostol-utca 20. szám alatt működő II. kerületi internálótábor helyébe 100 személyes rendőrségi üdülőtelepet létesítenek, mivel az ott fogva tartott internáltak az épületet teljesen rendbehozták, úgyhogy azt új rendeltetésének azonnal átadhatják.”

Özvegy Klein Istvánné, Teussner Erzsébet Sarolta neve 1948-tól ismét az ingatlan lakójaként és tulajdonosaként szerepel a közjegyzői okiratokon, de már Binder Ottó (1889–1951) nyugalmazott vezérőrnagy, díjugrató olimpikon háztartásbeli feleségeként.

A villa – államosítása után – vendégházként működött, itt lakott 1963-ban a burmai születésű U Thant ENSZ-főtitkár is magyarországi látogatása alatt. 2005-ben a Belügyminisztérium Központi Gazdasági Főigazgatósága pályázaton értékesítette az 1222 négyzetméteres épületet, végül egy ingatlanforgalmazó cég vásárolta meg és társasházként működteti.

Verrasztó Gábor