Nyugodalmat keresve

        Az egykori Szép Ilona vendéglő /Kép forrása: FSZEK Budapest-Gyűjtemény/

Ezen a Budakeszi út és a Hűvösvölgyi út, majd a Nagykovácsi út által határolt, nagy részén erdőséggel borított háromszögön öt városrész osztozik: Szépilona, Kurucles, Hárshegy, Petneházy-rét és Budakeszi-erdő.

Ősi, bizonyosan legalább egy évezredes útelágazás a Szépilona környéke. A szétváló Szilágyi Erzsébet fasor után az egyik út már talán az ókorban is, de a középkorban bizonyosan az Ördögárok medrét követte. A régiek úgy ismerték, hogy ez a nyéki vagy hidegkúti út. A másik a mai Budakeszi út, amely a Ferenc-halom mellett kapaszkodik fel a Hárs-hegy és a János-hegy közti nyeregbe. Valamikor ezt úgy emlegették, hogy keszi vagy szentlőrinci út. Nyugodalmat vagy éppen élményeket, megélhetést és boldogulást keresve járták és járják az egymást követő nemzedékek kerületünknek ezen tájait.

  A Szépjuhászné egykori cégére, amit Borsos József a feleségéről mintázott.

Induljunk el hát mi is az útelágazástól! És rögtön a névtől – hiszen itt valamiképp minden történet a Hunyadiakhoz kapcsolódik. Ki is ez a „Szép Ilon­(k)a”? A legenda szerint Mátyás király álruhában indult vadászni – szokása volt neki a folklór szerint ez az álruhás országjárás. Hogy, hogy nem egy szép leányba botlott: az egyik verzióban ő lesz a juhász gyönyörű fiatal felesége, a másikban pedig a derék, veterán erdész fiatal leánya, Ilonka. A lényeg minden változatban azonos: bár a fiatalok közt, modern kifejezéssel élve, „működne a kémia”, a társadalmi különbségek és/vagy persze a házassági erkölcs miatt nem teljesedhet be a szerelmük. Vörösmarty Mihály egyik legismertebb költeménye, a Szép Ilonka című vers énekelte meg e tragikus szerelmet. Innen kapta az útelágazás fogadója is a nevét – valószínűleg éppen azért, mert az egyik úton továbbhaladva Mátyás egykori vadaskertjéhez és házához juthatunk, a másikon pedig arra a helyre, amely a nagy király korában jelentős zarándokhely volt, és amelyet a krónikák szerint a király maga is sokszor felkeresett. És ahol a szép juhászné is lakott, nevét adva a későbbi kor itt felépült fogadójának.

A Szép Ilona vendéglő épülete ma is áll a Hűvösvölgyi út 4. szám alatt (egy részében kutyakozmetika üzemel), az útról belesve a kertbe felismerhető a jellegzetes kőoszlopos veranda is. Ezt Millacher József budai molnár emelte szántója szélén 1835-ben, felismerve a hely jó adottságait, emeletes része pedig az 1860-as években készült el. A mai Remiz helyén működött később Nagy Béla cukrászdája is, amely szintén kellemes zöldövezeti vendéglő volt (az 1920-as években már „Autógarage” is a vendégek rendelkezésére állt!). Híressé utóbb arról vált, hogy itt lőtték le 1944-ben Ságvári Endrét. Nemcsak Mátyás gáláns kalandja, de így a lelőtt illegális kommunista ifjú is összekapcsolja a Budakeszi út két végén álló vendéglőt, hisz a Szépjuhászné a szocializmus ideje alatt Ságvári-ligetként az ő nevét viselte.

És még mindig a Hunyadiak: Mátyás anyja, Szilágyi Erzsébet itt, az útelágazás közelében bérelt egy házat az úgynevezett Kuncz-majorban. Közel volt Buda is és a nyéki vadaskert is, utóbbival talán össze is függött a majorság területe. Az épület (vagy annak melléképülete), ahol megszállt, utóbb állítólag postaállomásként még fennmaradt – Salamin András szerint a Hűvösvölgyi út 36. alatti telek Tárogató utcai végében álló kis épület falai középkori eredetűek –, illetve beépült abba a házba, amit a ma élők közül sokan Veronika vendéglőként ismertek. Az egykori vendéglő szépen felújított épületének falán a freskók is a Hunyadiakra, Szilágyi Erzsébetre utalnak.

De vissza a Budakeszi úthoz! Legrégebbi épületei Kalmárffy Ignáchoz kötődnek, aki a XVIII-XIX. század fordulóján nagy tiszteletnek örvendő személy volt a városban: Buda városbírája, a korabeli polgárőrség („polgári katonaság”) parancsnoka, 1808-ban pedig Buda követe az országgyűlésen. Ő építette (a saját nyaralója mellett) 1820 és 1822 között a Ferenchalmi Szűz Mária-kápolnát, amely ma is áll (ma a zugligeti Szent Család Plébániához tartozik). Volt két majorsági épülete a mai tűzoltóság helyén, egyikben italmérés is üzemelt.

A Hárs-hegy nyergében, akkori nevén Budaszentlőrincen a középkorban messze földön híres pálos kolostor működött. Európai mércével mérve is jelentős kulturális központnak számított: értékes könyvtára, a budavári Nagyboldogasszony-templommal vetekedő gótikus temploma, üveg- és kódexfestő, valamint orgonakészítő műhelye is volt. Remete Szent Pál ereklyéjét egy csodálatos aprólékossággal, kivételes technikai tudással megfaragott vörösmárvány szarkofágban őrizték, és zarándokok ezrei fordultak meg itt. A kolostorhoz közeli barlangban fordította le Bátori László az 1400-as évek közepén állítólag a Bibliát is magyarra. Ez is elveszett sajnos, ahogy minden: 1526-ban a török tíz nap alatt mindent romba döntött, felégetett itt, a szerzeteseket is megölték. A következő századokban csak a kövek maradtak, és épültek be fokozatosan a környező épületekbe… A Szépjuhászné fogadó falában például egy vörösmárvány síremlékrészlet (1410-es évszámmal!) emlékeztette a későbbi korokat a hajdani pálos főapátra.

Kerületünknek ezek a városrészei ma is zöldnek, jó levegőjűnek számítanak. A XIX. század közepétől fokozatosan kezdett villákkal benépesülni az út két oldala. Itt van például a sokak által ismert, nemrég felújított Csen­dilla, vagy a Kochmeister-villa, ahol Erzsébet királyné is eltöltött 1866 nyarán pár hónapot gyermekeivel. A korabeli Vasárnapi Újság szavai jól jellemzik a környék – részben máig fennálló – értékeit: „Telke hegyes-völgyes, és ámbár a kertészet is megtette rajta a magáét, inkább a természet kezéből egyenes úton vette szépségeit, melyek közt első helyen áll a gyönyörű kilátás a Szép Juhászné, a kúpszerű Jánoshegy, a Buda vára fölött emelkedő magaslatok, Buda vára és Pest felé, melynek különösen szép panorámája kínálkozik e helyről a szemlélőnek”.

Viczián Zsófia