Ötvenéves a régi úttörőház

A „Marczi” azóta fogalommá vált – köszönhetően annak a megszámlálhatatlan kulturális, sokszor újszerű, progresszív vagy éppen érzékenyítő programnak, amellyel már nemcsak a fiatalokat, hanem minden korosztályt megszólítanak és lehetőséget nyújtanak a tartalmas időtöltésre.

A fél évszázados jubileum megünneplésére gálaműsor készül, amit Magács László rendez:

– Múlt, jelen, jövő – ez lesz a műsor szerkezete, és ehhez sok régi marczis munkatárssal vettem fel a kapcsolatot, akit arra kértem, meséljen el egy-egy történetet. Régi fellépőket is megkerestem – a Kaláka együttes tagjait, Másik Jánost az Interbrassból –, akik meghatározó szereplői voltak az akkori zenei életnek is, és nem hiányozhatnak a jubileumi gáláról sem.

A művelődési ház hetvenes évekbeli valóban pezsgő kulturális életéről Rostás Péter így írt lapunk egy korábbi számában:

„Furcsa ambivalencia a művelődési ház történetében, hogy a szerencsétlenül elhelyezett létesítményre már kezdettől fogva óriási igény volt. A látogatottság exponenciálisan nőtt: 1973-ban 49 500; 1974-ben 99 000, a következő évben pedig már 140 000 fiatal kereste fel az intézményt. És ez nem is csoda, ha a korabeli kínálatot megnézzük. 1974-ben például előadásokat lehetett hallgatni a kortárs lengyel és magyar zenéről: Pendereczkyről, Ligetiről és Kurtágról; Cseh Tamás előadóestet tartott, Jancsó-filmeket vetítettek; volt külön dzsesszklub és „beatzenés disc jockey”. A közönség szinte szétfeszítette a házat. Le kellett egy idő után mondani a könnyűzenéről, mert nem fértek be az emberek. 1976-ban a vezetőséget népművelési vonalon bírálat érte, hogy az éves tervezett bevételnek több mint a dupláját termelte. Mondhatnánk: a tömegek uszályába került a „Marczi”, ami olyan veszélyes tendenciákat indított be, mint a munkás dalos körök elmaradása. Szinte hihetetlen, de 1973-ban az intézmény számítástechnikai tanfolyamot indított. Sőt: amatőr filmstúdiója és fotólaborja volt, irodalmi színpada (itt működött a Bartók Színház), képző- és iparművészeti klubja és magnós köre. Itt hozták létre a kerület azóta elkallódott helytörténeti archívumát, amiben sok ezer fotót, dokumentumot és tárgyat gyűjtöttek össze lelkes helytörténészek. A gyűjtemény magját az 1973-ban megrendezett „A kerület száz éve – ezeréves múlttal” borzasztó című, de bizonyára informatív kiállítás képezte. Ez a kis tárlat ugyan még a „szocialista hazafiság” elmélyítését tűzte ki célul, és rá akart nevelni „a helyes történelmi szemlélet formálásának” módjára, de mégis fontos volt – ma is fontos! – a közvetlen környezet múltjának felidézése.” (Rostás Péter: Az életképes ifjúsági ház – megjelent a Budai Polgár 2008/23. számában)

De nemcsak a zenei, főleg a jazzéletnek lett fellegvára a Marczi, a kultúra sok szeletében vállalt úttörő szerepet, számos egyedülálló és haladó szellemű programnak adott otthont. Ahogy Makofka Tünde, a művelődési központ korábbi sajtósa, ma irodavezetője a teljesség igénye nélkül sorolja: Konzervnyitó Akciócsoport Dés Andrással, Kex és tea a Momentán Társulattal, Lyukasóra Lackfi Jánossal, Nyitott Ajtó Juszcák Zsuzsával.

– A drámapedagógia és a gyermekszínjátszás szintén kiemelt terület volt a Marczi életében, ami Szakall Judit igazgatása alatt vált hangsúlyossá és adott unikális arculatot a háznak – egészíti ki a felsorolást Magács László.

Szakall Judit korábban így fogalmazott: „Itt minden megtalálható, ami színház és gyerek között történik”. És valóban: rendszeres vendége volt a művelődési központnak a Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle és a Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Fesztivál. A színházi nevelés ma is kiemelt figyelmet kap, innen indult a Kerekasztal, majd a Káva, mindkettő színházi nevelési műhely, és tíz éve dolgozik itt Földessy Margit és a Szindra Társulat.

Magács László szerint a jelenben is meg kell keresni azt a színházi rést, amit a Marczi betölthet, hiszen ma már Budán is van színház, nem is messze a Marczibányi tértől: az Átrium és az alternatív csoportoknak helyet adó Jurányi Inkubátorház.

– A Marczi hagyományosan sok fesztivált rendezett, ami összetartotta és meg is mozgatta a környéket. Ezt a funkciót megtartotta, és a tervek szerint tovább is viszi új partnerekkel, ilyen fontos gesztus volt például a közelmúltban a Freeszfe befogadása. Egy művelődési központ fő feladata – régen is és most is – a közösségépítés – hangsúlyozta a rendező.

– A közösségépítés egyik különleges példája volt a Varázslóiskola – teszi hozzá Tünde –, amit a Harry Potter-könyvek nyomán Vörös Zsuzsa kolléganőm indított el itt évekkel ezelőtt. Az akkori kiskamaszok annyira összekovácsolódtak, hogy a mai napig tartják a kapcsolatot. Művészetpedagógiai programjaink szintén kettős célt szolgálnak, nemcsak a művészeti tevékenységre tanítanak, de közösséget is alakítanak, akárcsak a nyugdíjasklubunk, hiszen jó társaságra és kellemes időtöltésre minden korosztálynak szüksége van, és nálunk tényleg mindenki megtalálhatja a neki való programot, tanfolyamot, elfoglaltságot.

A Marcziról Verrasztó Gábor is írt lapunknak, ő majdnem napjainkig gombolyította a történet szálait: „Mivel 1989-ben megszűntek az úttörőházak, az épületnek ez a részlege Szivárvány Gyermekház néven működött tovább. Tevékenységében előtérbe került az oktatás: az általános iskolából kikerültek számára szerveztek akkreditált szakiskolai képzést (nemezelő, keramikus, virágkötő stb. szakmákban), de közismereti tárgyakat is oktattak.

Az Ifjúsági és Szivárvány Gyermekház „fúziójára” 1992-ben került sor, és ekkor lett az intézmény neve Marczibányi Téri Művelődési Központ. A tartalmi munka mellett az épület is folyamatosan alakult, nem csupán a színházterem lett korszerűbb, a mozgáskorlátozottak számára liftet építettek, a hátsó parkban játszótér épült.

A Marczibányi Téri Művelődési Központ és a Klebelsberg Kultúrkúria 2012. július 31-én mint önálló gazdálkodó intézmények megszűntek, és ugyanezen feladatok ellátására létrejött az önkormányzati tulajdonú II. Kerületi Kulturális Közhasznú és Nonprofit Kft. Az új intézmény a Budai Táncklubot és a Vízivárosi Galériát is magában foglalja. A Marczibányi Téri Művelődési Központ Bel-Buda meghatározó múltú intézménye. Adottságainál fogva továbbra is rendszeres, tematikus eseményeken kínál alkotóközösségi, ismeretterjesztő, művészeti tevékenységeket a gyermekkortól a felnőttkorig, a családoknak pedig szabadidős programokat szervez.”

(Verrasztó Gábor: A Marczi – megjelent a Budai Polgár 2018/7. számában.)

 

Vámos Ágnes 2021 óta a II. Kerületi Kulturális Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetője.

Őt kérdeztük az intézmény jelenéről:

– A Marczi mindig is fogalom volt számomra, Budapest egyik megkerülhetetlen művelődési háza, közösségi színtere. Egerben diákszínjátszó voltam a történelem előtti időkben. Rémlik egy budapesti „színjátszós” utazás, amire vidéki lány lévén óriási izgalommal készültem. Biztos, hogy itt volt, a Marczibányi téren, ezek között a falak között, mert minden ismerős volt, amikor beléptem. Felnőtt fejjel a ’80-as évek végén táncházba jártam ide, és a lányom is járt egy ideig Földessy Margithoz.

A művelődési központ hagyományos profiljai jelenleg is élnek, de nagyobb hangsúlyt helyezünk a színházi profil karakteresebbé tételére. Az idén nagy sikerrel játszottuk a részben általunk finanszírozott Női posta előadást, de ide sorolom a 80 nap alatt a Föld körül című produkciót is, amelynek finanszírozásában és színpadra állításában szintén részt vettünk.

Erőteljesen figyelünk a kisgyermekes családokra és a mindenki számára hozzáférhető közösségi kezdeményezésekre. Ilyen például a kert mint közösségi színtér fejlesztése, a játszótér közös rendbehozatala, vagy a ház előtti magaságyás átalakítása, nem titkolt edukációs célokkal.

Igyekszünk nagyon érzékenyen reagálni a helyi közösséget érintő problémákra: ezen a télen Marczi Nappali néven egy új közösségi színteret hoztunk létre a hozzánk betérő nyugdíjasoknak, de büszke vagyok arra is, hogy havonta több ezer iskolás számára nyújtunk zenei és színházi élményt a Kerekasztal, a Partvonal, vagy a Marczi muzsika programjainkkal.

A ház aktív szereplője a város fesztiváljainak, mind az őszi, mind a tavaszi fesztiválon markáns programokkal biztosítottunk jelenlétet.

Az 50. évforduló megünneplésére december 10-én egy nagyszabású gálával készülünk, ahol többféle műfajban mutatjuk meg a ház múltját, jelenét és bepillantást engedünk a jövőbe is. Számos régi és új művész lép majd itt fel, lesznek óriási meglepetések is. Reményeim szerint addigra megújul a homlokzat is – ezen gőzerővel dolgozunk!